Egyedi az út, mely a szivárványon át vezet

Ültek a homokkal borított parti fövenyen, lazán hátradőlve napernyős karosszékeikben. Kerek szemekkel nézték, mint veti hullámait az óceán, végtelenül, megállíthatatlanul, monoton egyszerűséggel. Kezük ügyében üveg vörösbor, némi penetráns aromájú sajt, vajas croissan, a naplemente érdeklődve szemlélte rendíthetetlen nyugalmukat, igyekezett késlekedni a lenyugvással, hallhassa karcos vicceiket, életről, halálról, meg mindenről.
Sirályok köröztek látótávolságra, fülüket-szemüket hatalmasra tárva, lesték szavaikat, valamint le-lepottyanó kifli darabkáikat.
- Ami fontos, szem elől rejtve áramlik tova, mégis mozdulatlan- sóhajtott kissé mélabúsan Kerekszemű Hülyegyerek. Néha maga sem értette, mit is akar mondani, és ezzel a sirályok mind egyetértettek.
- Hmmm – tette hozzá Tanárúr, kinek vöröses, lófarokba fogott hajával kacagva játszottak a szellőgyerekek, kóbor macskák, és olykor, néhanap egy kósza succubus.
- Egyedül lenni vágyom, hogy feloldódjak végre, de… hmmm… bocsika, megint találtam valami porszemet a sajtomon, várnom kell, míg megtisztítom, addig csak nem szublimálhatok Amida Buddha paradicsomába...
- Ugyan Quan Yin, ezer kezeddel ezerfelé tekintesz, ezer szemeddel, ezerfelé nyújtózkodsz, ennyi sajton millió porszem, sosem végzel, nélküled pedig nem megyünk! Ugye Tanárúr!
- Hogy mi? – riadt fel álmából – itt van a leendő zen mester, aki leborulásokat gyűjt? Adom! Adom!
- Hagyjuk, látom, ma sem megyünk sehová, legalább holnap is lesz esély, talán csokis keksz is akad.
- Édes vagy Kerekszemű, folyton evésen jár csöpp eszed, ha megeszed, mi marad, mi visszatart? Hol van már a túlsó part, rég mögötted!
- Ki? Ki ötte meg? Mögérkeztünk?
- Aludjon Tanárúr, a mennyország messze még, ki porszemmel lát porosan, ki succu-busszal utazik, ki pedig mese keksszel festi kékre az eget.
Így történt, ez a nap is úgy telt el, ücsörgött a három szent tovább, a Lét-óceán partján, kezükben vörösbor, penetráns sajt és croissan.
Szemük lecsukódott, mint könyvek fedele délutáni szunyókálás közben.
Hittek benne, hogy együtt sikerül majd. Szívük mélyén érezték, még ha egymás mellett ülnek is, egy időben, egy helyen, akkor is, egyedi az út, mely a szivárványon át vezet.