2010. október 29., péntek

Melletted ér az estve

Őszi este bársonyán,

A sápadt nap fénye

Süt le rám, kései

Madárdal simogat.

Selymes szavaid, Kedvesem,

Szívemben landolnak,

Gyógyítják mély sebeim,

Küzdelmes létem estjén.

Melletted ér az estve,

Kezed fogva, közös életünk

Felfelé lebeg, melletted,

Veled vagyok, az Egy.

2010. október 22., péntek

Lámpás vagyok

Porlepte szobámban fekve, merengve

Várom egy jobb kor eljövét,

Százados őrült álmomból ébredve

Támad néhány kósza borult elme

Sötét árnya, hasztalan.

A fény gyermeke vagyok s bár elesve

Tűnök ellenségim lába előtt, szét

Szóródva nem leledzem a létbe,

Lámpás vagyok a lét kezébe,

Sorsom kezemben: hatalom.

Megfáradt őszi

Megfáradt őszi

Csontokon, dér lepte, hűs

Avartakaró

2010. október 7., csütörtök

Világra jöttem

Világra jöttem

Deres léptű reggelén

Néma csend honolt

Őszi est árnyai

Őszi est árnyai buknak le

A távoli horizont színes

Fényei alatt,

Nem hallik más, csak kutyák

Bús ugatása.

A város moraja

A város moraja,messze lent,

Lassan pihenni vágyik,

Ami mára megmaradt,

Holnap újra itt ragad,

Köd lepte álmaimból

Könnyeim oltják szomjamat.

Őszi éjjelen

Őszi éjjelen

Szellemek közt látomás

Táncoló Buddha