Vasárnap jött, megint,
kihalt utcákon magával
játszik a szél, a nap,
narancsra festi keleten
kék egét, jókedvében
a virradat.
Nézd! A felhők alatt,
múlik perc, pillanat,
jöttment életünk,
hogy szalad…
Pihenni vágyik
kockás vánkosán
az idő, az emlék,
ül csendben,
egy kopott padon
halkan figyelem őt,
hagyom.
SZOMORÚSÁG
11 éve
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése