2017. július 17., hétfő

Jó vagy rossz döntések

Azért szerette a hétfőket, mert legalább öt kávé kellett ahhoz, hogy megtalálja szobája ajtaját. No meg azért is, mert a hétvégi bulizásban kimerült félistenek megpihentek, békén hagyták és messze elkerülték az Útvesztő dojo békés szentélyét.
Útjelző, derűsen ücsörgött az udvari lépcsőn, lelkesen köszönt rigónak, békának, csuri madaraknak, próbálta szóra bírni a zümmögő darazsakat, csodabarackot majszolt, magában ősi mantrát dúdolgatott. Megállapította, bizony ez a nap is áldással telt, csodás, pont megfelelő, bármire is.
A világ békéjét, egy kíváncsi tekintet színezte izgalmasabbá.
- Jöjj csak bátran, ma vegetáriánus napot tartok, nem eszlek meg! - Őztekintetű lány lépett elő a csalitosból. Kecses lábain, szinte táncolva libbent, letelepedett a lépcsőre, majd csodabarackért nyúlt.
- Ez az a híres gyümölcs, melytől ezer évig él az ember?
- Bizony ez lenne az. A harmincharmadik mennyországban kaptam, ajándékként. Miután megválaszoltam három, roppant furfangos kérdését Szörnyeteg Lajosnak.
- Mi volt a kérdés? – kérdezte Őzasszony, aki tekintetéről kapta ősi indián nevét.
- Semmiség, gyermekeknek való nyalóka, választásaink jók, avagy rosszak? Erre bárki megfelel, még Zé, a hangya is.
A választás, hogy miként cselekszel, csupán emberi szempontok szerint lehet jó vagy rossz. Az ember, pedig meddig lát? Az orráig sem.
- Minden a mostban dől el. 
- Egyén függő, ki mit választ, mit tart jónak illetve rossznak. Egy pszichopatának nincsenek morális problémái. Sőt, ők a kérdést sem értik, miért kéne problémázni? Másképp dönt egy nő, egy anya, egy családos férfi, egy agglegény, az idealista és másképp a munkamániás. A döntés egyéni, személyre szabott, ki ítélheti meg, jó vagy rossz döntés született? Az ember, magát ítéli meg és el.
- Addig jó, amíg az ember magát ítéli meg az el az nem annyira, de amikor mások ítélik meg vagy a környezete megítélése, elvárása szerint dönt az semmi képpen sem jó.
- Márpedig magát és önmagát alapnak véve, másokat is meg és elítél. A végeredmény régóta látható és tapasztalható a világban.
- Nem úgy értem, hogy önmagát alapnak veszi, hanem képes tisztán látni, megítélni és cselekedni és talán itt kezdődik az önismeret és az önértékelés és egy nagyon jó kis irány a szabadulás felé.
- A szabaduláshoz nagyon nagy segítség az önismeret. Ez akár a kiútkeresés közben is kialakulhat. Az ítélkezés, jelen van, később is. Hasonlít a gyermekbetegségekhez, ahogy érik az ember, kinövi. Először halványodik, majd egyre ritkábbá válik, az érettségben pedig eltűnik, mintha sose lett volna.
- Igen, fantasztikus létállapot, amikor nincs ítélkezés. Amikor mindent és mindenkit csak befogadsz. Az, amikor ténylegesen eltűnik és sosem tér vissza, hmm, hát még nem tapasztaltam meg, de könnyed és jó ízű lehet, mint egy habcsók.
- Habcsókos cuppanóst az orrodra! Legyen szép a napod! – Szörnyeteg Lajos, mint nem várt cunami toppant be a beszélgetés folyamába. Igaz, ritkán volt ennyire vidám, ennyire ellazult. A riadt rigók, gerlék és csurimadarak, gyanakvással figyelték a közeli fenyőfa ágai közül, vajon reggelizett-e a vén fafejű, vagy őket is találós kérdésekkel akarja zaklatni. Mélyen magukban, habcsókokról és csokis kekszről álmodoztak. Az útvesztő dojo-ba betérő vendégek, sosem távoztak éhesen.
- Köszönöm Lajcsi! Neked is legyen a Napod csodaszép! – mosolyodott el Őzasszony.
- Ó, hogy az a… szóval, szép napot neked is Szörnyeteg Uraság! – morgott Útjelző, szíve mélyén oda kívánva kollégáját, ahová szokta.
- Kiszolgáltatott emberek esetében kötelesség döntéseket hozni. A kérdés itt az, hogy kinek !!!  A legkegyetlenebb megoldás mindig az: helyettük, róluk, nélkülük! – Lajos, nevéhez híven, szörnyen akadékoskodó tudott lenni.
- Kegyetlen? Emberi szemmel nézve az. Mert mit lát a lét összefüggéseiből az ember? Az ítélkezés mentesség állapota, befogadás helyett azt mondom, megengedés.
Sok probléma abból adódik, hogy az ember, igyekszik legyőzni a másikat (embert, állatot, természetet, érzéseket, gondolatokat).
Meleg van? Már megint? Lehetne hidegebb!
Hideg van? Lehetne melegebb?
Eső esik? Miért esik? Ne essen!
Az ítéletmentességben: hó hullik, hagyom. Meleg van, hagyom.
Útjelző, párduc kék tekintetét Őzasszonyra emelte, szinte csak neki, hozzá intézte, versbe foglalt szavait.

Hó esik,
Hagyom,
Pelyhei
Olvadnak,
Őszi avaron.


Könnyeim
Hullnak,
Hagyom
Eltűnök
Őszi hajnalon.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése