Szívével lát az ember

Az elmúlt évek alatt kialakult az a nézet,hogy így jó,és úgy jó,de ha nem ebbe a jóba tartozol,akkor nagy az egód, meg amúgy is nagy, és ha megszólalsz,akkor egó játszmázol de bezzeg x és y mester a távoli univerzumból ideszületve bizony, megmondta a frankót, olvasni is lehet tőlük a tengert árasztó bölcsességet. 
Most pedig itt van,a spiri bújdosás. 
Nos, mindegyik baromság azért ennyire szépen olvasmányos és idézhető úton és útfélen és mellett, mert van egy mákszemnyi igazság bennük,ettől annyira édesek,mint egy szép,színes nyalóka,amit jóízűen be lehet nyalni.
Tartozz bármelyik irányzathoz,valláshoz,ezobigyóhoz, egyetlen igaz mestered van,akire vagy hallgatsz, vagy nem ( általában a vagy nem opció szimpatikus ugye? ).
Ez pedig a te szíved. A Kisherceg óta tudjuk és papagáj módjára idézzük is, igazán csak szívével lát az ember. Talán ideje lenne erről őt is ( a szívünk) megkérdezni.

Ön szerelmes?

"- Ön szerelmes?
- Igen.
- Milyen?
- Leírhatatlanul szép, mint amikor Isten ölébe hajtod a fejed. 
- Nő? Vagy bálvány? Vagy önmaga? Ki a szeretett fél? Isten? Milyen isten?
- A szerelembe vagyok szerelmes, azt mondta valaki...igaza van.
Isten csak egy van, a többi kisbetűs isten.
- Milyen egyetlen Isten?
- A mindenütt jelenvaló.
- A biblia istene?
- Nem. Véletlenül sem. A Biblia istene, sok néven ismert. Például: Sátán, Baphomet, Jaldabaoth, Saturnus, Jahve.
- Szerintem nincs felsőbb erő. Vagy fene tudja.
- Nem felsőbb erő. Az emberek szeretnek felsőbb és alsóbb erőben gondolkozni.
- Akkor?
- Erő van. Ennyire egyszerű. Az ember szeret túlbonyolítani. "

A szív hangja

Hallgass a szívedre. Az élet nagy kérdéseire, arra,hogy mi a célod,merre tartasz és még millió ezer kérdésre,szíved adja a választ.
Hallgass a szívedre.
Amikor a szív hallgat,akkor valószínűleg süket vagy. 
Ennyire egyszerű.

A szellem tragédiája

Távolról nézve az erdő, megannyi csoda, csábítás, álomforma, ígéret, buja zöld vadon.
Az erdőbe érve, viszont szúnyogok, bögölyök, zümmögő állatok, kígyók, korhadt fák, vérszomjas vadkanok, sűrű, tövises bozót, szakadékok, lábtörő kőkupacok, rothadó avarszag, halál.
A szellem így csábul el az életre, távolról szemlélve, mily vonzó, édes-mézes, dallamosan csalogató, míg testet öltve, sorra kezdve amőbától az emberig, tengernyi kínszenvedés, a pokol maga.
Vágyik a szellem, vissza, otthonába, melyet mennynek is nevez a balga, hogy hazaérvén kissé megpihenve újra delejes vonzása alá kerüljön a távoli élet emlékeinek.
Ez a lét körforgata, ez a szellem tragédiája.