A nyár végi este
Szerelmes asszonyként
Túrt kevés hajamba,
Elringatott keblén,
Felemelt a magányos éjbe,
Titkot suttogott az esti szélbe,
Átölelt, hozzám bújt, karomba,
Kitöltött s lettünk egyé…
Együtt suttogunk immár,
Megtört, bús szavakba
Írjuk emlékeink, mikor
Megérintett minket,
A nyár végi este.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése