2017. július 20., csütörtök

Mi szükség van mesterre?

Csengetés hallatszott, kétszer. A postás lesz – ötlött fel benne rögvest, az ajtót kitárva, fehér bagoly topogott a lábtörlőn, csőrében apró levélke, viaszpecséttel. Mint valami Harry Potter regényben.
Ez állt benne:

Tisztelt Kerekszemű!
Meghívjuk Önt, a Kerekasztal Keleti Lovagjainak első gyűlésére.
Aláírás:
Acélkezű király

Na,gondolta,ennek a fele sem tréfa, igyekezett hát eleget tenni a meghívásnak, ki tudja, vajon távolmaradás esetén, átalakul Fejnélküli lovaggá, esetleg lovaggá ütés helyett szimplán lezúzzák egy szívlapáttal. Gatyába rázta magát, felvette szurokfekete, Buddha fejes karkötőjét, majd elindult, a nagy ismeretlenbe. Ment, mendegélt, jó ideje bandukolt, mikor eszébe jutott, ugyan hová is tart? Címzést nem látott a levélen, vajon folyók és völgyek közé, vagy sivatagba vezet-e rögös útja? Hosszú lesz vagy rövid? Vannak-e sárkányok, varázslók, sötét mágusok, kikkel életre-halálra kell küzdeni? Aztán lesz-e mit enni, ha már asztal, ráadásul kerek, mint az ő szeme? Sose látott csak szegletes asztalt, kockás terítővel. Furdalta a kíváncsiság és lassan az éhség is. Így lépdelt tova, az ismeretlen, ködbe burkolt tájon, míg egyszer csak, ott derengett előtte, egy sem ilyen, sem olyan szentély.
Semmi sem jelezte, célba ért volna, mégis, szíve mélyén érezte, ez az. Pont ilyennek nem képzelte.
- Isten hozott, jó lovag! Acélkezű király vagyok.
- Hozott biz’a!
- Jöjj beljebb, foglalj helyet, választhatsz a székek között, megfelelőt. A többiek is jönnek hamarost.
Nézte a puritán környezetet, ősi képek csüngtek a falon, ódon könyvek porosodtak, várván az értő szemek és kezek érintését, eukaliptusz illata szállt, körbe és szerteszét, a szúnyogok legnagyobb bánatára, akik az ablak előtt zokogtak, panaszolva a lét igazságtalanságát.
Szállingóztak a lovagok, titokban talán hópehelynek látták önmaguk, teltek a székek, sűrűvé vált a csend, és ekkor, megjelent az Első lovag. Tekintete, akár az univerzum, békés és végtelen, mozdulataiból szent tisztelet áradt, kezében egy kopott, vaskos könyvet tartott. Felnyitotta, körbenézett hallgatóin, majd olvasni kezdett. Szavai úgy surrantak be a körben ülő lovagok fülén, ahogy kisvasút zakatol az alagútba, megvilágítva a sötétséget. Halkan, szelíden simogattak e szavak, mi tagadás, a hallgatóság buzgósága lassan alvó állapot felé haladt.
Első lovag felnézett könyvéből, tekintete, mondatvégi pontként ragyogott az asztal felett.
- Kérdéstek bizonyára akad tengernyi, kérdezzetek!
Némi fészkelődés, értetlenség és felriadás után, a legfiatalabb, ezt kérdezte:
- Mi szükség van mesterre?
Döbbenet ült ki az arcokra! Hogy mi? Miért? Ez kérdés? Egyáltalán, ki mer ilyet kérdezni?
- Azért van rá szükség, mert kell!
- Igen, és mert így szokás!
- Meg amúgy is, nehogy már ne legyen mestered!
- Mindenkinek van mestere!
Felbolydult méhkashoz hasonlított a terem, remegett a sok falikép, felreppent a por, ódon könyvekről.
Első lovag egyetlen intésére csend lett:
- Ezt máskor megbeszéljük. Mai témánk, az asztal lába és kereksége, bőven eléggé érdekfeszítő.
Kerekszemű, magába mélyedve ült. A kérdésen gondolkozott. Visszaemlékezett fiatalságára, mikor Mélyen Zengő Nagymedve mester óceán tekintetét fürkészve, azt találta neki mondani: ’ Nekem nem lesz mesterem. Önmagam mestere leszek!’ Az óceán végtelenségében derű ébredt.
- Nehéz utad lesz. Látom ezt választottad. Úgy legyen.
Majd évekkel később, látta magát, Fényességes Lótuszlábú mester szemébe nézve, válasz után kutatva, felvette a mester botját, majd dobbantott vele.
- Igaz. – szólt Fényességes Lótuszlábú mester.
Később, éveket gondolkozott azon, mi is volt a kérdés, mi is volt a válasz. Lassan tanult.
Nézte Első lovagot. Fehérlelkű Lótuszléptű mesterre hasonlított.
- Mennyi mester, mindtől tanultam. Válaszolhatnék a kérdésre. Csak vendég vagyok. Annyi tudós között, mi bölcset mondhatnék? Inkább hagyom, történjen, aminek történnie kell.
Az asztaltársaság, elcsitult. Meghozták a vacsorát, szerzetesek egyszerű lakomáját. Kit érdekeltek innen tovább a kérdések, mikor enni is lehet. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése