2010. november 5., péntek

Veled ébredve

Veled ébredve

Végtelen életemnek

Csodája lettél

Szemed tükrében

Szemed tükrében

Tisztára fürdöm létem

Áldott napjait

Világom lettél

Világom lettél, gyöngyszemű,

Izzó tűzvilágú Kedvesem,

Éltünk derűs országútjain

Kézenfogva lépünk, csendesen,

Szó nélkül, együtt rezdülve,

Csodája lettünk a világ

Csendes harmóniájának,

Léptünk felhők felett suhan,

Áldott békéd körbefon,

Karjaid közt az életet,

Békén lángolva álmodom.

Novemberi,kéklő ég alatt

Novemberi,kéklő ég alatt

Szunnyad a tenger gondolat,

Cikázva jönnek szállnak,

Akár lebegő békanyálak,

A kósza őszi nap sugári

Szárnyán, gondjaim,

Álmaim, suhanó fellegek

Paplanos ágyain,

Elsimulnak a ráncok,

Ősz fejemen.

Élet ragyogás

Őszi napsugár

Hajnali köd fátyolán

Élet ragyogás