2017. július 28., péntek

Ölni?

Harcolni? Úgy érted,fegyverrel ölni másokat? Hisz nem tudod,ölni annyi,mint árnyékokat ütni egy fűzfavesszővel, vagy megkorbácsolni a háborgó tengert.

A nagy vallások,nagyon egyszerűek


A nagy vallások,nagyon egyszerűek. 
Jönnek mennek a mesterek és óhatatlanul is,mivel emberből vannak, hozzátesznek.
Vagy elvesznek.
A vége, évszázadok alatt,egy koktél.
Színes, jól mutat, de semmi értelme,csak berúgni lehet tőle.

más vallási irányvonalak

A fiatalok szeretnek lenézni más vallási irányvonalakat.
Nem látják át,hogy magas szinten, ugyanarról szól mind.
Persze, legfeljebb belépőszinten találkoznak az emberek vallásokkal.
És ennyi elég is nekik.

2017. július 27., csütörtök

Önellátás

Az emberi civilizáció jelen formája roppant sérülékeny. Gondolj bele, egyetlen hétre áram nélkül marad az ország. 
Elektromos áram segítségével jut el az ivóvíz és a földgáz,a csapokhoz,tűzhelyhez, vagy télen fűtési rendszerekhez, központi fűtéshez. Áram nélkül nincs hűtőgép, nincs internet és facebook  sem telefon, a boltokban is tönkremegy a hűtött élelem.
Mit lehet tenni? Aki teheti, tanuljon meg élelmet termelni, kicsiben épp úgy megteszi,egy balkonládában,cserépben,mint a kertben. A víz fontos, ismerd meg módjait,miként juthatsz tiszta vízhez, egyszerűen,folyóból,patakból,ásott kútból. 
Aki teheti,költözzön vidékre,vannak elhagyott falvak,ahol nagyon olcsón vagy akár ingyen is termőföldhöz és egyszerű hajlékhoz juthat az ember. A többi, rajtunk múlik.

2017. július 26., szerda

Amikor szív és elme összhangban van

Húsz éve jártam már a szellemi utat. A fejem akár egy lexikon, megfeleltem bármire, bárkinek, úgy éreztem roppant okos vagyok.
Húsz év után eljött a vizsga ideje.
Úgy hajoltam meg az élet súlya alatt, akár vihar idején a jegenyék, az égre törő fenyőfák. Ágaim letörtek, leveleim lehulltak, éreztem, itt a vég, elpusztulok.
Ekkor értettem meg, egy reggel, ébredés után, hiába az értelem, a tengernyi tudás és tapasztalat, ha a mindennapok viharában nem tudom alkalmazni, végem van.
Amit csupán fejünkben élünk meg tudásként, amire roppant büszkék tudunk lenni, vajon kiállja a gyakorlati élet próbáját?
A szavak könnyűek. Könnyű kimondani és megtanulni őket.
Fontos a gyakorlat. Fontos, a példamutatás. Amikor szív és elme összhangban van, nincs vihar, mely elsodorná többé.

kezdővé válsz

Amint felemelkedsz egy szintre,egy másik szinten kezdővé válsz.

2017. július 24., hétfő

Ekkor ébred rá a tanítvány, az élete, áldással teli.

Nehéz a világot, az internetet, a médiát elborító szemétkupacból kibányászni a kincset. A szíved hangjára hallgass. Ez a legbelső, leghalkabb hang, amely sokszor, talán nem azt mondja, amit szeretnél hallani. Mert kemény munkát, bátorságot és eltökéltséget kívánó tettekre sarkal.
A szellemi út, főleg kezdeti szakaszban, nagyon nehéz, kihívásokkal, fájdalmakkal teli. Lemondásokkal teli. Miért? Mert először, feljön a tudatalattiba lefojtott rengeteg fájdalom, emlék, érzés, megtagadott gondolat, elnyomott lelkiismeret-furdalás, feldolgozatlan események.
Ezekhez társul, vallási irányzatonként valamiféle lemondás, áldozathozatal. Lehet rajta vitatkozni, szükséges-e, ez egyénenként változó,van akit ez előre visz, és van,akiben csak felesleges feszültséget,indulatokat gerjeszt. Idővel, a tapasztalatok és megértések mélyülésével, a lemondás, az áldozat, magától megjelenik, megtörténik. Onnan kezdve kényszer helyett, egyfajta felszabadultság, megkönnyebbülés érzés veszi át a helyét. Ekkor ébred rá a tanítvány, az élete, áldással teli.  

Két dolog van,amire érdemes odafigyelni

Egyetlen mondatba belefér a tan. Mint mindenhol,szeretnek a papok magyarázni 🙂 
A fiatal tanítványok csak meghallgatni,olvasni tudják a hallottakat és mivel fiatalok,lelkesek is,rengeteg féle képpen adják tovább. Kevés tanítvány jut el odáig,hogy megértse, megtapasztalja,amit hall,olvas. 
Ne tévesszen meg a tanító, aki türelmesen magyaráz, újra és újra. Türelme, tapasztalata mögött évszázadok munkája, erőfeszítése áll. Az utóbbi évtizedekben felgyorsult az élet menete, globálissá és azonnalivá vált az információ áramlás, ezzel együtt rengeteg féle vallási irányzat kerül látókörbe. Az érdeklődőknek azt javaslom, tájékozódjanak, olvassanak,kóstolják meg a nekik tetsző irányzatokat.
Két dolog van,amire érdemes odafigyelni.
Az első, és legfontosabb, a tanító, nem pénzért,anyagi javakért teszi a dolgát. Együttérzés vezeti.
A második,aki azt tanítja, hogy emberként elér egy végcélt, ahol hanyatt dőlhet és úgymond élvezheti emberként a világot, a jó nőket,szép ruhákat, menő autókat és az isteni lelki békét egyszerre, az szimplán hazudik.

2017. július 20., csütörtök

Mi szükség van mesterre?

Csengetés hallatszott, kétszer. A postás lesz – ötlött fel benne rögvest, az ajtót kitárva, fehér bagoly topogott a lábtörlőn, csőrében apró levélke, viaszpecséttel. Mint valami Harry Potter regényben.
Ez állt benne:

Tisztelt Kerekszemű!
Meghívjuk Önt, a Kerekasztal Keleti Lovagjainak első gyűlésére.
Aláírás:
Acélkezű király

Na,gondolta,ennek a fele sem tréfa, igyekezett hát eleget tenni a meghívásnak, ki tudja, vajon távolmaradás esetén, átalakul Fejnélküli lovaggá, esetleg lovaggá ütés helyett szimplán lezúzzák egy szívlapáttal. Gatyába rázta magát, felvette szurokfekete, Buddha fejes karkötőjét, majd elindult, a nagy ismeretlenbe. Ment, mendegélt, jó ideje bandukolt, mikor eszébe jutott, ugyan hová is tart? Címzést nem látott a levélen, vajon folyók és völgyek közé, vagy sivatagba vezet-e rögös útja? Hosszú lesz vagy rövid? Vannak-e sárkányok, varázslók, sötét mágusok, kikkel életre-halálra kell küzdeni? Aztán lesz-e mit enni, ha már asztal, ráadásul kerek, mint az ő szeme? Sose látott csak szegletes asztalt, kockás terítővel. Furdalta a kíváncsiság és lassan az éhség is. Így lépdelt tova, az ismeretlen, ködbe burkolt tájon, míg egyszer csak, ott derengett előtte, egy sem ilyen, sem olyan szentély.
Semmi sem jelezte, célba ért volna, mégis, szíve mélyén érezte, ez az. Pont ilyennek nem képzelte.
- Isten hozott, jó lovag! Acélkezű király vagyok.
- Hozott biz’a!
- Jöjj beljebb, foglalj helyet, választhatsz a székek között, megfelelőt. A többiek is jönnek hamarost.
Nézte a puritán környezetet, ősi képek csüngtek a falon, ódon könyvek porosodtak, várván az értő szemek és kezek érintését, eukaliptusz illata szállt, körbe és szerteszét, a szúnyogok legnagyobb bánatára, akik az ablak előtt zokogtak, panaszolva a lét igazságtalanságát.
Szállingóztak a lovagok, titokban talán hópehelynek látták önmaguk, teltek a székek, sűrűvé vált a csend, és ekkor, megjelent az Első lovag. Tekintete, akár az univerzum, békés és végtelen, mozdulataiból szent tisztelet áradt, kezében egy kopott, vaskos könyvet tartott. Felnyitotta, körbenézett hallgatóin, majd olvasni kezdett. Szavai úgy surrantak be a körben ülő lovagok fülén, ahogy kisvasút zakatol az alagútba, megvilágítva a sötétséget. Halkan, szelíden simogattak e szavak, mi tagadás, a hallgatóság buzgósága lassan alvó állapot felé haladt.
Első lovag felnézett könyvéből, tekintete, mondatvégi pontként ragyogott az asztal felett.
- Kérdéstek bizonyára akad tengernyi, kérdezzetek!
Némi fészkelődés, értetlenség és felriadás után, a legfiatalabb, ezt kérdezte:
- Mi szükség van mesterre?
Döbbenet ült ki az arcokra! Hogy mi? Miért? Ez kérdés? Egyáltalán, ki mer ilyet kérdezni?
- Azért van rá szükség, mert kell!
- Igen, és mert így szokás!
- Meg amúgy is, nehogy már ne legyen mestered!
- Mindenkinek van mestere!
Felbolydult méhkashoz hasonlított a terem, remegett a sok falikép, felreppent a por, ódon könyvekről.
Első lovag egyetlen intésére csend lett:
- Ezt máskor megbeszéljük. Mai témánk, az asztal lába és kereksége, bőven eléggé érdekfeszítő.
Kerekszemű, magába mélyedve ült. A kérdésen gondolkozott. Visszaemlékezett fiatalságára, mikor Mélyen Zengő Nagymedve mester óceán tekintetét fürkészve, azt találta neki mondani: ’ Nekem nem lesz mesterem. Önmagam mestere leszek!’ Az óceán végtelenségében derű ébredt.
- Nehéz utad lesz. Látom ezt választottad. Úgy legyen.
Majd évekkel később, látta magát, Fényességes Lótuszlábú mester szemébe nézve, válasz után kutatva, felvette a mester botját, majd dobbantott vele.
- Igaz. – szólt Fényességes Lótuszlábú mester.
Később, éveket gondolkozott azon, mi is volt a kérdés, mi is volt a válasz. Lassan tanult.
Nézte Első lovagot. Fehérlelkű Lótuszléptű mesterre hasonlított.
- Mennyi mester, mindtől tanultam. Válaszolhatnék a kérdésre. Csak vendég vagyok. Annyi tudós között, mi bölcset mondhatnék? Inkább hagyom, történjen, aminek történnie kell.
Az asztaltársaság, elcsitult. Meghozták a vacsorát, szerzetesek egyszerű lakomáját. Kit érdekeltek innen tovább a kérdések, mikor enni is lehet. 

2017. július 18., kedd

Minden lépés

A lélek útján nincsenek kis célok. Minden lépés ezen az úton,nagy jelentőséggel bír.

Az olvasmányok

Örök dilemma,hogy könyvet olvasva főzni is nehéz megtanulni, szellemileg fejlődni pedig nehezebb. 
A mester személye önmagában kilendíti az embert komfortzónájából. 
Az olvasmányok jókora zűrzavart tudnak okozni.

2017. július 17., hétfő

Lélek

Ahogy sétált az utcán, szeme sarkából figyelve, mint érnek a dinnyék, miként kínálják magukat, csábító vörösen, zamatos, édes levükkel bájolva, végül úgy döntött, menjen lépre valaki más. Furcsán festene, hogy holmi dinnyék csábítsák el. Annyira talán nem öregedett meg.
A szunnyadó idő halkan felnevetett álmában, hallotta a vén csataló minden gondolatát. Majd aludt tovább, ráérősen. Kockás vánkosára hajtva fejét. Valamikor az időtlenség fárasztó terhét is ki kell pihenni, ez volt a mottója. Ifjú Tiszteletes, korán kelő lévén, sóhajtozva baktatott, ősz fejét gondok húzták, lábait béklyóba kötötte a világ álomittas valóságszerűsége. Sehogy sem tudta eldönteni, most akkor egy vagy kettő, élet vagy álom, édes a dinnye vagy inkább a barack. Szerette az élet fontos, súlyos kérdéseit, melyekre választ legfeljebb a szél adhatott volna.
- Adjon Isten Napot, Holdat, békességet – köszönt illően Útjelző. Néha összeszedte magát, próbált illedelmes lenni, Yoriko gésa ezt hallván visszavonult szobájába, hogy ne zengjen nevetésétől a ház annyira.
- Persze. Útjelző, az illedelmes! Ha-ha! Inkább az új papucsát viselné, mikor kimegy az utcára!
- Tiszteletem uram! Szép a dinnye! Mivel a szél, csendes napot tart, kérdeznék tőled valamit! Van lelkem?
- Van. Több is. A szibériai sámánok megkülönböztetnek utazólelket, amellyel lehet vándorolni az alsó és felső világ között, és van az állandó lélek, amely őrzi a testet.
-
Honnan tudom, hogy én melyik vagyok?? Leszek?
-
Mindkettő jelen van. Tapasztalat szerint, egy lélek van jelen, amit az elme különállónak kezel.
- Jó lenne felvenni a kapcsolatot a lelkemmel és "kikérdezni" mi volt ez, idáig mert Ő csak tudja, vagy mi várható és ki kik döntik ezt el.
- A mi volt eddig, az könnyű, csak emlékezned kell. A mi lesz, pedig képlékeny. A jövő, folytonosan elágazik, percenkénti döntések alapján.
-Értem, emlékezni "csak" a jelen életemre tudok, de ha volt több arra lennék kíváncsi mit hol rontottam el pld.
- Miért rontottál volna el bármit is?
Általános tévhit, hogy a szenvedésekkel teli élet, el lett rontva.
A vágyak és azokból a kötődések, melyek a szenvedés érzését megidézik.
A szenvedés, súrlódás, mint amikor autóval súrolod az út menti korlátot.
Még, ha szakadékba is esel, utána folytathatod, mint valami hülye játékban.
Nincs elrontott élet. Tanulás van, tapasztalás van. A gyerekek sem szeretnek iskolába járni. Az emberek sem szeretik, hogy korlátok közé vannak szorítva, érzik, hogy valami több és jobb vár rájuk, amit éppen nem kapnak meg. Amíg anyagi vágyakra gondolnak, hogy attól lesz jobb, addig anyagi vágyak után hajszolják magukat. Az anyagi vágyak kielégítése, amikor valamit megkap teljesen belőle az ember, üresség érzéssel járnak, majd talál egy újabb vágyat. Sokan drogokhoz nyúlnak, mert valami örömre vágynak, békére. A drogokkal (alkohol is ide tartozik), könnyű mámort érnek el. Kis időre, és utána jobban szenvednek.
Addig, míg kötődések vannak, ragaszkodások vannak, élethez, tárgyakhoz, személyekhez, addig szenvedés van.
A kötődéseket ledobni egy mozdulattal, csak hülye filmekben és a manapság divatos tévhitek szerint lehetséges.
Mikor az ember, eleget szenvedett, akkor megérik arra, hogy kiutat keressen belőle.
A befelé vezető út is sokáig tartott, a kifelé vezető út sem rövid.
- Végtelen végtelenje.
- Ne csüggedj, Láthatod, vannak, akik kifelé lépdelnek, láthatod, megy ez, mint az ágyba szarás.
-Hát azt még nem csináltam, de ha így haladok, lehet, megérem valamelyik szoci, otthonban vagy elfekvőben.
-Lehet, hogy ott végzed majd valamelyik nevezett műintézményben. A döntés, a tiéd, de vajon ezt akarod? Ha igen, akkor ma is mehetsz, minek halogatni.
Látom, mást akarsz, különben már halott lennél. Inkább vedd észre, korod ellenére mennyire ruganyos vagy, szellemed ép és friss, van humorod, szóval semmi akadálya annak, hogy jól érezd magad, hogy megkeresd elveszettnek hitt lelked, lelki békéd. Elég, ha séta közben hagyod, hogy a borús gondolataid megpihenjenek, aztán észreveheted, egyre többet pihennek. Örömet lelhetsz apróságokban, ha látni akarod, mennyire fiatal vagy, menj csak valamelyik orvosi rendelőbe és hallgasd a többieket. Meglátod majd, a szenvedésed semmi másokéhoz mérten. Kellőképpen öreg vagy már, nincs garancia arra, hogy túléled a mai napod. Vagy aláírtad valahol, hogy x évig élsz? Mutasd meg a szerződést és elhiszem.
Így akarsz elmenni, búsan és komoran, miközben, ha befizetted hiteltörlesztőd, akkor legalább egy hónapig akár békében is lehetnél, a következő határidőig rendezve van az életed, foglalkozhatsz a lelkeddel is.
- Értem. Akkor van lelkem. Ennyi elég is most. Megyek, megkeresem. Mondd, ugye halhatatlan?
- Az. Aztán ha nem találod meg estig, ne izgulj, attól még van, el nem szalad. Az a pillanat szokása, a rohanás. No meg az emberé.
A szél, előkerült, megcsiklandozta kobak fejét a két öregnek. Kacagott, majd fülükbe súgta:

Ki meghalt, visszatér-e?
S ha igen, hol, mikor…
Vajon arcom Ő simítja
Vagy csak az esti szél-e?
Vajon Ő ad meleget,
Vagy égő csipkebokor…

Jó vagy rossz döntések

Azért szerette a hétfőket, mert legalább öt kávé kellett ahhoz, hogy megtalálja szobája ajtaját. No meg azért is, mert a hétvégi bulizásban kimerült félistenek megpihentek, békén hagyták és messze elkerülték az Útvesztő dojo békés szentélyét.
Útjelző, derűsen ücsörgött az udvari lépcsőn, lelkesen köszönt rigónak, békának, csuri madaraknak, próbálta szóra bírni a zümmögő darazsakat, csodabarackot majszolt, magában ősi mantrát dúdolgatott. Megállapította, bizony ez a nap is áldással telt, csodás, pont megfelelő, bármire is.
A világ békéjét, egy kíváncsi tekintet színezte izgalmasabbá.
- Jöjj csak bátran, ma vegetáriánus napot tartok, nem eszlek meg! - Őztekintetű lány lépett elő a csalitosból. Kecses lábain, szinte táncolva libbent, letelepedett a lépcsőre, majd csodabarackért nyúlt.
- Ez az a híres gyümölcs, melytől ezer évig él az ember?
- Bizony ez lenne az. A harmincharmadik mennyországban kaptam, ajándékként. Miután megválaszoltam három, roppant furfangos kérdését Szörnyeteg Lajosnak.
- Mi volt a kérdés? – kérdezte Őzasszony, aki tekintetéről kapta ősi indián nevét.
- Semmiség, gyermekeknek való nyalóka, választásaink jók, avagy rosszak? Erre bárki megfelel, még Zé, a hangya is.
A választás, hogy miként cselekszel, csupán emberi szempontok szerint lehet jó vagy rossz. Az ember, pedig meddig lát? Az orráig sem.
- Minden a mostban dől el. 
- Egyén függő, ki mit választ, mit tart jónak illetve rossznak. Egy pszichopatának nincsenek morális problémái. Sőt, ők a kérdést sem értik, miért kéne problémázni? Másképp dönt egy nő, egy anya, egy családos férfi, egy agglegény, az idealista és másképp a munkamániás. A döntés egyéni, személyre szabott, ki ítélheti meg, jó vagy rossz döntés született? Az ember, magát ítéli meg és el.
- Addig jó, amíg az ember magát ítéli meg az el az nem annyira, de amikor mások ítélik meg vagy a környezete megítélése, elvárása szerint dönt az semmi képpen sem jó.
- Márpedig magát és önmagát alapnak véve, másokat is meg és elítél. A végeredmény régóta látható és tapasztalható a világban.
- Nem úgy értem, hogy önmagát alapnak veszi, hanem képes tisztán látni, megítélni és cselekedni és talán itt kezdődik az önismeret és az önértékelés és egy nagyon jó kis irány a szabadulás felé.
- A szabaduláshoz nagyon nagy segítség az önismeret. Ez akár a kiútkeresés közben is kialakulhat. Az ítélkezés, jelen van, később is. Hasonlít a gyermekbetegségekhez, ahogy érik az ember, kinövi. Először halványodik, majd egyre ritkábbá válik, az érettségben pedig eltűnik, mintha sose lett volna.
- Igen, fantasztikus létállapot, amikor nincs ítélkezés. Amikor mindent és mindenkit csak befogadsz. Az, amikor ténylegesen eltűnik és sosem tér vissza, hmm, hát még nem tapasztaltam meg, de könnyed és jó ízű lehet, mint egy habcsók.
- Habcsókos cuppanóst az orrodra! Legyen szép a napod! – Szörnyeteg Lajos, mint nem várt cunami toppant be a beszélgetés folyamába. Igaz, ritkán volt ennyire vidám, ennyire ellazult. A riadt rigók, gerlék és csurimadarak, gyanakvással figyelték a közeli fenyőfa ágai közül, vajon reggelizett-e a vén fafejű, vagy őket is találós kérdésekkel akarja zaklatni. Mélyen magukban, habcsókokról és csokis kekszről álmodoztak. Az útvesztő dojo-ba betérő vendégek, sosem távoztak éhesen.
- Köszönöm Lajcsi! Neked is legyen a Napod csodaszép! – mosolyodott el Őzasszony.
- Ó, hogy az a… szóval, szép napot neked is Szörnyeteg Uraság! – morgott Útjelző, szíve mélyén oda kívánva kollégáját, ahová szokta.
- Kiszolgáltatott emberek esetében kötelesség döntéseket hozni. A kérdés itt az, hogy kinek !!!  A legkegyetlenebb megoldás mindig az: helyettük, róluk, nélkülük! – Lajos, nevéhez híven, szörnyen akadékoskodó tudott lenni.
- Kegyetlen? Emberi szemmel nézve az. Mert mit lát a lét összefüggéseiből az ember? Az ítélkezés mentesség állapota, befogadás helyett azt mondom, megengedés.
Sok probléma abból adódik, hogy az ember, igyekszik legyőzni a másikat (embert, állatot, természetet, érzéseket, gondolatokat).
Meleg van? Már megint? Lehetne hidegebb!
Hideg van? Lehetne melegebb?
Eső esik? Miért esik? Ne essen!
Az ítéletmentességben: hó hullik, hagyom. Meleg van, hagyom.
Útjelző, párduc kék tekintetét Őzasszonyra emelte, szinte csak neki, hozzá intézte, versbe foglalt szavait.

Hó esik,
Hagyom,
Pelyhei
Olvadnak,
Őszi avaron.


Könnyeim
Hullnak,
Hagyom
Eltűnök
Őszi hajnalon.

2017. július 16., vasárnap

Pihenés

Vasárnap jött, megint,
kihalt utcákon magával
játszik a szél, a nap,
narancsra festi keleten
kék egét, jókedvében
a virradat.
Nézd! A felhők alatt,
múlik perc, pillanat,
jöttment életünk,
hogy szalad…
Pihenni vágyik
kockás vánkosán
az idő, az emlék,
ül csendben,
egy kopott padon
halkan figyelem őt,
hagyom.

2017. július 14., péntek

Vallásokról

Sosem jártam buddhista iskolába, nem olvastam szent iratokat.

Jézus szavaiból ennyit értek:
Szeresd a másikat,mint önmagad.
Szeresd az Istent.

A Krisna tudatból ennyit értek:
szeresd az Istent és ő is szeret téged.

A buddhizmusból ennyit értek:
minden buddha (isten) , minden belőle árad ki és áramlik vissza.

A Tan, végtelenül egyszerű. Az atomok is egyszerűek,mégis mennyire bonyolult formákat alkotnak. Az alap, viszont mindenhol ugyanabból a néhány részecskéből ( energiaformából) áll.
Így van ez a vallásokkal is. Azonos a Forrás,ahonnan kiáradtak,sokan, sokfélét tettek hozzá, így kuszává és nehezen érthetővé lettek.
A Forráshoz kell visszatérni. Egyszerű ez.

Szenvedésről

Szenvedés van.
Nem más okoz szenvedést,hanem saját magam 🙂
A többi,púder szöveg

Az élet,a te döntésed

Újabb nap virradt, mely éppúgy magában hordozta a csodák lehetőségét, mint a szürke hétköznapokét. Az ég kék, a fű zöld, a levegő kellemesen hűvösnek bizonyult, hetek óta tartó forróság enyhült ezen a reggelen, a madarak áhítattal figyeltek, szinte el sem hitték, eljött a pillanatnyi megkönnyebbülés napja. Kávé illat kerengett körbe-körbe, La Morte kockás takarójában divatbemutatót tartott a tükörnek, Útjelző a végtelen csokis keksz tudat áldott állapotában pihente rövid-hosszú életének viharait.
Az idilli órát, Ifjú Tiszteletes tette szebbé, megjelenésével, érdeklődésével és kérdéseivel.
- Jó reggelt adjon Isten! Tiszteletem uram! Mit szól hozzá, mennyi kevés pénzből kell megélni? 
- Adjon az Isten szépet, jót, jobbat és áldás hulljon rád! Bizony, amit adnak, annak is elveszik a nagy részét. Tapasztalom a bőrömön.
- Szerintem sajnos ebben nem vagy egyedül. –sóhajtozott Ifjú Tiszteletes. 
- Így van. Tudod, amikor az ember élete fordulóponthoz ér, elveszíti anyagi javait, kilátásait a jövőt illetően, úgy érzi, kirabolták, becsapták, halálra ítélték, akkor bizony, ha jól számolom, négy választása lehet. 
1. Börtönbe kerül, mert az anyagi világgal való kötődése folytán eszét veszti a tehetetlen dühtől.
2. Megőrül, elmeosztályra kerül, mert kárt tesz magában, másokban, eszét veszti.
3. Meghal, önmagától vagy dühéből adódó betegségből kifolyólag.
4. Felemelkedett lénnyé válsz, aki kicsusszan az anyagi világ bilincsei közül.
- Értem… neked könnyű…
- Nehéz út vezetett idáig, mondani ezt könnyű, bizony, végig mentem, ha csak érintőlegesen is a lehetőségeken, borotva élen táncoltam. Már nem harcolok. Hátralévő életem békében és harmóniában fogom tölteni. Mert így döntöttem.
- Úgy legyen! 
- Csak egyéni döntés kérdése. Ezt nevezik, sorsunk kovácsolásának.
- Én az üllőt már csak ülőkének használom!
- El sem hinnéd, mennyire könnyebb az élet, mióta ez van. Mivel nem tudnak már jobban megszívatni, nem tudnak fogást találni rajtam, könnyebb a levegővétel, könnyebb a lépés, békések az éjszakák, a nappalok.
- De jó is annak, aki szorongás és stressz nélkül tud élni a problémákon nem, rágódik, kár, hogy nekem nem ilyen a természetem-próbáltam változtatni, rajta de a lelkiismeretem nem hagy nyugodni nem tudok a dolgokon egyszerűen "csak" átlépni.
- Nehéz út vezetett idáig, és nehéz az út többi része is. Szép életem van. Áldott életem van.
- Nem én döntöttem el, hogy a VILÁGRA jöjjek, nem én döntöm, el mikor döglök meg és sajna nem én döntöm el, hogy miként élhetem le ezt a nyomorult életet…- hördült fel Ifjú Tiszteletes. Szemei vérben forogtak, szikrát szórtak, szobájuk sarkában fejvesztve menekültek a pókok, ekkora indulat láttán.
- Te döntöd el, hogy éled meg az életed. Ez a te döntésed.
- Csúsztatás!!! Nem tudom, mert a körülmények nem olyanok pld: hiába akarok dugni, ha nincs, kit hiába keresek, nem találok, tehát nem én döntöm el...
- A megélésről beszélek. A belsőről, amit léleknek is nevezhetsz. A látásmódodról. Te döntöd el, ez vagy az, miképpen hathat rád, miként reagálsz rá. Mit tanulsz, elfogadod vagy elutasítod a világot, amely körbevesz.
- Értem, ez így is van! 
Ifjú Tiszteletes, Útjelző és La Morte, mosolyogva nézték, ahogy a Nap felkúszik a kék égre. Kezükben forró, friss kávé gőzölgött, gyömbéres kekszet mártogattak belé, hallgattak. Mit is mondhattak volna. A vulkán is, miután kitör, csendben füstölög tovább, majd idővel termékennyé válik, oldalában árnyas fák nőnek, ahol kései vándorok lelnek menedéket.

2017. július 13., csütörtök

Te döntöd el,hogy éled meg az életed. Ez a te döntésed.

2017. július 11., kedd

Vágyak és varázslatok

Nyártündér úgy gondolta, elég volt a naptejek illatából, a tóparti pecsenyesütők olajsercegéséből, ráadásul idejét sem tudta, mikor kapott utoljára szabadságot, hogy nyaralni menjen. Némi irigységgel bámulta a vízpartokon aszalódó embereket, akik hőgutát kapva lelkesen beszéltek nyári élményeikről, légkondicionált munkahelyeiken, eső áztatta őszi nappalokon, unalmasan csordogáló téli hétvégéken. Ő is szeretett volna mesélni testvéreinek, Ősz asszonynak, Tél apónak, Tavasz lánynak. Unta, hogy folyton kívánságokkal keresik meg, mióta a kívánságteljesítő dzsinnek nyugdíjba vonultak, a történelem ismert és ismeretlen istenei pedig leragadtak nagyképernyős színes tévéjük elé.
- Az istenek sem a régiek, bezzeg nekünk, évszakok szellemeinek sose jár semmi, csak a szánk. Persze, mehetek síelni vagy szüreti mulatságokba, de nyaralni? Sehol egy szakszervezet, valaki, aki megértene, megvigasztalna, esetleg helyettesítene, elég lenne két hétre…- így morfondírozott magában, bánata heves zokogásba fulladt, az emberek pedig csak azt látták, újabb zivatar villámai hasítják tűzifává a gyümölcsösöket, eső mossa el nagy nehezen tönkretett termőföldjeiket, valamint Józsi bácsit, akinek így ért véget hosszú élete, egy sárlavina alatt.
Nyártündér magába roskadva ücsörgött bárányfelhői társaságában, mikor egy torzonborz, vöröses hajú szent jelent meg előtte. Szemüvege párásan mosolygott, tekintete huncutul táncolt, hümmögő kacagása csiklandozta a kék eget.
- Ööö… jó napot adjon isten! A Rokont keresem, jó helyen járok?
- Hát te meg ki a jóságos mennydörgős ménkű vagy? Embernek tűnsz, de bizony mondom, csak azért mert fejed gömbölyű, lábad szegletes, még lehetsz akármi is!
- Tanárúrnak hívnak messze földön, úgy hírlik, a Rokon annyira jól érzi magát, éppen kékre festi az eget, gondoltam itt megtalálom.
- Itt ugyan nincsen, kár volt erre jönnöd, hacsak nem helyettesíteni szeretnél két hétre…
- Jó estét gyerekek! Kék az ég, a fű zöld, fejem kerek,lehetek immár Kerekfejű Hülyegyerek! Trallala! Trallala! – hallatszott messziről.  – Na mizu?
Nyártündér és Tanárúr egyszerre kezdte mondani a magáét, a nagy zsivajra előkerült Sátánné Őnagysága, valamint Szeleburdi Pillangólány.
Volt nagy örömködés, dáridó, még Nyártündér is feledte középsúlyos depresszióját, meggysör került elő, fakupából itták, szakállról, mézédes ajkakról és ki nem mondható helyekről is folyt, csordogált, bordóra színezve bőrt, földet, asztalterítőt.
Sátánné Őnagysága, sör oldotta nyelve akadozva bár, de forogni kezdett, leginkább bepörgött helikopterhez lett hasonlatos:
- Vágyom rá, az én Uramra, az én pajkos, őrült tekintetű ifjú Sátánomra… de vajon a vágy, melyet üldöz az egyház, a szomszéd, nyolcan nyolc guru és tizenhat apáca is, az vajon szabad-e?
- Szabad. – hangzott a válasz, Kerekszemű egyszerűen ráborította korsójából a drága nedűt, majd így folytatta:
- Nincs tiltva. A vágy, természetes. Amint el akarod nyomni, pusztítani, ellened fordul. Vágyakozásod tárgya lehet akár az Urad is, ha ellenállsz, bizony elbuksz. Ellenállás nélkül, szintén elbuksz. Látod a sört magadon folyni? Most arra vágysz, hogy visszavágj ezért, én arra vágyom, hogy testedről nyalogassam. Engedve vágyunknak mindketten vesztésre állunk. Hol a kiút ebből? Lásd meg igazi Önvalódat, merülj el benne és a vágyak, hipp-hopp, szertefoszlanak.
- Nahát! – kiáltott fel az időközben befutó Bodzavirágillatú Tündérleány. – Szoktam figyelni, talán az Önvalót látom, de elmerülni, legfeljebb a fürdőkád dús habjaiban merek egyelőre. Ez valami varázslat, ugye? Létezik varázslat?
- Létezik – hangzott duóban, mert Tanárúr sem bírta szó nélkül sokáig, igaz, nála órákat jelenlett egy-egy pillanat, mintha nem is ember, hanem élő szent lett volna. Talán így is van. Sose látták leszállni a miskolci villamosról, egyszerűen csak megjelent, hol nappal, hol éjjel, de sosem a kettő közt.
- Varázslat létezik. Az ember jobb, ha nyugton marad. Legyen bár a varázslat színe fekete vagy fehér, visszahat alkalmazójára. A varázslat alkalmazása, hullámokat vet, akár a vízbe dobott kő. Nagyobbat, kisebbet, változást okoz így is, úgy is. A nagy hullámok, képesek falakat bontani, áttörni, az erőszak azonban ugyanúgy visszaüt a küldőjére, ahogy az áldás is visszatér. Oda-vissza, szüntelen, míg az egyik fél meg nem unja a folytonos postázást, vagy amíg maga az univerzum un bele, hogy postahivatalnak nézik.
- Bizony, komolyan kell venni a mágiát, a vicceknek van saját helyük, a mágia viszont nem vicc – dörmögött pohara fedezékéből Tanárúr, tudta, nehéz megmondani elsőre, ki a mágus, így pohara mögött némi védelmet remélt felfedezni.
Nyártündér a sokadik sörét kortyolgatta, hallgatagon hallgatta csöpp társasága zöldségnek tűnő beszélgetését, magában fél szemmel kutatta Önvalóját, másik szemével a távoli utat nézte, hátha mégis, jön a váltás, két hétre. De csak egy kósza válltáska rugdosta a port, maga előtt.
- Tudod nyártündér, az a bajod, hogy folyton vágyakozol valamire. Hűsebb nyarakra, ja, bocs, vicceltem…
- Persze! Vicceltél mi? Arról bégetnek kedves bárányfelhőim, hogy sosem viccelsz, amikor pedig igen, akkor sem.
- Szóval, a vágyakozás mit hozott neked? Látod? Jégcseppes esőket, cikázó villámokat és migrént. Megéri? Na, ugye. Mit lehet tenni, vajon mit… megvan! Semmit. A küzdelem éppúgy semmis, mint a semmit tevés.
- Szépen vigasztalsz, mondhatom, folytasd csak így tovább, majd jól megsértődök, oszt maradok még egy hónapot, aszalt fejed kiakasztom egy szegre!
- Lassabban Tünde Asszonyság, messze még a vége, hogy reményteljest mondjak, közben szaladnom kell, viszlát, de megsúgom, sosincs cél, sosincs vég, melyet elérhetne! Vágyai legyűrik, ellenkezzen csak, szenvedjen bármennyit, sosem lesz enyhülés.
- Ó te megveszekedett kurafi! Elkaplak! Megaszallak! Állj meg! Állj… Áhh, menj csak… valami zacc csak van abban, amit mondtál.
- Van bizony – mosolygott Tanárúr, miközben áttetszővé válva elderengett. Körbenézve, üres korsók pihentek szerteszét, Szeleburdi kacagása és Bodzavirágillat bodzaillata lengett a térben, körbe-körbe. Utoljára még Sátánné Őnagyságának fekete haja lebbent egyet, majd csak a kék ég végtelenje maradt. Nyártündér, pillanatra magába pillantott… Kósza bárányfelhők meséltek róla később, a napról, mikor a hullámok, lecsendesedve belesimultak a végtelen égbe. 

2017. július 10., hétfő

A szabadság

Az emberléttel együtt jár a vágyakozás. Amikor végre ráébred,hogy a vágyaknak sosincs vége, akkor keresni kezdi a kiutat. Ekkor jönnek képbe a szellemi ösvények. Sok-sok keresgélés és praktika után, az ember fia ráébred, a vágyakat lehetetlen leküzdeni. Rájön,hogy a szabadság,csak illúzió,mézesmadzag, egy átverés. A vágyak csúcsa. 
Ami ez után jön,az vagy egy hatalmas bukta  vagy a felébredés és kiszabadulás az ember létből.

Az igazi szabadság

Az igazi szabadság az,mikor bármit megtehetnél, de nincs én,aki megtenné, és nincs,aki vágyna erre.

2017. július 9., vasárnap

A tudás

A " nem tudok semmit": illúzió.
A " mindent tudok": illúzió.
A tudást sokan összetévesztik azzal,mikor a fejed egy lexikon,vagy könyvtár.
A tudás: egyszerűen látás, rálátás,megértés.

2017. július 7., péntek

A szellemi felébredés...megéri?

A szellemi felébredés nagyon kényelmetlen dolog,mert utána:
-nem hat rád a reklám
-hidegen hagy a propaganda
-nem lehet átmosni az agyad
-nem akarsz többé vagyont felhalmozni
Szóval,nagyon nehéz ügy. Inkább ülj a TV előtt,szívd magadba az univerzális tudást komoly és jószándékú politikusoktól,fogadd meg tanácsait a veled maximálisan együttérző bankároknak,legyen hited a sajtóban és TV hírekben leadott jelentésekben,bízz abban,hogy igenis,húsz év múlva is lesz nyugdíjad. Törekedj arra,hogy minden héten hasznos tagja legyél a társadalomnak,vegyél sok-sok akciós árut,évente cseréld le mobiltelefonod,dolgozz napi 12 órát,hogy mindezt megtehesd.
Tehát,ha mégis úgy döntesz,a szellemi felébredés útját választod,tudd,a társadalom szemében ez leszel:
-bolond
-különc
-ostoba
-lázadó
Vajon megéri? :)

2017. július 5., szerda

Düh

Előfordul,hogy dühös leszel,valamire,valakire,valamiért. 
A gond nem abban van,hogy kis időre dühös leszel. A gond ott kezdődik,amikor ártasz vele a másiknak ( és így önmagadnak is). A többi, csak púder szöveg.

Bátornak lenni

Gautama, mikor rájött,hogy addigi élete átverés,propaganda,elment keresni valami mást. Miután ráébredt,hogy ahol keres,a samanáknál,nem talál többet egy marék éhhalálnál, tovább ment. 
A lényeg azonban az,hogy mert bátor lenni, ismeretlen ösvényt taposni,önállónak lenni.

Köszönöm!

- Én nem tudok imádkozni...mások bezzeg annyi imát tudnak,mennek a templomba,nem csak vasárnap és mondják,egyiket a másik után...de én nem tudok,nem emlékszek már egyre sem...
- Ugyan...hagyd csak. Egyetlen ima van,ez: Köszönöm!
Bármit is adjon a nap: köszönöm!

Könnyű a Sorsra panaszkodni

Könnyű a Sorsra panaszkodni,őt hibáztatni. Innen ered sok megoldatlan helyzet,önismeret és önvizsgálat helyett sokan csak valami vagy valaki másra mutogatnak.

Az egyes életek,kurták

Az egyes életek,kurták. Hol magyarnak,hol japánnak,majd franciának születik az ember. Mindegyik élet végén meghal. 
Mi a közös,mi az alap? Az,hogy embernek született. Embernek lenni annyit tenne,tanul,támogat,tapasztal.

Mikor ráébredsz,mi okoz szomorúságot



Mikor ráébredsz,mi okoz szomorúságot,felismerheted a megoldást is. Aztán szembe nézhetsz félelmeiddel, a változástól való félelmeiddel. 
Aztán egy nap,meghalsz. Hogy addig milyen életed volt,senkit sem okolhatsz, csak magad.

Már nem fáj!

Tegnap este szent beszédet tartottam:
- Szenvedj csak. Mindent megtettünk,amit fizikailag lehet. Szenvedj hát nyugodtan, attól nem lesz jobb. Találd meg a szenvedés mélyén a kulcsot....
Eljött a reggel. A kis szent,már várt. Rám mosolygott. Sok napja először.
- Már nem fáj! 

Ez pedig a te szíved

Az elmúlt évek alatt kialakult az a nézet,hogy így jó,és úgy jó,de ha nem ebbe a jóba tartozol,akkor nagy az egód, meg amúgy is nagy, és ha megszólalsz,akkor egó játszmázol de bezzeg x és y mester a távoli univerzumból ideszületve bizony, megmondta a frankót, olvasni is lehet tőlük a tengert árasztó bölcsességet. 
Most pedig itt van,a spiri bújdosás. 
Nos, mindegyik baromság azért ennyire szépen olvasmányos és idézhető úton és útfélen és mellett, mert van egy mákszemnyi igazság bennük,ettől annyira édesek,mint egy szép,színes nyalóka,amit jóízűen be lehet nyalni.
Tartozz bármelyik irányzathoz,valláshoz,ezobigyóhoz, egyetlen igaz mestered van,akire vagy hallgatsz, vagy nem ( általában a vagy nem opció szimpatikus ugye? ).
Ez pedig a te szíved. A Kisherceg óta tudjuk és papagáj módjára idézzük is, igazán csak szívével lát az ember. Talán ideje lenne erről őt is ( a szívünk) megkérdezni.

Változó idők

Szokás azt hinni,az élet csak kellemes és pihentető napokból áll össze. Mint ahogy a természetben is váltakoznak évszakok és egyik nap derűs,a másik szeles,esős olykor viharos, így az életünk folyása is hol fent,hol lent. 
Maradj éber. Ez a legjobb,amit tehetsz.

A rózsák

A rózsák,nyílnak. Akkor is,ha nem veszed észre a nagy sietségben.

Ön szerelmes?

"- Ön szerelmes?
- Igen.
- Milyen?
- Leírhatatlanul szép, mint amikor Isten ölébe hajtod a fejed. 
- Nő? Vagy bálvány? Vagy önmaga? Ki a szeretett fél? Isten? Milyen isten?
- A szerelembe vagyok szerelmes, azt mondta valaki...igaza van.
Isten csak egy van, a többi kisbetűs isten.
- Milyen egyetlen Isten?
- A mindenütt jelenvaló.
- A biblia istene?
- Nem. Véletlenül sem. A Biblia istene, sok néven ismert. Például: Sátán, Baphomet, Jaldabaoth, Saturnus, Jahve.
- Szerintem nincs felsőbb erő. Vagy fene tudja.
- Nem felsőbb erő. Az emberek szeretnek felsőbb és alsóbb erőben gondolkozni.
- Akkor?
- Erő van. Ennyire egyszerű. Az ember szeret túlbonyolítani. "

Az egyszerű és könnyű válasz pedig

"- Mikor kapja az ember anyagi teste a lelket?
A fogamzás pillanatában? Később az anyaméhben?
A születés pillanatában? Vagy kicsit megkésőbb!?
Valaki azt válaszolta ,hogy a lelket nem kapjuk, hanem a lélek visszatér a lét körforgásába......úgyhogy így is kérdezhetem....mikor tér vissza a körforgásba?
- A kérdésed egyszerű, a válasz rá sokkal egyszerűbb.
A megértés kedvéért mondom bonyolultan:
Az anyagi test, egy állapot.
Úgy hallottam,fogantatáskor költözik ki-be a lélek, az anyagi testbe. Majd a születés után ott ragad tartósan.
A körforgás, a keletkezés óta forog.
Eddig volt a bonyolult.
Az egyszerű és könnyű válasz pedig:
Nincs lélek,nincs körforgás, és nincs ezek illúziója sem."

Hallgass a szívedre



Hallgass a szívedre. Az élet nagy kérdéseire, arra,hogy mi a célod,merre tartasz és még millió ezer kérdésre,szíved adja a választ.
Hallgass a szívedre.
Amikor a szív hallgat,akkor valószínűleg süket vagy. 
Ennyire egyszerű.

Halál 3.0

Szerintem a lélek: emlék. Az eredet emléke. A halál pillanatában visszaoldódik az eredetbe. De ez is csak elmélet.

A szellem tragédiája

Távolról nézve az erdő, megannyi csoda, csábítás, álomforma, ígéret, buja zöld vadon. 
Az erdőbe érve, viszont szúnyogok, bögölyök, zümmögő állatok, kígyók, korhadt fák, vérszomjas vadkanok, sűrű, tövises bozót, szakadékok, lábtörő kőkupacok, rothadó avarszag, halál. 
A szellem így csábul el az életre, távolról szemlélve, mily vonzó, édes-mézes, dallamosan csalogató, míg testet öltve, sorra kezdve amőbától az emberig, tengernyi kínszenvedés, a pokol maga. 
Vágyik a szellem, vissza, otthonába, melyet mennynek is nevez a balga, hogy hazaérvén kissé megpihenve újra delejes vonzása alá kerüljön a távoli élet emlékeinek. 
Ez a lét körforgata, ez a szellem tragédiája.

A tanítók utat mutatnak

A tanítók utat mutatnak,a tanítvány pedig, szépen meghallgatja,mit mond a mester, majd pedig...nincs két egyforma út, nincs univerzális recept. Az izmusok azt hitetik el a hívőkkel,hogy márpedig van. Az izmusok mindig ugyanazt a süteményreceptet közlik,megkövetelve a másolást. Ezért van az,hogy a tanító,aki kilépett az izmusok bűvköréből,hol ezt,hol azt süt.

Mindig lesz valaki,aki azt mondja majd

Mindig lesz valaki,aki azt mondja majd:
'Ez vagy az a hibád, messze még a buddhaság, így vagy úgy cselekedj, hogy elérd a békét,boldogságot,nirvánát' ( megfelelő aláhúzandó  ).
Csak légy éber. Szólás szabadság van  
Amikor kizökkensz személyes békédből,privát nirvánádból (  ), ne feledd, ez is csak egy lépés, előre vagy hátra, teljesen mindegy. Az időtlen idő folyamában, az örök változás birodalmában nincsenek végleges tettek,állapotok.

Az alvó lélek elfelejtette

Az élet,egy interaktív mozi, egy kívánságműsor,ahol az alvó lélek elfelejtette,igazából mit is kíván. Viszont cserébe, könnyítésként, minden eszköze,ereje és lehetősége megadatik,hogy hosszú létnappala végén feloldódjon Isten kávéscsészéjében.

Segít nézőpontot váltani

Egy betegség, a halál közelsége, segít nézőpontot váltani, megtudni,mi az élet, ki vagyok én. Több embert ismerek,akiknek sikerült választ találni,magukban. Nem igaz,hogy ez lehetetlen és tízmillióból egynek sikerül.

A leírt szavak

A leírt szavak,legyen azok bár a virtuális térbe küldve, érzékelhető érzéstöltettel rendelkeznek. Ezt általában kevesen érzik.

Halál 2.0

A halál,átvitt értelemben is,pont a mondat végén. Utána másik mondat jön. Akár más tartalommal.

Félelmetes az új lehetősége

Félelmetes az új lehetősége, vagy bizonyosan bekövetkező eljövetele. Az újat,ismeretlen lévén, gondolatban felruházzuk, mindenfélével,általában azzal bővebben,amitől félünk. 
Példának vegyük a megvilágosodást. A halál és az ébredés közt annyi a különbség,az egyiknél eltemetik a testet,a másiknál nem.

Dolgok lehetetlen egyszerűsége

Az ember szeret minden mögött valami rendkívülit,mély értelműt vagy éppen magasan szárnyalót keresni. 
Miután végigmegy útjának bonyolult,magas és mély részein, ráébred a dolgok lehetetlen egyszerűségére.

Ráér!

Úgy érünk,mint a gyümölcsök.
Erre mondom azt: ráér. 
Minden gyümölcs a maga idejében érik be,akkor adja ki igazi zamatát.

Szabad akarat

A szabad akarat,mindig vita tárgya. Van vagy nincs. Mikor szabadon dönthetsz,a legjobb döntés,hogy: legyen meg a te akaratod.

Fájdalom

Rá vicsorított a fájdalom, rutinosan, zsigerből. 
Kerek szemekkel nézte, próbálta megérteni, jó ez így neki? 
A fájdalomnak? 
A fájdalom, ránézett. Majd csak a tekintete maradt még kis ideig a levegőben,ahogy Kerekszeműre függesztette. 
Végre,valaki megszólította, felé fordult, őszinte érdeklődést tanúsított iránta. 
Végre, vissza térhetett oda,ahonnan jött.

Virágok völgye című filmben hangzik el

Virágok völgye című filmben hangzik el:
Add, hogy védelmezője lehessek mindazoknak,
Akik nem tudják megvédeni magukat.
És add, hogy én vezethessem az útra indulókat,
Folyókon, hidakon, hágókon át,
Azokat, akik a túlsó partra vágyakoznak.
Add, hogy minden élő teremtmény fájdalma
Szűnjön meg örökre.
Add, hogy én lehessek az orvos, és az orvosság,
És had legyek én ápolója is,
Minden betegségben szenvedőnek,
Mindaddig, míg végleg meg nem gyógyul,
És része nem lesz a térnek, az elemeknek
És a földnek.
Add, hogy mindig támasza lehessek azoknak,
Akiknek szükségük van rám.
És addig, míg örökre megszűnik minden fájdalmuk,
Engedd, hogy én legyek az élet forrása is egyben.
Sorsom álljon példaként
Minden élőlény előtt,
Egészen az idők végezetéig.

Az Igazi

- Mester! Sokat kell még várnom az igazira?
- Sokat. 
- Miért? 
- Mert aki várakozik,az annyira ráér,mint az univerzum. Amint elindulsz megkeresni, az igaz is elindul feléd.

A szív hangja

"- A szív hangjának hallásához,nagy bátorság kell. Nagyon sokszor ugyanis nem azt halljuk,ami szeretnénk vagy szeretünk hallani. A szív,nem téved. Az ember téved.
- És az emberi szív?
- Az emberi szívről volt szó eddig is.
- De nem egységes a szív a hordozóval?
- A szív alatt ne azt értsd,ami dobog. A lélek forrása,a szív,mely segíteni szeretne az embernek.
- Tudom. De azt gondolom,azonos velem.Az vagyok én
Ettől vagyok én. Összemoshatatlan mással.
- Gondolod?
- Igen.
- Ma ezt gondolod,holnap majd valami mást. A gondolás,hasonló a reggeli harmathoz."

A szív

"-A szív alatt ne azt értsd,ami dobog. A lélek forrása,
a szív,mely segíteni szeretne az embernek.
-Tudom. De azt gondolom,azonos velem.Az vagyok én
Ettől vagyok én. Összemoshatatlan mással.
-Gondolod?
-Igen.
-Ma ezt gondolod,holnap majd valami mást.
A gondolás,hasonló a reggeli harmathoz."

Honnan tudjuk,hogy szeretve vagyunk?

"- Honnan tudjuk,hogy szeretve vagyunk?
- A szívedben,a szíveddel érezheted. Ez a legmélyebb,leghalkabb hang,ami tudja,súgja,azt ami van.
- És ha ezt érzem,tévedhet ez a szív?
- Akkor az van,ami a legtöbb esetben,az eszeddel felülbírálod a szív szavát.
- De ha ezt értem,akkor az lehet tévedés?
- A szív hangjának hallásához,nagy bátorság kell. Nagyon sokszor ugyanis nem azt halljuk,ami szeretnénk vagy szeretünk hallani. A szív,nem téved. Az ember téved."

Haszon?

- Mester! Mit érek el,ha uralom önmagam?
- Hasznot remélni a szellemi úton? Akkor inkább menj kereskedőnek.

Út

Nincs hosszabb vagy rövidebb út, ezek látszólagosságok. Bármi is történik, a fejlődésed szolgálja.

Tánc

A bölcs táncol,nem valamiért, valamitől,hanem Isten táncol rajta keresztül.

Miért vagyok?

Miért vagyok? Miért élek? 
Tanulni vagyok itt. 
Tapasztalni vagyok itt.

Áldott élet

Mikor felismered,hogy életed így szép,ahogy van, akkor azt mondod: áldott életem van. Hangosan kimondva, az istenek is meghallják. Gyorsan észbe kapnak és két kézzel szórják az áldást onnan kezdve,rád.

Halál

A halál,tévesen a nyugodalom álomképe,a közhiedelem szerint. Nézhetsz rá buszmegállóként. Jön a busz ( a halál), felszállsz, közben persze leülhetsz, majd később, egy másik állomáson leszállsz. Igaz,kissé megfiatalodva, kissé tehetetlenül,csak nézed,ahogy újdonsült szüleid gügyögnek neked.Az első hónapokban a kisbaba,emlékszik elmúlt életére. Aztán, jön a jótékony feledés. Aztán felnőtt lesz és még inkább semmire sem emlékszik. Majd egy nap, leül a buszra várva.

Csapda

A nyugati ember nagy csapdája,hogy azonnali eredményt akar. Amikor azt hallja,hogy két-három év alatt érzi majd a fejlődés,a csendesülés kezdeteit, akkor el sem kezdi,hogy neki erre nincs ideje.

Komolyság

Nálam a komolyság mást jelent.🙂 Azt jelenti: úgy van. 
Viszont jókat lehet kacagni rajta, mert az is jelenti, ma krumpli,holnap csokis keksz.

Egyedi az út, mely a szivárványon át vezet

Ültek a homokkal borított parti fövenyen, lazán hátradőlve napernyős karosszékeikben. Kerek szemekkel nézték, mint veti hullámait az óceán, végtelenül, megállíthatatlanul, monoton egyszerűséggel. Kezük ügyében üveg vörösbor, némi penetráns aromájú sajt, vajas croissan, a naplemente érdeklődve szemlélte rendíthetetlen nyugalmukat, igyekezett késlekedni a lenyugvással, hallhassa karcos vicceiket, életről, halálról, meg mindenről.
Sirályok köröztek látótávolságra, fülüket-szemüket hatalmasra tárva, lesték szavaikat, valamint le-lepottyanó kifli darabkáikat.
- Ami fontos, szem elől rejtve áramlik tova, mégis mozdulatlan- sóhajtott kissé mélabúsan Kerekszemű Hülyegyerek. Néha maga sem értette, mit is akar mondani, és ezzel a sirályok mind egyetértettek.
- Hmmm – tette hozzá Tanárúr, kinek vöröses, lófarokba fogott hajával kacagva játszottak a szellőgyerekek, kóbor macskák, és olykor, néhanap egy kósza succubus.
- Egyedül lenni vágyom, hogy feloldódjak végre, de… hmmm… bocsika, megint találtam valami porszemet a sajtomon, várnom kell, míg megtisztítom, addig csak nem szublimálhatok Amida Buddha paradicsomába...
- Ugyan Quan Yin, ezer kezeddel ezerfelé tekintesz, ezer szemeddel, ezerfelé nyújtózkodsz, ennyi sajton millió porszem, sosem végzel, nélküled pedig nem megyünk! Ugye Tanárúr!
- Hogy mi? – riadt fel álmából – itt van a leendő zen mester, aki leborulásokat gyűjt? Adom! Adom!
- Hagyjuk, látom, ma sem megyünk sehová, legalább holnap is lesz esély, talán csokis keksz is akad.
- Édes vagy Kerekszemű, folyton evésen jár csöpp eszed, ha megeszed, mi marad, mi visszatart? Hol van már a túlsó part, rég mögötted!
- Ki? Ki ötte meg? Mögérkeztünk?
- Aludjon Tanárúr, a mennyország messze még, ki porszemmel lát porosan, ki succu-busszal utazik, ki pedig mese keksszel festi kékre az eget.
Így történt, ez a nap is úgy telt el, ücsörgött a három szent tovább, a Lét-óceán partján, kezükben vörösbor, penetráns sajt és croissan.
Szemük lecsukódott, mint könyvek fedele délutáni szunyókálás közben.
Hittek benne, hogy együtt sikerül majd. Szívük mélyén érezték, még ha egymás mellett ülnek is, egy időben, egy helyen, akkor is, egyedi az út, mely a szivárványon át vezet.