2017. július 14., péntek

Az élet,a te döntésed

Újabb nap virradt, mely éppúgy magában hordozta a csodák lehetőségét, mint a szürke hétköznapokét. Az ég kék, a fű zöld, a levegő kellemesen hűvösnek bizonyult, hetek óta tartó forróság enyhült ezen a reggelen, a madarak áhítattal figyeltek, szinte el sem hitték, eljött a pillanatnyi megkönnyebbülés napja. Kávé illat kerengett körbe-körbe, La Morte kockás takarójában divatbemutatót tartott a tükörnek, Útjelző a végtelen csokis keksz tudat áldott állapotában pihente rövid-hosszú életének viharait.
Az idilli órát, Ifjú Tiszteletes tette szebbé, megjelenésével, érdeklődésével és kérdéseivel.
- Jó reggelt adjon Isten! Tiszteletem uram! Mit szól hozzá, mennyi kevés pénzből kell megélni? 
- Adjon az Isten szépet, jót, jobbat és áldás hulljon rád! Bizony, amit adnak, annak is elveszik a nagy részét. Tapasztalom a bőrömön.
- Szerintem sajnos ebben nem vagy egyedül. –sóhajtozott Ifjú Tiszteletes. 
- Így van. Tudod, amikor az ember élete fordulóponthoz ér, elveszíti anyagi javait, kilátásait a jövőt illetően, úgy érzi, kirabolták, becsapták, halálra ítélték, akkor bizony, ha jól számolom, négy választása lehet. 
1. Börtönbe kerül, mert az anyagi világgal való kötődése folytán eszét veszti a tehetetlen dühtől.
2. Megőrül, elmeosztályra kerül, mert kárt tesz magában, másokban, eszét veszti.
3. Meghal, önmagától vagy dühéből adódó betegségből kifolyólag.
4. Felemelkedett lénnyé válsz, aki kicsusszan az anyagi világ bilincsei közül.
- Értem… neked könnyű…
- Nehéz út vezetett idáig, mondani ezt könnyű, bizony, végig mentem, ha csak érintőlegesen is a lehetőségeken, borotva élen táncoltam. Már nem harcolok. Hátralévő életem békében és harmóniában fogom tölteni. Mert így döntöttem.
- Úgy legyen! 
- Csak egyéni döntés kérdése. Ezt nevezik, sorsunk kovácsolásának.
- Én az üllőt már csak ülőkének használom!
- El sem hinnéd, mennyire könnyebb az élet, mióta ez van. Mivel nem tudnak már jobban megszívatni, nem tudnak fogást találni rajtam, könnyebb a levegővétel, könnyebb a lépés, békések az éjszakák, a nappalok.
- De jó is annak, aki szorongás és stressz nélkül tud élni a problémákon nem, rágódik, kár, hogy nekem nem ilyen a természetem-próbáltam változtatni, rajta de a lelkiismeretem nem hagy nyugodni nem tudok a dolgokon egyszerűen "csak" átlépni.
- Nehéz út vezetett idáig, és nehéz az út többi része is. Szép életem van. Áldott életem van.
- Nem én döntöttem el, hogy a VILÁGRA jöjjek, nem én döntöm, el mikor döglök meg és sajna nem én döntöm el, hogy miként élhetem le ezt a nyomorult életet…- hördült fel Ifjú Tiszteletes. Szemei vérben forogtak, szikrát szórtak, szobájuk sarkában fejvesztve menekültek a pókok, ekkora indulat láttán.
- Te döntöd el, hogy éled meg az életed. Ez a te döntésed.
- Csúsztatás!!! Nem tudom, mert a körülmények nem olyanok pld: hiába akarok dugni, ha nincs, kit hiába keresek, nem találok, tehát nem én döntöm el...
- A megélésről beszélek. A belsőről, amit léleknek is nevezhetsz. A látásmódodról. Te döntöd el, ez vagy az, miképpen hathat rád, miként reagálsz rá. Mit tanulsz, elfogadod vagy elutasítod a világot, amely körbevesz.
- Értem, ez így is van! 
Ifjú Tiszteletes, Útjelző és La Morte, mosolyogva nézték, ahogy a Nap felkúszik a kék égre. Kezükben forró, friss kávé gőzölgött, gyömbéres kekszet mártogattak belé, hallgattak. Mit is mondhattak volna. A vulkán is, miután kitör, csendben füstölög tovább, majd idővel termékennyé válik, oldalában árnyas fák nőnek, ahol kései vándorok lelnek menedéket.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése