Húsz éve jártam már a szellemi utat. A fejem akár egy lexikon, megfeleltem bármire, bárkinek, úgy éreztem roppant okos vagyok.
Húsz év után eljött a vizsga ideje.
Úgy hajoltam meg az élet súlya alatt, akár vihar idején a jegenyék, az égre törő fenyőfák. Ágaim letörtek, leveleim lehulltak, éreztem, itt a vég, elpusztulok.
Ekkor értettem meg, egy reggel, ébredés után, hiába az értelem, a tengernyi tudás és tapasztalat, ha a mindennapok viharában nem tudom alkalmazni, végem van.
Amit csupán fejünkben élünk meg tudásként, amire roppant büszkék tudunk lenni, vajon kiállja a gyakorlati élet próbáját?
Húsz év után eljött a vizsga ideje.
Úgy hajoltam meg az élet súlya alatt, akár vihar idején a jegenyék, az égre törő fenyőfák. Ágaim letörtek, leveleim lehulltak, éreztem, itt a vég, elpusztulok.
Ekkor értettem meg, egy reggel, ébredés után, hiába az értelem, a tengernyi tudás és tapasztalat, ha a mindennapok viharában nem tudom alkalmazni, végem van.
Amit csupán fejünkben élünk meg tudásként, amire roppant büszkék tudunk lenni, vajon kiállja a gyakorlati élet próbáját?
A szavak könnyűek. Könnyű kimondani és megtanulni őket.
Fontos a gyakorlat. Fontos, a példamutatás. Amikor szív és elme összhangban van, nincs vihar, mely elsodorná többé.
Fontos a gyakorlat. Fontos, a példamutatás. Amikor szív és elme összhangban van, nincs vihar, mely elsodorná többé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése