2015. szeptember 29., kedd

Nem lángolok



Nem lángolok
Hamvam szél fújja
Parázs sem szunnyad
Minden, mi voltam
Emlék lett csupán
Szavam, ha volt is
Süket fülekbe
Hullt, homokba írt
Sorsom elfújta
Az idő, véget
Ért, sosem látott
Álom életem.
Most…ébren vagyok

2015. szeptember 6., vasárnap

Számtalan



Számtalan, hosszú év alatt
Annyi minden eltűnt, elszaladt,
Megmaradtak a csendes, lassan
Fullasztó vasárnapok.

Hallgatok.

Számtalan, hosszú heteken át
Festettem elmém kopár tűzfalát,
Színesben látom álomvásznon
Mások sorsát.

Ballagok.

Festő lettem, költő, hóhér, széplegény,
Századnyi életem, költemény-rémregény,
Olvasd…vagy lapozd át,
Tépjed szét!

Csönd vagyok.


2015. szeptember 5., szombat

Az este csendje



Úgy jött az este
Csendesen, csepegve
Óra kattogással
Pókhálósan, avíttan
Csendben
Mint vihar után
Csendesednek el
A kitört nyárfák…
Szavaim úgyis
Porba hullanak
Akár a fejek,
Ha forradalom jön.

Messze szaladtam



Messze szaladtam
Árnyékom lábnyomaim
Porát kémleli

Hajnalban bánat



Hajnalban bánat
Köszöntött, sirattak ősz
Gondolataim

2015. szeptember 2., szerda

Hideg hajnalok



Hideg hajnalok
Jönnek, kóbor cicámnak
Enyhülést hoznak

Hunyorgásunkat



Hunyorgásunkat
Dorombolva adom át
Cicává lettem

Reggeli után



Reggeli után
Jót beszélgettem vele
Kóbor cicámmal

Végjáték



Láttam elsuhanni
Egy pillanatra csak
Utána néztem
Merengve bámultam
Talán őt
Talán magam
Talán valami mást

Megöregedtél
Az ifjúság tüze
Mosolyt csal
Arcomra,
Mosolyt rajzol
Az aszfaltra

Életem suhant
Messze el
Emlékem sincs
Róla már

Nincs hová mennem
Nincs hová érkeznem
Rozsdás hajóm
Fekszik az idő
Partján
Elmúlásra várva
Hallgatom
A tenger zúgását

A világ, csak megfakult díszlet



A világ, csak megfakult díszlet
Levelek hullnak, ősz szele jött
Méhek zsongása halkul
Távoli morajlás a nyár,
Kopott padon ülve nézek
Mit várhatok még…
Andalít a halál.