2014. december 31., szerda

Hajnali fényben

Hajnali fényben
Szebbnek tűnnek álmaim
Ezért nem alszom

Tüzemet

Tüzemet őrzöm
Ki ne hűljön melege

Otthonomnak sem

Új év érkezett

Új év érkezett
Feledésbe száll az ó,

Éppen leszarom

2014. december 29., hétfő

Buta kisegér

Buta kisegér
Életed nem ér véget
Mert nézlek téged

Öreg életem

Öreg életem
Végét járja, várja már

Végső hajnalát

Megugat minden

Megugat minden
Kutya, amerre járok,

Hisz’ híres vagyok

2014. december 28., vasárnap

Orrom nem dugom

Orrom nem dugom
Havas tájba, szobámban

Várom a tavaszt

Tűz meleg mellett

Tűz meleg mellett
Romantikusnak tűnik

A hólepte táj

Reggel óta

Reggel óta, hogy
Azon mélázom, kiért

Hullnak hópihék

Hólepel alatt

Hólepel alatt
Szunnyadnak tavaszt várva

Kertem békái

Két ünnep közt

Két ünnep közt
Senki földjén áll, szárad

Az óév lelke

2014. december 27., szombat

Lábak nyomait

Lábak nyomait
Betakarja paplanja

Szűz fehér hónak

Öregemberre

Öregemberre
Hó hull csendesen, lágyan
Takarója lesz

2014. december 18., csütörtök

Téli udvaron

Téli udvaron
Nézem,hogy orrom előtt

Faforgács hullik

Tél van kint

Tél van kint, tudom
Bámulom az udvaron
Nyíló ibolyát

Télnek zenéje

Télnek zenéje
Zeng a fűrész,a balta

Holló neveti

2014. december 16., kedd

Kócos vénember

Kócos vénember
Dolgozva várja végét

Életének, is. 

Téli hajnalon

Téli hajnalon
Ajtón kopogtat

Tavaszi eső

Téli reggelen

Téli reggelen
Békák keresik egyre

A tél nyomait

2014. december 15., hétfő

Kiálltás

Magányom nappali éjjelében
Felnézek,ó egek!
Mi végre ennyi kín!
Mit vétettem Ellened!
Büntess,ha gondolod,
Mérd rám haragod, dühöd…
Én némán állok majd,
Rettentő kínok között.
Várok, egyre várok,
Csak hallgatom
A téli szelet,
Vágyom, hogy békéd,

Magamban megleled.

2014. december 8., hétfő

Várakozás

Én mindig vártam
Sorba álltam
Gyerekként
Felnőttként
Néztem a távolba
Utak porába
Kerestem
Kutattam
S mit láttam?

Láttam azt, mit
Mások sosem
Arcokon, lábak nyomán
Siklott tekintetem
Por szitál, míg
Gyullad szemünk
Várunk mindig
Várunk a semmire

Végül mind elmegyünk.

Mivé lettem

Virágaim lekonyultak
Bús fejük földig hajol
Fényre várnak ők
Mint élők, mint holtak.
Mivé lettem, felelj nekem,
Ősz hajú nyomorultnak!
Vágyaimból kályhát
Rakok s benne, égetem,
Semmit mondó, hitvány

Életem.

2014. december 7., vasárnap

Életem

Mikor megszülettem
Ünnep lehetett
Volna
Vagy tavasz, kikelet
Helyett,
Ablakra fagyott lehelet.

Üres szavak vártak idelent,
Jöttem
Mit tehettem volna
Panaszom, ha szólna
Hallaná-e
Isten az égben…
Isten a Földön…

Sötétben tapostam vad utam
Kérdeztem unos-untalan…
Hallgatott.
Magamra maradtam
Lelkem egyre ballagott.
Tört szárnyakkal
Keresztre feszülve
Hunytam le szemeim.

Voltam…

Újra és újra
Itt vagyok, szememből
Sóhajok törnek
Az égre.

Áldott lettem
Végre.
Tehetem, mit kaptam,
Teherként az égben,
Oly régen.

Állok, mint mezőn…
S várom végső,

Örök szemfedőm.

2014. december 3., szerda

Ima

Te Isten az égben!
Látva láttalak
Hallva hall’talak
Nyújts nekem vigaszt
Adj nekem halált.

Te Isten az égben!
Mutasd meg Magad
Hallasd meg szavad
Tartsd Magadnak a vigaszt

Adj nekem halált.