2010. július 15., csütörtök

Várom a holnapot

Várom a holnapot,

Várok egy szebb napot,

Múló gyötrelmeim feloldását,

Bűneimre bocsánatot.

Elhagyok minden bánatot,

Tűnni hagyom a tegnapot,

Volt múltjaim átkait,

Jöjjetek újszülött távlatok!

Megnyílok majd, áradok,

Látjátok, amint szárnyalok,

Gyermeki szívem szivárvány

Hídján kísérnek angyalok.

Tisztulni vágyom

Tisztulni vágyom

Létezésem vackában

Megszületek épp

2010. július 14., szerda

Goethe: Én azért születtem, hogy téged szeresselek...

"Te azért születtél, hogy szeressenek

Én azért születtem, hogy téged szeresselek...

Tiéd volt a szív tavaszán nyílott első érzelem,

az utolsó dobbanás is a tiéd lesz kedvesem.

Te azért születtél, hogy szeressenek

Én azért születtem, hogy téged szeresselek.

S csak annyit ér az életem,

amennyi boldogságot adsz te nekem.

Azt adom, mi legnagyobb-

a szívemet, mely útra kelt és felkutatta tiedet.

Rejts el, őrizz, éltess engem kedvesem

Én veled leszek Te leszel a mindenem."

Kurt Tepperwein: A te életutad

Senki nem ismeri az utat, amely előtted áll.
Még soha senki nem járt ezen az úton,

és nem is fog más járni rajta,
mert ez a te utad.

Olyan egyedülálló,
mint amilyen egyedülálló te vagy.

Igen, egyedülálló vagy,
és különleges,
egyedülálló módon kell hozzájárulnod az élethez:

ez a te igazi rendeltetésed.

Menj hát az utadon,

menj azon az egyedülálló módon,

amely csak a tiéd,
de ne próbálj meg mielőbb célba érni.
Mert nincsen cél.
Maga az út a cél,
a cél csak az út vége,
és egy új út kezdete.

Élvezd hát utadat,
a te egyedülálló, csodálatos életutad.

Engedd, hogy az élet mindennap megajándékozzon,

és ha készen állsz,
engedd, hogy belső mestered vezessen.
Életed egyedülálló melódiáját
ekképpen
fogod egyre tisztábban hallani magadban.
És énekelj!
Mert minden a te örömödre teremtetett.

Az egész teremtés éretted van!

Kiss Dénes: Részem lettél

Úgy élsz bennem, akár a vérem,

nyitott szememben a világ,

fájdalmaink a létezésben

vagy ép üvegben a szilánk!

Belőlem már te ki nem válhatsz,

mint halál a születésből,

éjszakáimból az álmok,

élők a múló időkből.


Wass Albert idézet

“Játékaidat elvehetik, ruháidat, pénzedet is elvehetik mások. De nincsen olyan hatalma a földnek, amelyik elvehetné tőled azt, hogy a pillangónak tarka szárnya van, s hogy a rigófütty olyan az erdőn, mintha egy nagy kék virág nyílna ki benned. Nem veheti el senki tőled azt, hogy a tavaszi szellőnek édes nyírfaillata van, és selymes puha keze, mint a jó tündéreknek.”

2010. július 8., csütörtök

Virradat

Annyi év,annyi harc után,

Andalító nyári délután,

Lelkünk örökre egybe forr,

Közelg a nász, a szív dalol,

S a boldog pillanat,

Lesz nem múló virradat

Közös életünk tavaszán.

Nászunk

Várom a napot

Egy hónap röpke már s

Nászunk teljesül

Dúlt harcaim

Dúlt harcaimra balzsamos gyógyírt

Hoznak az est fényei,

Könnyeim felszáradtak,

Csak szívem zakatol némán,bénán.

Ezer évnyi élet mögöttem, teleírt

Füzetlapjaim tanúi

Múlt hetek zivatarának,

Nyitott szívvel állok egy új élet határán.

Körbe vesz a csend, mint temetőben a sírt,

Mellettem Kedvesem léptei,

Szavai, szerelme adnak

Támaszt, új életem virrad ölelő karján.

Közeleg az est

Körbe vesz a csend

Hallgatnak ma a rigók

Közeleg az est

2010. július 7., szerda

Harcos Katalin:Fohász

Uram, segíts! Most oly nehéz élnem!

Alig maradt erőm tovább remélnem…

ha felkelek reggel, mégis hálát adok,

hogy új nap vár, és munkába indulok.

Uram, adj erőt, hogy maradjon hitem

nehézségeimet leküzdenem,

családomnak lehessek támasza,

bajban segítsége, búban vigasza!

Uram, engedd, hogy elcsendesedjek,

félelmeimet ne szítsa a világ!

Templomod csendjében megpihenjek,

s lelkemben nyíljon új reményvirág!

2010. július 5., hétfő

Gyilkosom késett

Gyilkosom késett

Csapása árnyékba szállt

Őrangyal segít

Gyermeki kacaj

Gyermeki kacaj

Oly édes dallam csengés

Gyógyír lelkemnek

Napom harcait

Napom harcait

Bárány fellegek nézik

Kéklő magasból

Vajon ki ad bocsánatot

Vajon ki ad bocsánatot,

Annak, ki szakadék szélén

Látva állva téged, segítő

Kézzel megtaszít

Vajon kitől kap bocsánatot

Az ki felnevelt téged,

S pusztán jóindulatból, építő

Szavakkal elbutít

Talán megbocsátok neki

Talán megbocsát az Isten

Talán soha én sem, talán soha Ő sem


/szüleimnek ajánlom.../

Tóth Árpád: Szeretnék átölelni...

Szeretnék átölelni ma egy embert,
Ki olyan árva s vágyak özvegye,
Mint jómagam, s kit a tavasz sziven vert,
S kondor haján kopog az ősz jege,
Kinek ha volt is pirosbetűs napja,
Tintát hozzá véréből szűrt a Sors,
Vén bánatok fia és újak apja,
Csöndes tűnődés lankadt léptü papja,
Örülni lassú, és csüggedni gyors
Kit nemessé emelt a föld porából
Sok ritka szenvedés, de nem kevély
Kitűnni a törpék sekély sorából,
És címere egy hervadt falevél,
Ha kővel dobták, szívét dobta vissza,
Ha szívvel dobták, halkan énekelt

2010. július 1., csütörtök

Nem teszek mást

Áll néma csend,csak az óra jár,

Kősziklaként állok, várok,

Körbe vesz a holt idő, akár tengerár,

Nem teszek mást csak állok,várok.

Vágyom a változást, vajh, merre jár?

Hová lettek az emberek,mások,

Létezésem élet-e, vagy a halál

Gúnyos dalára táncot járok?

Halk szavaim homokszemek, tán

Lesz, ki megfelel, egy látnok

Vagy angyal, de bánom én, a sátán,

Jöjjön, minek jönni kell, állok s várok.