Rabságban

Rabságban

Mikor eljön az éj

Mindig arra gondolok,

Nevetnek-e a közömbös csillagok,

Hogy oly messze vagy tőlem,

Mint éjjeltől a nappalok,

Hogy nem látlak reggel,

A madárhangos ébredéssel

Te nem jössz felém,

Hogy fogd a két kezem

S titokban azzal vétkezem,

Gondolatban ezerszer elszököm,

Álmomban hozzád költözöm.

Holott, csak rab vagyok,

De lelkem galambszabad

S mint szőlőt a karó,

Támogat minden szavad.

1991.06.10