2017. november 17., péntek

együtt ballagunk

együtt ballagunk
hallgatásunk elkísér
csendünk: teremtés

A rajongás útja

Kissé feszengve ült le, egy székkel odébb. Hagyta, mások vegyék körbe a mestert. Nézte bögrényi teáját, illatát elemezte, próbálta kitalálni, miből főzhették? Valamiféle gyógynövény pára csiklandozta orrcimpáját, igyekezett jobban belemerülni a kék bögrébe. Bizony, hihetetlen, de kissé zavarban volt.
Vesztére felnézett egy pillanatra, a mester ezt a pillanatot választotta, rámutatott a hozzá legközelebbi székre, szótlanul rámutatott. ’ Ülj közelebb! Ülj ide mellém!’
Izgatottan, örömmel foglalt helyett mellette, hatalmas megtiszteltetésnek érezte. Ott ülhet, jobbján, közvetlen. Micsoda aura, térerő, mégis mennyire lágy, nyugtató. Ellazult lassan. Baráti beszélgetés épült fel a csendből, hallgatta mások szavait. Értőn figyelt, átengedte szűrőin a hallottakat, olykor hümmögött magában, ez így van, ez is jó, na ezzel azért vitába szállnék, és néha az is eszébe jutott, vajon mi lenne, ha végre magam is szólnék? Vajon túl erős lenne? Esetleg túl gyenge? Vajon fontos, vagy hagyjam inkább, megértik-e?
A rajongásról kerültek elő mondatok, vélemények, ekkor önkéntelenül áramlottak szavai, felhőként burkolva be a hallgatóságot, néma csend lett úrrá az asztal körül.
- Csukott szemmel rajongva sehová sem jutsz, nyitott szemmel rajongva, a felébredés útján végig haladsz. 

Nyitott szemmel

Csak most látom, milyen szép szemed,
mikor kezemhez ér, a kezed,
nyitott szemmel rajongom érted,
érzem, szíved mélyén tudod, hogy érted.

Míg nem láttalak, hiányod fel se fogtam,
mióta megláttalak, éjszakákon, nappalokon át sírok,
félek, egy nap elsétálsz a Nap sugár fövenyén.
Követni foglak, de addig is, annyi idő eltelik,
Félek! Mi lesz velem, nélküled,
ki veti rám szemei izzását, ki hallgat,
míg bolond szavaim egybe fűzöm,
mint valami hóbortos, kockás takarót…

Most jó itt, most jó Veled,
most érzem magamon átható tekinteted,
most meleg van, hozzád vackolok reszketeg,
most élek, mellettem vagy, nem ér utol, a rettenet. 

benne merülök

nyitott szemekkel
áradó rajongással
benne merülök

2017. november 16., csütörtök

Fenékig

Osztottam jót, rosszat, kellemest,
szenvedést, halált, simogatást,
most, mint kölcsön adott tetteket,
azt visszakapom kamatosan,
kamatot, bár nem kértem soha,
ad bőven, a sors, az istenek,
emelt fővel állok, jöjjön hát
a méregpohár, kiiszom mind.

2017. november 15., szerda

Az egó

Az egó nem vergődik, nem maga a Sátán, az eredendő bűn és nem olyasmi, amit meg kéne tagadni, ölni, szüntetni. 
Az egó szörnyetegként való azonosítása, egy alap tévedés, hibás megállapítás és mint a matematikából ismert tény, egyetlen hiba a műveletek sorában, rossz végeredményt ad. 
Az egó, csupán egy eszköz, ami a mindennapi életben szükséges, az életálom használatához. 
A szenvedés oka a vágy és a létszomj. Ennyi a mondat. 
Jó régen hangzott el, valaki lát benne egót?

ajkamról a dal

ajkamról a dal
neked lebben, mint szellő
körbeölellek
szavakkal, érintéssel
lelked szavára
dobban szívem, neveddel
alszom, ébredek

/ imajo versforma / 

követem lépted

múlandóságból
örökkévalóságba
követem lépted

vezess át engem

vezess át engem
élet és halál völgyén
félek egyedül 

mormolom imám

mormolom imám
sötétségből vezess a
világosságra

kóbor cica hallgatja

kóbor cica hallgatja,
ahogy zengetem mantrám
szemei kerekednek
áldás számára

/ dodoitsu versforma / 

2017. november 14., kedd

Az emberből lehet egy Jézus, egy Buddha.

Azt mondják, Jézus szenvedett a keresztfán. Megható...
Jézus tudta, hogy Ő kicsoda, mi a feladata és tudta, milyen halál vár rá és tudta, mi lesz utána...
Az ember, életében, sok-sok évet szenved, nem tudja kicsoda önmaga és nem tudja, miként hal meg s mikor, mi lesz vele halála után. 
Jézus, inkább egy állapot, egy ikon, jelkép. Nevezhetnénk nirvánának is, Buddhának is. 
Az emberből lehet egy Jézus, egy Buddha. 
Ennyi a történet lényege.

Az ébredés

Az ébredés, nem végcél és nem statikus állapot. 
Az ébredés: kezdet.

Ez a boldogsághoz vezető első lépés

Légy mindig csak olyan,amilyen épp vagy. Légy vidám, szomorú, bármilyen, légy mindig csak olyan, amilyen éppen vagy. Ez a boldogsághoz vezető első lépés.

élet és halál

élet és halál
könyvét lapozom, nézem,
bár ne tehetném 

belefáradtam

belefáradtam
harcaimat letettem
csend ölel körbe

Meguntad

Meguntad arcom, lényegem,
testem, szavaim, tekintetem,
meguntad társaságom, hitem,
csak azt mondd meg utoljára,
emléked, ha magammal viszem,
kevesebb leszel-e általa(m)?

2017. november 13., hétfő

Haiku párbaj

Simon Zsófi:
 Kötényem lebben
Virágszirmok röptével
Önmagát áldja

Én:
Kötényed ócska
áldása súlytalan, mű,
ébredj fel végre

Simon Zsófi:
Gyógyul a hited
Vissza-vissza fordulva
Sóvá merevedsz

Én: 
vissza sohasem
előre néha talán 

felfelé mindig

Simon Zsófi:
Ébredés ábránd
Lázadó vágy - szülemény
Súlyos eredet

Én:
Felébredsz mondom
pusztába kiáltott szó
ráérek, ráérsz

Szabó Sándor:
Igyatok kávét
Menjetek dolgotokra
Minek a faszság? 

Simon Zsófi:
Viszkető szavak
Csatározni vonulnak
Kávéillattal

Mikó Péter:
Versengő sorok
Egymásra válaszolva
Ha iku, ha nem


Japán vesztes lesz
Haiku olimpián
Magyar arany lesz

koldusod vagyok

sapkám levetem
áldás hull bele bőven
koldusod vagyok 

Csended szerelem

halk vagy ma
kedves

csupán csend
van bennem

csended
szerelem


/ rengaj versforma / 

csodád őrizném

betakarom hűs
csendtakarómmal álmod
csodád őrizem


élet hullámok

élet hullámok
felkavarják napjaim
iszapos tavát

2017. november 12., vasárnap

Ott állt mellette

Ment, előre, hegynek felfelé
levegője jócskán fogytán volt,
szemeit az égre vetette,
kék volt, kéken fénylett, derengett
előtte az út végtelenje
egyenesen nyúlt egyre feljebb
csak vitte, vitte az akarat
a szándék, levegője fogytán,
lábából az erő szivárgott
megérezte, ott állt, mellette. 

délre költözök

hideg, rideg tél
melegre vágyom, fázom,
délre költözök

együtt lépsz velem

hálatelt szívvel
mormolom áldott neved,
együtt lépsz velem

ő a támaszom

úttalan úton
botot adott az Isten
ő a támaszom

A nyár messze van

A nyár messze van

Annyi álmom van még, vinnélek magammal,
zsebemben, mellettem kézen fogva, szívembe zárva,
annyi csodája van a világnak, mit mutatnék neked,
láthatnánk együtt, kik és hogyan festik kékre az eget,
annyi tavasz, nyár vár miránk, együtt, ha hisszük,
testünk-lelkünk egybe együtt, napfényben fürösztjük…
de a nyár messze van s bár élek még majd-e világban,
ki tudja, vajon te is élsz-e majd? 

Az emberek nagy része azt látja

Az emberek nagy része azt látja a másik emberben, amit rávetít a saját elképzelésiből.

Mindig süt a Nap

Mindig süt a Nap. A bánat megtanít odafigyelni a valóban fontos dologra, a Napnak fényére. Mert napi életünk során, csak a tükröződésre figyelünk, a látszatokra, szép szavakra, csillogó tekintetekre. Az élet, ezen látszatok között elpereg, mint a marokban tartott finom homok, életünk homokórája hasztalan pereg, ha nem a Nap fényére figyelünk.

2017. november 10., péntek

szívedben lakik

szívedben lakik
hiába keresed Őt
itt vagy ott, bárhol
szüntelen látom
kávéval kínálom őt
csak kacag rajtam

szívemben látom

szívemben látom
sosem vagyok nélküle
magánytalanság

Az igazságot



Az igazságot, az embernek magának kell felfedeznie, különben súlytalan marad.

Kiállok

Kiállok, a pusztába kiáltok,
szavaim, kinek füle van,
engedje be,
engedje ki,
szavaim, kinek szeme van,
lássa meg,
vagy ne lássa,
szavaim, kinek szíve van,
dobbanjon
hallva a tanítást!

Jöjj La Morte

Jöjj La Morte
légy kedvesem
terítsd reám
csontruhád,
kockás takaród
alatt melengess
izzon közöttünk
túlvilági vágy!


Aki mindent tud

Vajon hol találok olyan embert, aki mindent tud?!
- Nincs olyan ember, aki mindent tudni képes. Hajszolni lehet a tudást, könyvek tengerén áthaladva, előadásról előadásra szaladva, mesterek lótuszlábainál ülve, hasznos ugyan, de minden kérdésre választ együtt sem találsz. Az emberi élet hossza véges, az emberi értelem befogadó képessége véges, miként is lehetne benne minden, mi létrejött és létre jön ezután?
Egyedül Ő tud mindent. Tőle, általa lehet megismerni a választ, bár kérdéseid sora végtelen, sosem érsz a végére. Pihenj meg lábainál, és maradj csendben. Szívedben találod akkor a választ, ott találod Őt, aki mindent tud. 

Mindig!

Nincs nap, melyen ne gondolnék Rád! Szívemben élsz, sosem hagysz magamra! 

2017. november 9., csütörtök

Az anyagi világról

Az anyagi világ (máyá vagy lílá, kinek, hogy tetszik), az óind tanítások szerint illuzórikus, nem-valós, álomszerű, csupán gondolati konstrukció. A későbbi kultúrák ebből az óindnek tartott nézetből vették át az anyagi világról szóló nézeteket, melyek azóta lényegében alig változtak.
A szellemi úton járó emberekkel beszélve, hosszú évek alatt nagyon sokszor tapasztalom, hogy az anyagi világról, univerzumról, lekicsinylő hangsúllyal beszélnek. Mintha valami szánalmas, csökött, nélkülözni való dolog lenne az anyag, az anyagi világ, az anyagi világhoz kapcsolódó érzések, vágyak.
Olvasható ez a fajta hozzáállás jógik, szentek, mesterek értekezéseiben is. Innen egyenes út vezet a tanítványok milliószor millió szívéhez, ahol gyökeret verve, ily módon, alattomos, szinte észrevehetetlen csapdába sétálnak.
Az anyagi világ, a máyá, bár valóban megtévesztő, kápráztató, álomba ringató, mégis, törvényesen létezik, helye van, joga van fennmaradni, joga van megtéveszteni, hiszen ez a dolga, ez a természete, önmagában sem negatív, sem pozitív oldala nincsen. Amikor a lelkes tanítvány, valamely téves nézetből kifolyólag megtagadja a máyá (lílá) létezését, támadja létezését, elfordul tőle, akkor bizony korlátozza önnön megismerését, az Isten megismerését, a világ teljességének megismerését.
Mintha, csak ránézve embertársunkra, annak csupán belső szerveit akarnánk megtekinteni, megismerni, külső takaróját, kinézetét, fizimiskáját letagadnánk, megtagadnánk, undorodva elfordulnánk felőle. Milyen megismerés születhet így egy másik emberről? Milyen megismerés születhet így a világuniverzumról, az isteni műről? Milyen megismerés születhet így a végtelenről, ha korlátozzuk végtelenségét?

kalácsom megsült

kalácsom megsült
együtt esszük vidáman
Én és az Isten

Hozzám mindig kegyesek az istenek.

"- Hozzám mindig kegyesek az istenek.
- Miért? 
- Azt ők tudják.
- Lesznek is?
- Ők tudják "

csodára várva

csodára várva
imafűzért morzsolok
rám vár a csoda

megváltás helyett

megváltás helyett
kalácsot kérj Istentől
hamarabb kapod

A cél: egy

Valamikor azt mondtam,a lázadók jutnak el Istenhez. Íme a példa rá.
Könnyű szabott, előregyártott rendszerekbe belekényelmesedni.
Mind egy irányba megyünk, más utakon és más eszközökkel, de a cél: egy.

2017. november 8., szerda

Bimba-upanisad

Bimba-upanisad

Invokáció
                       

Mert most tükör* által homályosan látunk, akkor pedig színről-színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, a mint én is megismertettem.**


Óm, béke, béke, béke!




*  Tükör: Bimba (szanszkrit)
**Korinthusbeliekhez írt I. levél 13.12.




Első fejezet

1. Így szólott a tanítvány és így felelt rá Ő:
-
Bárcsak újra a múlt télben élhetnék.
- Fedezd fel az öröm forrását magadban. Egyszerűbb.
- A hely, az emberek, a szerepem, a szerelmem, a fájdalmam. Ő. 
- Ezek a dolgok, csupán színes papír fecnik.

2. Az életből, egyetlen kiút van, felfelé. A pokol mélyén is, a legsötétebb Tartaroszban is, a Mennyország kapujára lelsz, és viszont is igaz.
3. Szíved halk szavát kövesd, így leled meg a mestert, ki megfelelő számodra, aki tanácsot ad, eligazít, rámutat. De helyetted nem lépi az utad.

4. Egyhegyűvé kell válni a tudatnak, hogy megtörténhessen az ébredés.
Az ébredés: meghalni az életben, feltámadni Istenben (a Fényben, Forrásban), majd az élet folyik tovább.
Nagyon nehéz.
Nagy hit kell hozzá. Nagy bizalom. Nagy elszántság.

5. Mint egy nagycsalád, melynek tagjai szerteszéledtek a világok között, keressük egymást, megtaláljuk egymást. 
Így kerülünk a Mester közelébe.
A Mesterig hosszú út vezet. A Mestertől azonban sokkal rövidebb az út, Istenhez.

6. A guru, felelős a tanítványáért. Csak az igazat mondhatja neki, bármivel is járjon. Csak azt taníthatja neki, amit ő maga is vall, cselekszik, tapasztal és tapasztalt. Bármivel is járjon. Még ha összes tanítványa hátat fordít is neki, egy gurunak az igazság ösvényét kell járnia, tisztán, egyértelműen, mert a guru is tanítvány. 
Mester és tanítványa egymás tükörképei.

7. A főbb vallásokon belül van egy belső, régebben titkosnak nevezett út.
A nagy többségnek ott a külsőség, a rítusok, ahogy az illik. Ők a csónakázók, akik ellebegnek a víz tetején, miközben szörnyek lesnek rájuk a mélyben.
A belső út gyakorlói, lemerülnek a mélységbe, és aki lemerült, sosem ér vissza, hanem új életre lel. Beavatást kap, legyőzi a szörnyeket, de az otthagyott világban többé nincs helye.

8.
A vallások, ebben a korban, óhatatlanul üzleti alapon nyugvó céggé válnak, ahol a mesterek (főpapok), lesznek az igazgatók.
A hívek várják el, hogy a mester adjon ilyen-olyan beavatást, áldást, hókusz-pókuszt, fokozatokat, csinnadrattát. A végeredmény, pedig egy ócska cirkuszi mutatvány lesz.

9. Igazi válaszokat a Forrásból lehet meríteni.
Amikor szomjas az ember, nem olthatja szomját könyvekben olvasható, a vízről szóló leírásokkal. Akkor megkeresi a forrást. Először csermelyt, patakot, folyót lel, de hol a legtisztább a víz? A forrásnál.

10. A mester rávetette átható, mindent látó tekintetét:
- Veszélyes magasra jutni.


Második fejezet

1. Így szólott a tanítvány és így felelt rá Ő:
- Mikor nem kell megszületni?
- Amikor felébred álmából a lélek és végre megérti, ideje hazatérni.
- Jó tettekkel ezt nem lehet elérni. Jámbor tettekkel...
- Isten nem korrumpálható jámbor tettekkel, szertartásokkal, áldozatokkal.

2.
A tanítás jelen van, növényekben és állatokban, a kövekben, Mari nénikben és Józsi bácsikban, nyitott szívvel és elmével észrevehetjük, bárhová és tekintünk, iskolában vagyunk, javunkat szolgálja a teremtett világ minden atomja.
3. Amikor azt mondom, kérdezd akár Gautama Buddhát, nem viccelek. Más formában, időtlenül elérhetőek, a nagy tanítók. A szív ismeri az utat, a lehetőséget. Innen eredhet a szentek oltalmazó erejébe vetett hit is.
4. A Nirvána, nem egy végcél, egy beérkezés, valójában nem tudjuk, mi van utána, benne. Maga a szó: nirvána, azt jelenti: erdő nélküli, más fordításban: kijutni az erdőből.

5. Kijutni az erdőből, csupán tisztábban látni, azt, ami van. De nem azt jelenti, hogy ne lehetne vissza vagy előre menni.

6.
Másokra figyelni hasznos. Magadra, magadba, a belső folyamataidra figyelni, pedig előre vivő.
7. Ahol az ember lelki életet él, az a hely, szent hellyé alakul.
8. Mi a különbség ember és ember között? A világhoz való hozzáállása.
A kurafi vagy a gyilkos lényegiség, nincs sem bőrszínhez, sem földrajzhoz, sem vallási hovatartozáshoz kötve.

9.
Mind meghalunk. Ma fehér emberként halunk, holnap arabként cigányként, zsidóként élünk és halunk. Körbe járnak az életek, a szerepek, születések és halálok. Hova ugrál az ember fel s alá, mikor eljön az ideje, megéli szerepeit.
Harmadik fejezet

1. Így szólott a tanítvány és így felelt rá Ő:
- Mi tehát a szabad akarat? Mi a végső cél?
-
Mi a szabad akarat? Ennyi: élőlényként megszületni.
A forma is szabad, a vágyakhoz szabott.

2.
A lélek útján nincsenek kis célok. Minden lépés ezen az úton, nagy jelentőséggel bír.
3. Az ember szeret minden mögött valami rendkívülit, mély értelműt vagy éppen magasan szárnyalót keresni. 
Miután végigmegy útjának bonyolult, magas és mély részein, ráébred a dolgok lehetetlen egyszerűségére.

4.
Az igazi szabadság az, mikor bármit megtehetnél, de nincs én, aki megtenné, és nincs, aki vágyna erre.
5. Úgy érünk, mint a gyümölcsök.
Ezt jelenti az: Ráér. 
Minden gyümölcs a maga idejében érik be, akkor adja ki igazi zamatát.

Negyedik fejezet

1. Így szólott a tanítvány és így felelt rá Ő:
- A meditáció, az egyetlen lehetőség? Mi a végső titok?
- A meditáció gyakorlásával hová jutsz el? A kapu nélküli kapuig. Továbblépéshez, nos, egyetlen dolgot kell letenned: magadat.
2. Amint felemelkedsz egy szintre, egy másik szinten kezdővé válsz.
3. Mint virágra a nyári zápor, úgy hull szüntelen az áldás, a Létezés Örök Forrásából. Rád is, rá is, kivétel nélkül.

4.
Gondolaton és érzéseken túl, a testen és az életálmon túl, a tudatalatti sötétségen és démonokon túl, túl az énen és túl a megfogalmazhatón, ott van, aki vagy, az Önvaló.
Bármit látsz, csupán árnyék, az élet és a halál egyaránt. Valóságosnak tűnő energia, de semmi több. Az Önvaló figyelmének ereje félresöpör minden illuzórikust.
Erre emlékezz:


A valótlanból vezess a valóságosba.
A sötétségből vezess a világosságba.
A múlandóságból vezess az örökkévalóságba.***

5.
Sosem vagyok távol. 
Aki nyitott szívvel, elmével él, érzi ezt.

6.
Itt találsz, ha kellek, ha segíthetek, ha hallgathatlak. 
A terebélyes tölgy alatt árnyékra lelsz, megpihenhetsz, de a tölgy árnyékát haza nem viheted.


7. Szemeiben elmerültem,
Szemeiben a végtelen nyílt,
Énem döbbenten omlott össze,

valahányszor szemeibe néztem


*** Brhadáranjaka-upanisad 1.3.28.

pénzem bőven van elég

pénzem bőven van elég
három kiflire futja
gazdag vagyok és boldog
szemétdombomon


/ dodoitsu versforma / 

Pénz nélkül

Pénz nélkül
az vagyok aki:
boldog lény
/ iku versforma /

gondtalan csóró

pénzem nincs
gondtalan csóró
így hívnak

/ Iku versforma /

2017. november 7., kedd

életet játszunk

életet játszunk
hazudunk önmagunknak
behunyt szemekkel
kékre festenénk egünk
csak az irány rossz
amerre lassan megyünk
mérgezett élet
micsoda ostobaság

/ imajo versforma /

Elnézem szemeid

Elnézem szemeid
még mindig látom,
ahogy egykor néztél rám
álmunk szőve

Fognám csöpp kezeid
még most is érzem,
ahogy egykor simultak
szövetségre

Látom érzéseid
még talán izzik
ahogy egykor lángolt
hamvasztóan

A művészet

A művészet olyan folyó, mely utat tör magának, amint a gátak közé szorított, szabályozott folyó is keresi lehetőségeit, új kanyarokat, új medret vág az ismeretlenbe, így a költők is, alkotásuk tüzében égve, új formákkal gazdagítják az emberi szellemet.

fiatalságom

fiatalságom
lelkemben
csalóka álom

/ viku versforma / 

kamaszkoromat

kamaszkoromat
elvitte
halál uraság

/ viku versforma /

meleget kályhám

meleget kályhám
takaróm, kabátom ad
fázik a szívem

fűrészem halott

fűrészem halott
csend üli meg a tájat
megpihen a zaj

színes álmaim

színes álmaim
vacogva várják sorsuk
meleg kabát alatt

Add meg nekem

Ablakunkon bekacsint, a Nap
cirógatja vénülő testünk
mi pedig dísz mosollyal nézzük
egymást, megtagadott életünk.
Boldogságot játszunk, tapsolunk,
arcunkra felkenjük aznapi
érzéseink, szívünk remegve
kihagy egy-egy ütemet, vajon
a holnap eljöhet még nekünk?
Életet adtam, ajándékba,
tedd jóvá e bűnömet, kérlek,
add meg nekem, adj nekem halált.

2017. november 6., hétfő

Szenvedés

Azt mondom, ha szenvedünk,akkor szenvedjünk rendesen. Aki elmenekül a szenvedése elől, csak időleges előnyt kap, a szenvedés utoléri. Nézzünk alaposan a szenvedés mélyére,hogy minden titka feltáruljon. Utána, lassan és apránként vagy akár egészében is, megjelenik a szenvedésekből kivezető út, a maga valóságában. Mert látszólag könnyű könyvekből, írásokból és másokat hallgatva kiszabadulni a szenvedés bilincseiből, a valóságban viszont, a legnehezebb feladatok közé tartozik. Millióból egy embernek ha sikerül. Légy te magad, az egy.

eső csepp

eső csepp
arcomon gördül
könny helyett

/ iku versforma /

por lepi őket

csendben állva vár
polcain megannyi könyv
por lepi őket

vadludak röpte

vadludak röpte
mutat utat az ősznek
iránytűje nincs
 

"- Tehát úgy érzed ha léted értelmet nyer, sokkal elviselhetőbb?!

"- Tehát úgy érzed ha léted értelmet nyer, sokkal elviselhetőbb?!
- A létezésnek nincs értelme. Értelmet az emberi elme keres, az az elme,amely tévedésből önállónak érzi-gondolja magát, névvel látja el magát, olykor és tévesen, istennek hiszi magát. A létezés oka, emberi ésszel felfoghatatlan. 
Az ember, mivel nem az elméjével azonos, nem a testével azonos, nem az érzékeivel azonos, nem az érzéktárgyaival azonos, nem a gondolataival azonos, nem azonos semmivel ,amit ésszel képes lenne felfogni. Az emberi elme, tudatában lévén annak, hogy a test elmúltával ő maga is feloldóik,visszaoldódik, mint fuldokló kapálózik és keresi az öröklét lehetőségeit. Mindhiába. Az öröklét, messze túl van a látszólagos időn, messze túl van az elmén, túl a gondolaton és túl azon, amit léleknek neveznek."

Nagy kópé ám

Nagy kópé ám, az Isten
kacagva rohan, előlem
majd visszanéz, int:
Jöjj velem! Játszunk!
Mit? Kérdem én.
Legyünk bolondok
e kék földtekén?
Vagy lehetnénk
virágok, illatunk
ködként lebegne,
vagy játszhatnánk
halandót, ő is, én is. 

2017. november 5., vasárnap

eltemetem álmaim

eltemetem álmaim
csupa szánalmas vacak
ugye? ajkaimon szavak
jó lesz őket is hessegetni
majd érzéseim is temetni
mire mentem velük
mire mennék velük
eltemetem álmaim

Csend és semmi más

nem tudom, nem tudom,
pedig annyi mindent tudtam
annyi választ láttam
annyi kérdést láttam
annyi bólintást láttam
most újra süketen állok
bénán, és hallgatok
fejem felett hallgat a Hold
hallgatnak a csillagok
hallgat a hűs őszi éj
szívem is hallgat
alig dobban
dobb, dobb
csend van
csend
és
semmi más

életem

életem
rejtély, röhejes
siralom

/ iku versforma /

ti zöld paradicsomok

ti zöld paradicsomok
legyetek ma tanúi
vak szemekkel lássátok
hogy múlik az ősz

/ dodoitsu versforma / 

végrendelkezem

végrendelkezem
nincstelenségem enyém
lelkem a tiéd

óm Hari!

mélyen szívemben
lelkesen szent nevedet
zengetem, óm Hari!

2017. november 4., szombat

Halál árnya

szívem, ha állna
vajon akkor is fájna,
szakadna, kiabálna?

hiába minden,
szerencséd nincsen, halál
árnya messze elkerül.

/ mondo versforma /

szívem is megáll

az este csendje
nyugovóra tér lassan
szívem is megáll 

könnyes szemekkel

könnyes szemekkel
nyugalom tengeren ring
korhadt csónakom
lassan süllyed felfelé
az égi vizek felé

/ tanka versforma /

Mondd

Mondd, merre indulsz
hová érkezel messze
tájakra, avagy haza?

Ahová megyek,
lábam visz, szívem vezet,
minden mögöttem marad.

/ mondo versforma / 

2017. november 3., péntek

fagyos szív jeges tüze

hideg reggelen
fagyos szív jeges tüze
melegre vágyik

Az egó érdekes dolog

Az egó érdekes dolog. Léte, függő létezés, testünkkel együtt szintén feloldódik a halál során. Eszköz, akár a test. A Forrás eléréséhe az egónak nem érdeke, ezer trükköt bevet ellenében.

gyógyírt várok

szív fájdalmára
gyógyírt várok, hol késik
vajon ki tudja

2017. november 2., csütörtök

együtt, nem külön

fő a bizalom
tisztelet és szeretet
együtt, nem külön

végzetét űzi

végzetét űzi
meglepődve nézi majd
tette gyümölcsét

látom igazi arcát

álcája mögött
látom igazi arcát
reménytelenül

emléked él még

emléked él még
gyertyák fénye nélkül is
halhatatlanul

csendes temető

kialudt mécses
maréknyi száraz virág
csendes temető

Mindenszentek napján

Mindenszentek napján, élettel telnek meg a sírkertek. Milyen szép szó. Kert. Pedig szeretteink bomló teste oszlik mélyen a földben, avagy maréknyi hamu, mi testükből maradt, várja a látogatókat.
Gyertyák, mécsesek lángja emlékezteti a halandókat, örök fényesség várja halála után a távozót, s ha van fény, árnyék is akad, van, akit az örök sötétség vár egy hosszabb ölelésre. Kinek-kinek érdeme, hite, világlátása szerint. A szabadnak tűnő akarat teszi lehetővé, akár a fénybe olvadást, akár a mélybe zuhanást, akár az emberi testet öltést újra és újra, akár alacsonyabb vagy éteribb szintű testet s tudatosságot megtapasztalva születést.
Az emlékezés szeretteinkre, könnyeket fakaszt, ez mutatja meg bennünk az embert, az emberi esendőséget, ez mutatja meg, van remény, a szeretet lángjának izzása izzad, cseppenként jelenik meg könnyeink formájában, a sírnál állva, vagy otthonunk menedékében, midőn felidézzük egykor volt, szívünknek kedves társunk emlékét. 

2017. október 31., kedd

Létezik-e a minden?

Egy nap megkérdezték, a minden létezik-e?
Igen. Hiszen az illúzió is létezik és a nem-létezés is létezik.
A látható, érzékelhető vagy gondolatokkal átölelhető világban a létezés és a nem-létezés is, felfogható,megérthető, tehát létező.

Isten veled!

Minden, aki voltál, nem vagy már,
utolsó napodon elragadt
tőlem, a bús mosolyú Halál,
zord éjszakákon, könnyeimen
át égbe kiáltom a neved!
Találkozunk még… Isten veled!

2017. október 30., hétfő

ajándék e nap

ajándék e nap
melyet veled tölthetek
kezemben kezed

sorsunk lapjait

sorsunk lapjait
rég eldobtuk a szélbe
mint a gyerekek

és életet álmodunk

halottak vagyunk
és életet álmodunk
hahó! ébresztő! 

süllyedő hajó

süllyedő hajó
zenészei zengik még
életük dalát

sehol egy ördög

sehol egy ördög
mind menekül előlem
üres a pokol

pokol tornácán

pokol tornácán
egyedül állok, magam
izzítom tüzem

2017. október 29., vasárnap

Nagyszerű közhely: a jelenben élni.

Nagyszerű közhely: a jelenben élni.
A múlt és vele együtt emlékeink jelen vannak most is. A jövő, és benne lehetőségeink, elképzelésink és megvalósuló valóságunk jelen van most is. Ne dobd el egyiket se, nézd úgy, egységbe tartozik, így kerek egész. Mint ahogy bal kezed és jobb kezed, bal lábad és jobb lábad egyszerre jelen van és szerves részed, nem csak a törzsed van.

tépd ki szívemet

tépd ki szívemet
nekem többé már nem kell
dobd a kutyáknak

szívem kitépem

szívem kitépem
idd véremet vagy folyasd
ne fájjon többé

bőkezű élet

tizenhét szótag
ennyi csak az életem
bőkezű élet

áldom szent nevét

hullámok hegyén
hullámok völgyében is
áldom szent nevét 

Számtalan elmélet van arról, ki és milyen életformában ölt testet következő életében

A mester rávetette átható, mindent látó tekintetét:
- Veszélyes magasra jutni. - mosolygott, mint valami huncut kisfiú.
- Igen. - helyeselt Útjelző, és szemében derű lángja csillogott. Egy szólamra dalolt lelkük.
Ez a párbeszéd, megtörtént. 
Számtalan elmélet van arról, ki és milyen életformában ölt testet következő életében, némely vallási irányzatok egyes ágai szeretik rémisztgetni az egyszeri embert:
' Meglásd, ha disznóhúst eszel, disznóként születsz újra!'
Vagy ezzel: ' Nem tartod be a vallási szabályokat? Akkor bizony állat vagy növény lesz belőled következő életedben.'
Szerény meglátásom szerint ez ettől azért sokkal egyszerűbb.
Aki emberként született meg, csak akkor születik alacsonyabb létformában, ha valami eszméletlen baromságot tesz.
Például, a már említett magasabb lelki szinten, saját önző céljaira cselekszik ( kufárkodik, saslikként kezeli női híveit, embert öl vagy másokat buzdít erre ).
Magas lelki szinten, mint Jézus vagy Gautama esetében is, megjelenik a kísértés, a hatalom sötét oldalának ízes mohósága.
A bölcs, egyszerűen lemond a hatalomról, a tárgyakról, az ösztönei nyáladzva vágyott múlandóságokról.
Így elkerüli az alantas formákban újjá születést.
A hétköznapi életet élő ember, legyen bár tömeggyilkos avagy kurvapecér, akkor is emberként születik meg, na persze, éppen a másik szerepben, az áldozat szerepében.

2017. október 28., szombat

hullnak könnyeim érted

mint nyári zápor
hullnak könnyeim érted
nem értem, miért?

haiku költő vagyok

neked elhiszem
haiku költő vagyok
de mit hiszek én?

szenvedéseim

szenvedéseim
felajánlom, jöjj érte
ingyen viheted

2017. október 27., péntek

Legyen akaratod szerint

Csak egy pillanatra látnád
szememmel önnön magadat!
Vajon elbírnád viselni
isteni fényed özönét?

Leborulok előtted, ó
áldása létezésemnek!
Életem kezedbe adom,
legyen akaratod szerint! 

szeme tüzében

szeme tüzében
elmerülve feledem
életem gondját

összetartozunk

minden körbe ér
kéz a kézben járunk mind
összetartozunk 

2017. október 26., csütörtök

mécsesek fénye

mécsesek fénye
leng, lobog, utat mutat
kóbor lelkeknek

hull az áldás

ahogy a Nap süt
hull az áldás szüntelen
rád, rám, mindenre

2017. október 24., kedd

átható fényed

átható fényed
óvón átölel belül
menedékem vagy

fuvola hang száll

szíve szívemmel
lelke lelkemmel táncol
fuvola hang száll

lángokban állva

lángokban állva
örökkévalóságra
várva állok én

szélfútta levél

szélfútta levél
kopogtat ajtómon, jöjj,
némán besuhan

2017. október 23., hétfő

A mantrázás

A mantra. Divatos napjainkban különböző mantrákat mormolni, holott nagyon komoly hatással bírnak, de hétköznapi szinten is nagy segítséget nyújtanak. Van, aki szerint csak a mantra szüntelen ismétlésével elérhető a megvilágosodás, Isten megtapasztalása. 
Mai napig szívesen emlékszek vissza gyerekkorom előtti néhány évre, mikor 17 évesen katolikus szertartásra ( misére ) jártam vasárnaponként. Akkori barátnőmmel és családjával mentünk, fél órával hamarabb már ott voltunk. Később jöttem rá, mennyivel jobb így a misén részt venni, hallgatni a vénasszonyok imáját (rózsafüzérüket morzsolva mormolták a Mi asszonyunk imát, hangosan, kórusban, tehát mondhatjuk, mantrát ismételgettek, mantráztak).
Segített ráhangolódni a szertartásra, az áhítatra, megérezni az Istent.
A mantrázás, segít ráhangolódni, elcsendesíteni az elmét, figyelmünk kitisztul, érzéseink egy irányba fókuszálódnak.
Amit elfelejtenek közölni általában, a mantrázás során ki tudja, mennyi idő telik el, míg megtapasztaljuk az Istent, az Önvalót. Ezek életek hosszában mérhető idők, míg valamely életben, látszólag hirtelen, hipp-hopp, ott van a megtapasztalás.
Áldott életem során, olyan emberekkel vagyok körbe véve, akik a szellemi fejlődés széles szakaszát lefedik. Egyikük épp csak emberként született, még átsejlik természetén az állati lét. Mások egy ideje emberként léteznek már, ők szimplán hozzák a maguk értetlen, vádaskodó és ellenkező, tagadó formáját. Vannak, akikben felvetődött a kérdés, tényleg van-e valami több is az életben, és találkoztam olyanokkal is, akik ha csak egy pillanatra is, de megtapasztalták az Isten létét, jelenlétét, valóságát. Látható, hogy bár a tanítások szerint minden lény a fény felé halad, szellemi megértésük szintje, eltérő érettséget mutat.
A lexikális tudás, nagy támasz, mankó, segít az eligazodásban. Egy idő után azonban már teher, a bölcs nem hordozza magával könyvtárát, azonban tudja, hol találja adott esetben a szükséges ismereteket, olvasható formában. Nem azért, hogy onnan merítsen, hiszen a bölcs, immár a Forrásból, az Ős Kiáradásból merít, majd merítkezik, végül elmerül benne. Az ifjú emberek számára mutatja, mit olvasson, hol tájékozódjon szellemi érettségének megfelelően.
Mint ahogy az iskolarendszerben is van az általános, majd szakiskola, gimnázium, egyetem és ezeken túl a tapasztalati munka, a kísérletezés, majd eredmények publikálása, mások okulására. Végül pedig, visszatérés az Eredetbe.

A fájdalom feldolgozása

A fájdalom feldolgozásának van egy egyszerű módja. Belemerülsz és megvizsgálod. Magyarul, nem elszaladsz előle és nem szembenézel vele,hanem belemerülsz.
A fájdalom vizsgálata során, objektíven szemlélve számtalan kérdés, példa,emlék és érzés kavarog, zúdul, árad, próbál elsöpörni. Észrevéve ezek illuzórikus voltát, a szemlélő rendületlen marad. A fájdalom, személytől és a személy elszántságától függően, hosszabb-rövidebb idő után úgy oszlik el, mint a köd,nyári hajnalokon, napkelte után.

hiába esik

hiába esik
képtelen rá, lemosni
lelkünkről, a port 

mesterem szava

mesterem szava
gyógyírja életemnek
lágyan simogat

2017. október 22., vasárnap

ím hát ez sorsom

őszi reggelen
hidegen hagyott ágy
ím hát ez sorsom

pohárnyi méreg

pohárnyi méreg
estére lehajtom mind
szomjas a reggel

magam szomjazom

annyira szép ő
üres tekintetében
magam szomjazom

közöny

sóváran nézem
szemében vaksötéten
pihen a közöny

hiába vártam

este elszaladt
reggel hiába vártam
könnyeim hullnak

2017. október 21., szombat

lépte fénybe ér

ősz fején táncol
októberi napgyermek
lépte fénybe ér

Örökkévalóság

nem késik senki
az örökkévalóság
megvár, nem siet

2017. október 19., csütörtök

áldom szent neved

szívemben látlak
teljesség lettél bennem
áldom szent neved

minden nap jó nap

minden nap jó nap
szólt a létra, mielőtt
széttört alattam

2017. október 18., szerda

a megvilágosodáshoz elég egy élet ?

Azt mondta valaki, a megvilágosodáshoz elég egy élet. 🙂 Életeken át haladunk felé, és valóban, utolsó emberi életünk azért utolsó, mert elérve a felébredést, nincs szükség tovább lent maradni a máyá mocsarában. Így tekintve, mintha (!) tényleg egyetlen élet alatt elértük volna az ébredést.

2017. október 17., kedd

más bölcsessége

más bölcsessége
emészthetetlen ballaszt
mondd, gyomrod jól van?