Meggyfa virágok
Hívják tavaszünnepre
Méhek seregét
Meggyfa alatt zeng
A lég, méhek himnusza
Új mézet ígér
Életem,
Ha volt is,
Elszaladt
Gyermeki kacajjal
Szárnyalt tova
Tűnő, végtelen
Ködtengereken
Csend
Maradt
Bennem
Mert így terveztem
Két élet közt
Halálokon
Innen, túl
Nincs mit
Mondanom
Hallgatok
Este, meleget
Kályhám ad, korai még
A tavasz hozzá
Reggeli hideg
Már nem ijeszti meggyfám
Virág illatát
Dobozomba gyík
Gyerek esett fa helyett
Kalandvágy űzte
Rőzsém gyűjtését
Gyíkok lesik kíváncsi,
Bűvös szemekkel
Szerelmes folyó
Ibolyák illatával
Várta a költőt
Lila ibolyák
Mámorító illata
Részegített ma
Rég nem láttam őt
Remegő szívvel ültem
Lábai elé
Lágyan surrogott
Titkot suttogott nekem
Azúr kék folyó
Kokárdát kaptam
Fiókom mélyén mesél
Elmúlt időkről
Hiába minden
Az élet tüze bennem
Meleget nem ad
Verseim írva
Hiába nem születtem
Valaki lettem
Nőnap ürügyén
Köszöntöttem magam is
Vajon nő lettem?
Őszi békáknak
Új házat építettem
Új ház,új tavasz
Őszi békáknak
Vidám tavaszt köszöntem
Vajon örültek?
Ajándék virág
Holnap szemétben végzi
Röpke életét
Csak akkor kérdezz
Ha válaszom elbírod
Gyenge még lelked
Holnapom várom
Rendületlen, szüntelen,
Mely sosem jön el
Sarokban ülő
Pók lennék vagy pillangó
Színes álmokkal?
Engem keresel?
Még magam sem tudom hol
Vagyok, ki vagyok
Mára sem lesz jobb
Az ami tegnap sem volt
Talán holnapra
Nap helyett felhők
Vakítják a kéklő ég
Sápadt orcáját
Kopasz fejemet
Pajkos tavaszi szellő
Hintette csókkal
Trillázó rigók
Giliszták után vágynak
Ásóm nyomában
Föld illat lengi
Körbe izzadt testemet
Kertemet ástam