A szellem tragédiája

Távolról nézve az erdő, megannyi csoda, csábítás, álomforma, ígéret, buja zöld vadon. 
Az erdőbe érve, viszont szúnyogok, bögölyök, zümmögő állatok, kígyók, korhadt fák, vérszomjas vadkanok, sűrű, tövises bozót, szakadékok, lábtörő kőkupacok, rothadó avarszag, halál. 
A szellem így csábul el az életre, távolról szemlélve, mily vonzó, édes-mézes, dallamosan csalogató, míg testet öltve, sorra kezdve amőbától az emberig, tengernyi kínszenvedés, a pokol maga. 
Vágyik a szellem, vissza, otthonába, melyet mennynek is nevez a balga, hogy hazaérvén kissé megpihenve újra delejes vonzása alá kerüljön a távoli élet emlékeinek. 
Ez a lét körforgata, ez a szellem tragédiája.