2014. szeptember 30., kedd

Orrom trombita

Orrom trombita,
Leszállópálya, darázs!
Mondd! Minek látod?


Őszi fényben

Őszi fényben egy
Darázs repült orromra

Helyi reptérként

Szemedben ifjú

Szemedben ifjú
Tűz ég, a múló idő

Elkerül Téged 

2014. szeptember 19., péntek

A nyár végi este

A nyár végi este
Szerelmes asszonyként
Túrt kevés hajamba,
Elringatott keblén,
Felemelt a magányos éjbe,
Titkot suttogott az esti szélbe,
Átölelt, hozzám bújt, karomba,
Kitöltött s lettünk egyé…
Együtt suttogunk immár,
Megtört, bús szavakba
Írjuk emlékeink, mikor
Megérintett minket,

A nyár végi este.

2014. szeptember 18., csütörtök

Másodnapja

Másodnapja, hogy
Sajognak izmaimban

Téli gondjaim

Mennék

Mennék előre
Mennék hátra, fel-alá,
Mond, merre menjek

Tele hassal

Tele hassal ma
Nem álmodik kenyérről
Az éhes költő

2014. szeptember 17., szerda

Hársfa alatt ül

Hársfa alatt ül
Nincs egyedül a költő

Darázs ül vállán

Hársfa lombjáról

Hársfa lombjáról
Gyengéd érintésként szállt

Rám egy lódarázs

2014. szeptember 16., kedd

Míg látom a meggyfák illatát

Míg látom a meggyfák illatát,
Míg érzem a langymeleg napot,
Míg hallom az őszi szelek fuvallatát,
Míg borzongva nézem a múló napokat,

Addig lesz új napkelte s vigasz,
Addig eljön tél után a tavasz,
Addig tudom újra lesz, mi igaz,
Addig örülök, ha ez van s nem amaz.

Mert röpke nyaram: langymeleg,
Mert őszöm nem övezik fellegek,
Mert tavasszal rég nem várok már,
Mert csak a tél jön el s a megváltó halál.


2014. szeptember 9., kedd

Derűs szemekkel

Derűs szemekkel
Tekintek könnyeim bús

Óceánjára

Napi jótettem

Napi jótettem
Örülni engedtem pár
Ostoba embert 

Nincs ok örülni

Nincs ok örülni
Nincs ok a sírásra sem
Sírva nevetek

Üres zsebemben

Üres zsebemben
Táguló univerzum

Isten lehetnék

Napsütötte arc

Napsütötte arc
Derűs kék szemek, szavak,

Mily gazdag vagyok

Csónakom nem ring

Csónakom nem ring
Többé, elsüllyedt végleg

Lábam visz tovább

2014. szeptember 8., hétfő

Rabságban

Rabságban

Mikor eljön az éj
Mindig arra gondolok,
Nevetnek-e a közömbös csillagok,
Hogy oly messze vagy tőlem,

Mint éjjeltől a nappalok,
Hogy nem látlak reggel,
A madárhangos ébredéssel
Te nem jössz felém,

Hogy fogd a két kezem
S titokban azzal vétkezem,
Gondolatban ezerszer elszököm,
Álmomban hozzád költözöm.

Holott, csak rab vagyok,
De lelkem galambszabad
S mint szőlőt a karó,

Támogat minden szavad.

1991.06.10

Ars poetica

Ars poetica

Ó költészet,mily csodás is vagy!
Magányomat felkavaró vad vihar,
Könnyeimmel játszó nyári zivatar,
Duzzadó patak, áradó, mély folyó,
A világra büszkén kiáltó óriás,
Szívemből nyilalló jajkiáltás…
Vagy ezerhangú csönd,
A boldogság mélysége nyugodalma,
Álmaim alatt pehely pihe párna,
Hol nyugovóra térhetek veled,
Még ha oly messze is vagy.


1991.06.10.

2014. szeptember 6., szombat

Várom a Napot

Várom a Napot
Kéreti magát, akár

Szégyenlős kislány

Békák alszanak

Békák alszanak
Takarójuk fák lombja

Ég szürkesége

Reggelek csendje

Reggelek csendje
Álomra csábítana

Ha ébren lennék

Költészet alszik

Költészet alszik
Üres kávéscsészémben

Rólam álmodik 

Szürke ég alatt

Szürke ég alatt
Fényes napról álmodik
Fű,fa és virág

Vasárnap reggel

Vasárnap reggel

Kávémba édes-mézes
Madárdal került

2014. szeptember 5., péntek

Lassan megismer

Lassan megismer
Minden béka, népszerű

Költővé lettem

Ötödik napja

Ötödik napja
Bújik el szemérmesen

Előlem a Nap

Nemzeni vágytam

Nemzeni vágytam
Gondolatomtól békák

Rebbennek széjjel

Ti békák

Ti békák, hova
Rohantok sötét estén
Vacsorám más volt