Vágyak

Egy nap, mikor Kóbor Cicó úgy érezte, túl melegen süt árad a novemberi napfény, behúzódott a hűvösbe, hidegebbre vágyott. Csöpp cicafejében száguldoztak a gondolatok, az emlékek, ködös, fagyos novemberekről, havas hétfőkről, mikor a kutyaugatás is megfagyott hajnalonta.
Úgy érezte, valamiféle változás szele leng, érezte, az újságok is másképp zörögnek, mikor pajkos szélgyerekek papírcsákót hajtogatnak belőle.
Útjelzőre vágyott, dörmögő szavaira, gyémánt tekintetére, egy kis cirógatásra, valami finomságra…
Megkapargatta hát a konyhaablakot, jelezvén, itt van és vágyik egy kis figyelemre.
- Szia Cicó! Mondd, mit látok szemeid mély tüzében? Erdőtüzet, avagy a vágyak ködös téli tájait?
- Útjelző! Úgy érzem, vágyaim elborítanak, és azt hallottam, egy buddha cicának nincsenek vágyai.
- Mit hallottál még?
- Azt is, hogy akciós a kedvenc konzervem, nincs véletlenül? Valami finomságra vágyom…na látod? Már megint a hasamon jár az eszem. Milyen buddha vagyok így?
- A vágyak, Cicó, vannak. Észrevetted őket, láthatod őket. Ilyen formán, vágyaid fényre kerültek, lebuktak, mint osonó bűnözők.
- Hűűű…akkor a vágyaim börtönbe kerülnek?
- Akár oda is kerülhetnek, de tudnod kell, a vágyak mesebeli hidrához hasonlatosak. Amint harcolsz ellenük, és egyet legyőzöl, kettő másik lesz helyette.
- Akkor harc helyett megélem őket!
- Mikor úgy érzed, megéled vágyaid, nézd csak meg jobban, akár a hidra, egyre több lesz belőlük. A vágyak sosem fogynak el.
- Utálom a vágyaim!
- Az utálat érdekes tetteket szül. Vannak, akik úgy tartják, ha ostorral, szögekkel, böjtökkel, testüket sanyargatják, akkor legyőzhetik vágyaikat. Ez bizony harc, amiben nem győzhetnek.
Vannak, akik behódolnak vágyaiknak, ez bizony megalkuvás, melyben a vágyak uralkodnak végleg.
- Mit tehetek hát?
- Ülj le Cicó. Nézz befelé és lásd vágyaidat. Vágyaid, csupán gondolatok. Figyelmed elé kerülve elgyengülnek, semmivé foszlanak.
- Akkor most leülök, és teljesen vágytalan leszek!
- Türelem Cicó! Mivel életedben tengernyi vágyat halmoztál már fel, nem tudod, a tengert egyszerre kiszárítani.
- Akkor azt mondod, ez lehetetlen küldetés?
- Mikor látod vágyaid, vágyaid szertefoszlanak. Mint ahogy a Nap is lassan, de biztosan párologtatja el a tenger vizét, így figyelmed tüze is lassan, de biztosan küldi nemlétbe vágyaid.
Gyakorold minden nap, minden éber pillanatban a befelé figyelést.
Évek telhetnek el, míg a rengeteg vágy, mind egy szálig feloldódik.
- Mire vágysz még Útjelző? Vannak még vágyaid Útjelző?
- Vannak Cicó. Kevés, de vannak.
Útjelző befelé figyelt, látta, a nagy, szent csokis kekszet, szájában összefutott a nyál. Nehéz dolog a buddhaság, gondolta, és a kekszek roppanásának hangja betöltötte a létezést.