2017. december 31., vasárnap

Vágyak

A vágyak egyidősek velünk. Így is, úgy is. Naptárilag is, az örök idő törvénye szerint is. Hogyan is győzhetnénk le halandókét a halhatatlanságban gyökerező vágyakat? 
Itt hibáznak sokan. Harcba kezdenek, esélytelenül. 
A vágyak is unják már a folytonos kísértést, hadakozást, pihenni vágynak. Adj a vágyaknak pihenőt, szabadságot és cserébe, örömmel békén hagynak.

2017. december 30., szombat

Aki ismeri a Halált

Aki ismeri a Halált, tudja, hogy három dolgot szeret. 
A kávét, a csokis kekszet és a meséket. 

Csak az amatőrök próbálják meg pénzzel lefizetni, de mivel a Halál kedves, elfogadja az adományokat. Mit kezd vele? Azt amire valójában való. Papírpénzbe dohányt csavar, pénzérmével kacsázik a tavak tükrén.

Az élet azonban, új formákban de mindig jelen van.

Emberként abban nőttünk fel, hogy az emberi létünk egyszeri és megismételhetetlen. Az élet azelőtt is jelen volt, hogy az emberi létforma megjelent volna a formák világában és azután is itt lesz, miután az emberi létforma eltűnik a világból. 
Most emberként tekintesz magadra. 
A technikai fejlődés óhatatlanul végbemegy, ami gondot jelenthet, az emberi intelligencia sokkal lassabban fejlődik. 
Talán változik majd ez is, más esetben az emberi létforma eltűnik az univerzumból. Az élet azonban, új formákban de mindig jelen van.
Nagyon egyszerű példával szemléltetve, vajon a tisztelt olvasó vagy Viktor mit gondol a technológia fejlődés gyermekbetegségeiről, miután meghalt?
Nem tudhatjuk.
Azt viszont sejthetjük ( tudhatjuk is ), hogy más formában, az élet, mely most éppen tisztelt olvasóként vagy Viktorként jelen van, újra testet ölt és valamiféle véleménye lesz majd a dolgokról.

Aki ismeri a halált

Aki mindig tudatában van élete végleges voltának, az különbséget tud tenni építő jellegű és romboló jellegű dolgok között. Aki ismeri a halált, az ismeri az életet is.
Aki azonban nem hajlandó tudomásul venni a halált, az nem ismeri az életet, szerethet ugyan, de szeretete könnyen önző szeretet lesz.
Aki elhúzódik a halál tudatától, az hasonlatos a vackába reszketve kucorgó rókához, aki hallja a vérebek ugatását, a fegyverek ropogását, kinek orrát facsarja a lőpor szaga.

2017. december 22., péntek

Áldás

Legyen áldott ez a napod, mint ahogy az elkövetkező is!
Béke kísérjen utadon, kerüljön el betegség, bánat, fájdalom!
Munkád, fáradozásod siker koronázza, bőség legyen jutalmad!
Áldás hulljon rád szüntelen, lelkedben erősödjön a fény!
Áldott karácsonyt kívánok neked és szeretteidnek! 

2017. december 13., szerda

szívem dobbanásával

néked dalolok
szívem dobbanásával
néked táncolok

fejem lehajtva áldom

véget ér az év
fejem lehajtva áldom
bármit is adott

ma is köszönöm

ma is köszönöm
a jót, rosszat, közömböst,
kerek életem

2017. december 10., vasárnap

csak Neki táncolsz

szív dobogás
ütemet ad lelkednek
csak Neki táncolsz

mennybe vágyódás

karjaid égbe
lelked tovább is mutat
mennybe vágyódás

gyökereiddel

gyökereiddel
létmélységbe kapaszkodsz
ingathatatlan

2017. december 8., péntek

mintha tél lenne

mintha tél lenne
hó hull, micsoda szépség
fűtött szobából

a legszebb ajándék, amit átadhatunk az Istennek.

Az alázat tanulható - ezt viszont magam mondom, a magam életútjával példázva. A dac, a büszkeség tengernyi fájdalmat okoz, senki sem, senki más, még Isten sem ad fájdalmat a nyakunkra, hátunkra, hátizsákunkba. Önfejűségünk és okostojásságunk eredménye a pofonok óceánja, melyet az életben kapunk. Az isten szívünkben várja, hogy végre észrevegyük. Hogy meghajoljunk előtte. Onnan pedig egy kis lépés, hogy meghajlásból, tiszteletből, alázatból szerelembe olvadjanak az érzések, ahol énünk a legszebb ajándék, amit átadhatunk az Istennek.

szeretsz te Isten?

szeretsz te Isten?
szeretlek, mint te magad
szeretsz engemet

kérdések nélkül

kérdések nélkül
válaszok gubbasztanak
sorsukra várnak

bennem mesélnek

bezárt könyvlapok
láthatatlan szavai
bennem mesélnek

2017. december 5., kedd

folyóba lépve

folyóba lépve
sodró folyóvá váltunk,
így folyunk tovább

csak nagy szívem van

nem vagyok szúfi
sem keresztény, buddhista,
csak nagy szívem van

2017. december 3., vasárnap

A lelki munka, nem mesemondásból áll

A lelki munka, nem mesemondásból áll. Ódon történetek felolvasása, elbeszélése és meghallgatása, még nem lelki munka, nem fejlődés. Van értelme is, haszna is persze, de aki ennyivel letudja, majd azt hiszi, Isten megbocsát és ellátja ezért széppel, jóval, diós beiglivel, bizony az ilyen ember mélyebben alszik, mint Józsi, a medve. 
A lelki munka egyszerű: meditáció, önvizsgálat, és szándék a fejlődésre, Emberré lenni, nagy kezdőbetűvel. 
Szépen égnek az adventi gyertyák, a várakozás gyertyái, mert várakozni könnyű. A gyertyákat becézni, elnevezni és meséket szőni köréjük, karácsony előtt kevéssel, egészen szent este végéig, szintén könnyű.
Magunkban is gyújtsuk meg adventi gyertyáinkat, hogy fény gyúljon lelkünkben, jelzőfény és a szellem világossága, irányfény a sötétségben tévelygőknek és a tudás fénye, mely felemel az elfelejtett transzcendes világba.
Gyújtsunk fényt lelkünkben, és ápoljuk, szítsuk e lángot! Érjünk el végső célunkhoz, keresztények Jézus menyegzőjére, vaisnavák Krisna társaságába, buddhisták a Nirvánába, mindenki hite szerint, ahová csak juthat.

Bizony, nincs új a nap alatt. Mint fent, úgy lent.

Advent első vasárnapján korán reggel hópelyhek hulltak, szállingóztak, kacagtak önfeledten, titokban macskabajuszra vágytak érkezni, de a hársfák ellen sem volt kifogásuk. A meleg szobából téliesnek, mondhatni decemberinek tűnt a kinti időjárás, az otthonok párás ablakai mögött néhol az emberség lángja is pislákolt. Ezt látva döntött úgy a jóisten, hogy még sem tart idén karácsony előtt világvégét.
La Morte cseppent sem bánta, hiszen egy világvége azért rengeteg vesződséggel, túlórával jár, és ugyan ki fizetné ki neki a plusz munkaórákat? Vagy hol válthatná be jussát? Kit kínálhatna utána forró kávéval, gyömbéres keksszel, kivel beszélgethetne hosszan, míg kézen fogva sétál a túlvilági aktuális barátjával a mogorva Kharónhoz? A vén révész, még nyugdíjasan is lelkesen szállította inkább csak oda, az áttetsző szürkévé fakult lelkeket, mihez is kezdett volna, munka híján? Élete során számtalan lelket megismert, úgymond neki is, La Morte-nak is tágas baráti, ügyfél és ismeretségi köre volt, erős lobbi erőt képviselve a Mindenhatónál. A Jóisten, persze nem kötötte a többiek orrára, valójában csak újabb ürügyet sikerült találnia világvége ellen, néhány igaz ember személyében. Jobban belegondolva, decemberben kinek van kedve végtelenségig végitélkezni és sorban csak azt mondani: pokolra, pokolra, őt is, ha tucatjával tárgyalja is a hasonló ügyeket, mikor jut legközelebb net közelbe, hogy kedvenc filmjeit nézze?
Bizony, nincs új a nap alatt. Mint fent, úgy lent. 

2017. december 2., szombat

Templomi orgona koncert

Korábban ment, hogy biztosan legyen ülőhelye. Orgonakoncertet hirdettek, ingyen. Persze, ami ingyen van, arra sokan mennek, ezért volt hát a nagy sietség, a hely miatt. A művészet, csupán második helyen végzett a nagy rohanásban. Jól számította ki, bőven akadt hely a templomban, a második sorban foglalt helyet, középen, nehogy a molyszagú öregasszonyok vasvilla tekintetétől megtörve át kelljen adni a helyét később. Jöttek volna korábban, hát nem? De.
Szétnézett, vajon kalapját levegye-e? Ki tudja, mi a szokás erre, de másokon ott virított lila, zöld, kék kalap, így magán hagyta, nehogy fejfájást kapjon a hidegtől. Pedig meleg volt. Fűtöttek. Nagy betűkkel kiírták a bejáratra, mintha elolvasták volna, de sosem lehet tudni. Talán ő volt az első lelkes olvasója a feliratnak: ’Az ajtót zárják be, a templomban megy a fűtés.’
A templomi félhomály, a csend, hamar megtette jótékony hatását, fiatalkora elevenedett fel, mikor még ő is járt misére. Elővette imafüzérét, majd halkan, nagyon halkan, nehogy zavarjon másokat, mormolni kezdte imáját. Lassan, ráérősen haladt, az ima ereje szétáradt ereiben, lelkének derűs zugaiban, eretnek gondolatai tovaszálltak, a béke és harmónia csendszimfóniája töltötte be a teret. Lassan gyűltek a népek, ingyen koncert, és mint kiderült, a kitartóaknak mise után forralt bor, falat zsíros kenyér.
- A kalapját vegye le kérem! – dörrent a csendbe, egy mélyen zengő, durva hang. Úgy kapta le fejéről hirtelen, szó nélkül, mintha parancsot hallott volna.
- Köszönöm! – dörrent a hang, majd testet is öltött, hatalmas testet, fekete ruhája alapján hirtelen egy sith nagyurat vélt látni benne, majd azt gondolta, maga La Morte az, de végül józan esze győzött és ráébredt, csupán a helyi tiszteletes vett némi revánsot azért, amiért két éve (no meg az óta is) csúnyán nézett rá.
A templom teltházassá vált (ingyenes), külön székek sorakoztak híveknek és látogatóknak, bizonyára azért, hogy lehessen rajtuk ülve ide-oda nyikorogva csúszkálni, koncert előtt, alatt és után. Csodásan játszott az orgonista, boszorkányos ügyességgel mozogtak ujjai, lábai, több hang szólalt meg egyszerre, mint fizikailag lehetségesnek tűnt volna. Kétéves gyermekek adták hozzá a vokált, néhányan igyekeztek volna táncolni is a padok között, de csak zizegős, kabátsuhogós zajongást adtak háttérzeneként, magukat énekesnek álmodó matrónák pedig hangos krahácsolással tették izgalmasabbá az előadást, mögötte két sorral titkos ügynökök beszélték meg a világ megváltásának haditervét, az orgona sípjainak zengését használva az orrukba beépített egykori szovjet lehallgató készülékeknek és a maradék néhány lelkes hallgatónak a megzavarására. Mások csupán azért jöttek a templomba, mert ment a fűtés. Azt mondták, lesz gyertyagyújtás is. Biztos sokba kerül a villanyszámla, ki tudja. Ebben a mai világban. Egyszerre csend lett, csupán a lelkes széktologatók nem bírtak magukkal továbbra sem. Volt némi taps, az orgonista felfedte kilétét, néhányan tapsoltak. Néhányan felriadtak: Forralt bor? Ja… nem… akkor jó. Gondolataiba merült. Menjen, vagy maradjon. Ingyen forralt bor… hm… inkább ment. Ezek után, ki tudja, mi jöhet még. A gyóntató fülke díszkivilágításban fénylett, inkább szoba volt. Sose látott ilyet. A tiszteletessel összeakadt a tekintetük. Egy másodpercre megállt az idő.
- Atyám! Na mizu? Senki? Sehol egy bűnös lélek?
- Ne is mondd fiam! Csupa szent ember jár ide.
- Valami apró hibája, gyónni valója csak akad a népeknek?
- Ne légy naiv ifjúság! Forralt bor és zsíros kenyér. Erre van igény. Ingyen. A gyónásért imákkal kel fizetni. Sokba kerül. Szegény az egyházkerület lakossága. Nagyon szegény. 

- Fiam! Végre valaki!

A tiszteletes magányosan, szomorúan ült gyóntató szobájában. Csupa szent ember lakta az egyházkerületet, de talán a megyét is. Gondolatai már az éjjeli teendőin jártak, lámpaoltás után titokban Harry Potter kalandjainak olvasása a paplan alatt, majd titkos fiókja mélyéről előhalászni dugi Nutelláját, ezüst nagykanállal adagolni a sötétbarna boldogságot.
Útjelző nem bírt magával, látva az atya magányosságát, belépett a megbánás szobájába, jobb kezét szívére téve meghajolt:
- Dicsértessék a Jézus Krisztus! – köszönt illőn.
- Mindörökké Fiam! Mikor gyóntál utoljára?
- ’91-ben.
- Sok idő eltelt az óta. Bizonyára van miről számot adni a Jóistennek.
- Bizonyára a Jóisten is így látja.
- Akkor hát, könnyebbíts lelkeden Fiam!
- Semmit sem bántam meg. Egyetlen szóért, melyet hallottam, egyetlen érintéséért, mellyel illetett, egyetlen percért, melyet ővele tölthettem, már megérte megszületnem, megtennem bármit, ami hozzá fűz, így hát semmit sem bánok. Még, ha nyolcmillió évig sütöget nyárson maga a nagy Jaldabaoth, lassú tűzön, ezüst nyárson, citrommal a számban, akkor is.
Tisztelendő atya levette szemüvegét. Letette az asztalra, komótosan a mise boros üvegre markolt, majd két poharat vett elő. Töltött.
- Fiam! Végre valaki! A szerelemre! Nazdarovje!
- Nazdarovje! 

2017. december 1., péntek

felébredjen az ember

Ahhoz, hogy ebből az össznépi öntömeggyikolásból felébredjen az ember, előbb bele kell halnia saját hülyeségébe. Aztán újjászületve, tanulva zsákutcájából, kifejleszthet egy alapjaiban más embert.

A valódi világ benned van

A valódi világ benned van. Mikor ezt megérted, a külső világ az lesz végre, aminek eredetileg is szánták: díszlet.

mennyi áldást hordoz magában

Szóba került, vajon mennyire nehéz az élet. Saját példámon tanulhattam meg, hogy bizony, össze kellett omlania ahhoz mindennek, hogy észrevegyem, mennyi áldást hordoz magában. 
Ma este ráébredtem, vajon megkapok-e mindent, amire szükségem van? Igen, volt rá a válasz. Hiába betegség, munkanélküliség, józan ésszel igazolható kilátástalanság, mégis, mindent megkapok, valahonnan, így vagy úgy, anyagi és lelki téren egyaránt, sőt azt kell mondjam, sokkal többet is. Másoknak, akik a hétköznapok langyos vizén eveznek, ezek csak üres szavak, akik azonban hasonló úton járnak és a pokol mélyén meglelték a mennyország kapuját, számukra megerősítés, hogy így van.

meghajol

elibém toppan
meghajol, szemem kerek
szavam bennrekedt

álombolt fénye

sötét utcában
álombolt fénye vonzó
becsukom szemem

csak őt látom

velem szemben ül
csak őt látom, senki mást
magamat se már

Álombolt

Majdnem december volt, csupán néhány óra választotta el az utolsó szürke hónap kezdetétől.
Hó helyett eső szemetelt, fáradtan lucskossá áztatva utcát, lyukas cipőt, elfelejtett tarka falevelet. Néhány ember rohant csak az utcában, ahol élvezte november utolsó estéjét, az utca fényeit, ablakokból kiszűrődő otthonok hangulatát. Nézte a jó előre kitett karácsonyi díszítéseket. Elképzelte, ahogy az ablakok mögötti világban gyertyák gyúlnak esténként, damasztabroszt terítenek a vacsorához, meghittség és ínycsiklandó illatok cirógatják a boldogságba öltözött családokat. Merengését csak egy kósza drogdíler zizegő jelenléte zavarta meg, majd arrébb állt, egy türelmetlen autós elől, akinek kevés volt az úttest, a járdán is megörökíteni vágyta kerekei guminyomát.
’ Talán újfajta művészet’ – gondolta. Hová tűntek a mézeskalács illatú telek, az adventi várakozás, hová olvadtak a hóemberek, a kövér nagymamák.
Az Álombolt előtt állva tért magához gondolatai ködéből. A kirakatban tábla hirdette: Grand Hotel. Keze a kilincsre tévedt, majd megállt. Hiszen várják máshol, ő csak élvezte még előtte a novemberi este lágy hidegét, utcalámpák halvány és otthonablakok melengető fényét. A hétköznapok egyszerű varázsát. Benézett az Álombolt kirakatán, hétköznapi életek, hétköznapi romantikák sorakoztak a polcokon, és egy tábla: Grand Hotel. Kisgyermek rohangált fel s alá, kacagva, pirult arccal. Kövér nagymama mosolygott a sarokban, ősz nagyapó, a pult mögött állt, méltósággal, portás sapkában, mögötte múlt század eleji liftajtó.
Megremegett belül.
’ Lépni kéne, csak egyetlen lépést. Lenyomni a kilincset, belépni. Csak egyet. Egyetlen lépés.’ – körbe rohangáltak gondolatai, szíve és elméje között, forrósodtak a szinapszisok, izzottak a biztosítékok agyában, lelke pedig, egy pillanatra felnézett könyvéből, melyet buzgón olvasott, lejjebb tolta szemüvegét, megcsóválta fejét: ’ Már megint bolondos gondolatai vannak.’
Folytatta az olvasást.

Állt az Álombolt előtt. Órájára tekintett.
’Sietnem kell, várnak. Nehogy elkéssek.’
Léptei alig hallhatóan vitték tova, el onnan, a hétköznapi álmok csábító kirakatától. Ahol várták már, cipőjét az ajtó előtt hagyta. Menedékre lelt, ide volt hivatalos. Meghajolt mestere előtt. 

2017. november 30., csütörtök

Tudod, ki mondja, hogy nem juthatsz fel a hegy tetejére?

Mikor látsz egy hatalmas hegyet, melynek csúcsi az égbe törnek, majd azon is túl, ezt mondod:
- Milyen hatalmas hegy! Lehetetlen feljutni a csúcsára!
Aztán meglátsz egy embert, akinek sikerült. Ekkor azt mondod:
- Ez igen! Neki sikerült! Ezért felnézek rá, szobrot emelek neki és leborulok előtte!
Amikor pedig ez az ember azt mondja, hogy te magad is feljuthatsz a hegy tetejére, akkor azt mondod:
- Kicsi vagyok én ehhez. Elég nekem, hogy tisztelhetlek, virágot tehetek a szobrod vagy fényképed elé, és leborulhatok előtted (vagy szobrod, fényképed előtt).

Tudod, ki mondja, hogy nem juthatsz fel a hegy tetejére?

a szeretet útja

A hétköznapi életet élő embereknek nagyon nehéz út a szeretet útja. De nem lehetetlen, csupán nagyon nehéz.
A kezdeti lépések is értékesek ezen az úton.

A szeretet

A szeretet ott van minden ember szívében. Az emberen múlik, hagyja-e megmutatkozni, vagy engedi-e virágozni.

egymásban vagyunk

szemébe nézve
olvadok szerelemben
egymásban vagyunk 

A szeretet nem választás

A szeretet nem választás.
A szeretet, az egyetlen létező ebben a komédiában.

cipőm lyukain

cipőm lyukain
illőn kopog az eső
köszön, befolyik

téli eső

csendesen mossa
arcom a téli eső
sehol egy ha-hó

2017. november 29., szerda

Ha valóban meg akarod találni az igazi Önmagad

Ha valóban meg akarod találni az igazi Önmagad, akkor keress élőben egy mestert. Az élő találkozás fontos. Bizonyára van a közeledben egy. Aki keres, az ugyanis talál. Aki kifogásokat keres, az kifogást talál. Aki az Önmagát keresi, az pedig keres egy mestert élőben, és nem szavai által, hanem a belőle áradó erő és példa által erőre kapva keresésre indul, majd talál.

A békés és gyümölcsöző élethez

A békés és gyümölcsöző élethez mindössze annyi szükséges, hogy az ember szembenézzen önmagával, gondolataival, félelmeivel. Ami azonban megtermékenyíti ezt a folyamatot, amikor az 
önvizsgálat alkalmával felmerült kérdésekre, kérlelhetetlen őszinteséggel válaszolunk, magunkban, magunknak.

A halál

A halál, tabu téma volt családunkban. Amikor csak szóba hoztam, apám mindig lehurrogott, csend legyen. Hová is szaladna az elmúlás elől?
Mitől ijedt meg mindig? 
Egy tolték(Új-Mexico, Észak-Amerika) varázsló azt javasolta, az emberfia legyen tudatában a szükségszerű elmúlásnak. Az ókori latinok is ezen voltak. 
Minden ami születik, el is múlik. 
Amíg hited szerint élsz: elfúj a szél és fényed kialszik. 
Mikor eléred a létezés forrását, fényed többé ki nem oltja szél. Te magad is széllé, felhőkké és folyókká válsz. Akkor nincs többé halál.

pohár víz

nézd meg szavait
kinek hiszed, a mércéd
pohár víz legyen

szent

szent voltam régen
majd szentségtelen lettem
szent lettem újra

gondolat ködben

gondolat ködben
kósza árnyalak lettél
megfoghatatlan

2017. november 28., kedd

Fájdalmaink megélése

Fájdalmaink megélése fontos, ma fáj, holnapra valami plusz megértést ad, majd elfogadással megbékéléssé szelídül.

áldássá szelídül

Ami ma rossznak tűnik, holnapra áldássá szelídül.

célként kitűztem

te megérkeztél
szemeid ragyogását
célként kitűztem

halandó halhatatlan

szemeid előtt
halandó halhatatlan
nem érted szavam

ami fontos volt

ami fontos volt
csak az marad, lesz örök
szíved szívemben

2017. november 27., hétfő

Melyik élet a "nem való" ?

- Melyik élet a "nem való" ?
- Gondolatokból szőtt ábrándozások, azokat az ember alkotja, beleszövik ábrándjaikat az életbe. Ez a gondolati máz, tarka díszítés az életen, ez az ami illúzió (nem való).
Más szavakkal, minden, ami a belső és koncentrált figyelem tüzében eltűnik, az "nem való".

életvizsga

Az életben bekövetkező, erőteljes, megrázó, padlóra küldő eseményeket életvizsgának nevezem. Ekkor kiderül, hatalmas elméleti tudásunkból mennyit tudunk a gyakorlatba átültetni.

A haláltól való félelem

A haláltól való félelem, azoknál, akik valóban megtapasztalták a reinkarnációt például, azoknál ismeretlen fogalom. Vannak, akik viszont csak elhiszik, és papagájként mondogatják: lélek vagyok, halhatatlan és örök. Aztán az első temetésen kiül arcukra a rettegés. Ez bizony fiam egyes! Leülhetsz! Találkozunk a pótvizsgán. 

Azt mondják, a vaskorban élünk

Útjelző: Azt mondják, a vaskorban élünk. Úgy fest, igen. Az egyénnek magának kell eljutnia odáig, hogy akár megváltást is akarjon. Erőltetni nem lehet.
Untermann: Erőltetni semmit sem szabad. Építkeznie mindenkinek belülről kell (ene).. ezt vágja tönkre évezredek óta az intézményesített átverés.
Útjelző: Átverés is van. Azt vallom, a vallásoknak van egy külső formája, ezzel találkozik a hétköznapi ember és ez a külső forma, bizony parasztvakítás. Van egy belső út is, kevesen járják, nincs eltitkolva, csak épp nehezen érthető a megtévesztett tömegembereknek, nem is látványos, nehéz is, tehát nem népszerű.
Untermann: Ezért működik "a szent haszon",
Sokkal könnyebb elhitetni a tömegekkel, hogy már tudják, amire kíváncsiak, mint felébreszteni őket.
Útjelző: Könnyebb és anyagilag kifizetődőbb. Pénzért mindent.
Untermann: Anyagi szinten.
Útjelző: Sajnos ezt látom most.
Untermann: Ha be lennél avatva, már rég nem érdekelne a "köz".
Útjelző: Nem kértem avatást senkitől. Eddig. Sok átverés van, lassabban haladok inkább.
A beavatások divatosak lettek.
Üzlet lett.

Az igazi beavatás, igazi változásokkal jár, meg kell érni rá.

2017. november 26., vasárnap

Mi a különbség az okos, az intelligens és az ember között?

Mi a különbség az okos, az intelligens és az ember között?
Azt mondják, aki sokat tud, az okos. Szív nélkül azonban csupán egy két lábon járó lexikon, vagy könyvtár.
Azt mondják, aki képes látni az összefüggéseket, az intelligens, szív nélkül azonban legfeljebb a világ ura lehet.
Akinek azonban szíve van, ez bizony ember, akár okos, akár nem, akár intelligens, akár nem.

2017. november 25., szombat

Vágyak elengedése?

A vágyak lekopnak,akár a festék. Ekkor ami lepergett, többé nem kerül vissza.
Amit elengedünk, abban ott a lehetőség, hogy visszatérjen és ezek az elengedett dolgok bizony pimasz módon élnek is a lehetőséggel.

Húsevés vagy vegetáriánizmus

Egy zen mestert kérdeztek arról ( még a nyáron ), vajon a buddhistáknak, vegetáriánusoknak kell-e lennie?
- A Buddha, azt ette, amit koldulása során kapott. Örült, hogy egyáltalán volt mit ennie. Nem válogatott, amit adtak neki, azt megette. 
Ha húst, akkor húst. Annyit mondott, aki az ő útját követi, legyen békés, ne legyen hentes, ne dolgozzon húsboltban, de ez is inkább ajánlás.


Kommentár:
Úgy tudom, természettel együtt élő népeknél megköszönték az elejtett állatnak, hogy feláldozta magát azért, hogy a törzs tagjai életben maradhatnak általa. 
Azt vallom, aki nem kíván húst enni, az ne egyen, aki kívánja a húst, az pedig egyen. De egyik fél se akarja másokra erőltetni saját étkezési szokásait. 
Ideológiát könnyű gyártani bármihez.

ha fázol kedves

ha fázol kedves
meríts lángomból bőven
lángoljunk együtt

a Nagy Tölgy alatt

a Nagy Tölgy alatt
árnyékra lelsz, életed
pihenni engedd

a Nagy Tölgy árnyékában

Mikor elfáradsz, a Nagy Tölgy árnyékában hűs pihenőre lelsz,
s ha fázol, törj ágaiból rőzsét, hogy tüzénél melegedj.

2017. november 24., péntek

Isten vagy? Valóban?

A világ teremtője (most nevezzük őt Istennek, nagybetűvel), mindenben jelen van, kivétel nélkül, mindent áthat, mindent éltet, működtet. Az ember, nem egyenlő az Istennel. Az ember,egy alkotás ( teremtett létező, anyagi testburokban).
Általános tévhit, hogy az ember: Isten. Egyik ismerősöm, mikor kijelentette, hogy ő Jézus, csupán egy apró szívességet kértem tőle: küldjön egy videót, ahogy vízen jár, vagy egy kenyérből százat csinál egy perc alatt.
Az Isten egyenlő ember esetén, még kevesebbet kérek: egy teremtett világot, univerzumot, könnyítés képpen, élőlények nélkül is megteszi, csupán néhány millió galaxissal.

A szavakat, mondatokat, többször olvasva



A szavakat, mondatokat, többször olvasva, később újra olvasva, újabb és újabb értelmek bukkannak fel, úgy bontakoznak ki mélyebb meglátások, mint a virág illata, nyári reggeleken.

Amikor olvasok egy könyvet

Amikor olvasok egy könyvet, elmerülök benne, amivel nem értek egyet, arra azt mondom: nahát! Ezzel ám nem értek egyet de nagyon! 
Aztán vannak dolgok, amikkel egyet értek, ekkor azt mondom: Nahát! Ezzel ám nagyon egyetértek!
Mikor végére érek a könyvnek, boldog vagyok, hogy olvashattam. Micsoda áldás, olvasni, szellemet művelni, új ismeretekre szert tenni!

újabb és újabb értelmek bukkannak fel

A szavakat, mondatokat, többször olvasva, később újra olvasva, újabb és újabb értelmek bukkannak fel, úgy bontakoznak ki mélyebb meglátások, mint a virág illata, nyári reggeleken.

Néha a szavak szürkék

Néha a szavak szürkék ahhoz, hogy leírjuk, mit érzünk,mit élünk át. Ismerős érzés. A költészet is sokszor, csupán halvány visszfényét adja annak,amit közölni akar a költő.

Törekedjünk

Emberként nehéz feladataink vannak. Törekedjünk a jóra, szépre, arra ami felemel, keressük azok társaságát, akik felemelnek, inspirálnak.

Jöhetsz bármikor

Jöhetsz bármikor, itt várlak.
Mennyire egyszerű mondat, mennyire mély mondat.
A misztikusok, bár mondataik egyszerűnek hatnak, akár egy nagyon finom csokoládé, lassan ízlelve, ráérősen ízlelve, egyre újabb ízek szabadulnak fel szavaikból.

jöhetsz bármikor

jöhetsz bármikor
itt vagyok, készen állok
látásod vágyom

dallal szívemben

dallal szívemben
lépek egyre az úton
meleg otthon vár

2017. november 23., csütörtök

a költő útja

a költő útja
halandót felemelni
halhatatlanba

Utóirat: sosincs későn

Ismertem egy embert, aki életének 76 évét azzal töltötte, mint sokan mások: élt, ahogy tudott. Aztán, egy nap, mikor éppen besütött a nappali világosság a hospice ablakán, megkérte a folyton csacsogó fiatalt, reikizze már meg, az jól esne. A fiatal csacsogó, pedig ösztönei által vezérelve ( azt sem tudva mit tesz ) megnyitotta a korona csakráját, az idős asszonynak. A matróna szeme tűhegyessé vált, tekintete áthatolt mindenen és mindenkin, majd így szólt:
- Most mindent értek, amit eddig mondtál!
A fiatal, semmit sem értett kevés eszével az elhangzottból, de szíve mélyén érezte, itt valami csoda történik.
A nagymama, másnap belépett az élet és halál közötti váróterembe, ahol kávé és csokis keksz volt kikészítve, La Morte mosolyogva bátorította:
- Egyen csak mama! Igen, igen, a fiatal érzékeli, ami itt történik, egyetlen üzenetet még át is hozok tőle, az Ön kedvéért leszek most postás.
Aznap, mikor megízlelte a kávé és csokis keksz ízét, a Mama könnyedén felállt székéről, kezét nyújtotta La Morte-nak:
- Mehetünk!
La Morte meghajolt előtte, leborult előtte. A világ virágba, fénybe borult.

Utóirat: sosincs későn.

születésnapom

születésnapom
másoknak ünnep, nekem
reggel, majd este

jöjj haza fiam

jöjj haza fiam
erdő, mező vándora
légy máskor, máshol 

békés napjaim

békés napjaim
meleg tüzénél pihen
bánatos lelkem

A vallások forrása: egy

A vallásoknak van külső és belső formája egyaránt. A hívők 90%-a a külső formát követi. A belső út, az viszont egyenesen Istenhez vezet ( megvilágosodáshoz vezet,szabaduláshoz vezet).
A vallások forrása: egy. A külső máz változik csupán. Mint az embereknél is.

2017. november 22., szerda

Ajkának zamata lettem

Éretten csüngtem
az életnek terebélyes fáján
élveztem napfényt, tavaszt,
lágy, böjti szellőt, téli havat,
áldott cseppjeit az esőnek,
rigó füttyöt, hajnal harmatát,
örömben teltek napjaim,
majd jött az Isten
leszakajtott, megízlelt.
Ki voltam, érett gyümölcs,
boldog emlékezés csupán,
kezének melegében,
ajkának zamata lettem.

A mester példát mutat.

A mester példát mutat. Élő példája annak, hogy igenis lehetséges mindaz, amiről évezredek óta papolnak a szentek.

Így legyen

-          - Ahogy egy számomra fontos ember mondta, a felhők felett mindig süt a Nap.
-          - Akkor is, ha nem látszik…
-          - Akkor is. Ez a Nap, bennünk van.
-          - Igen! Őrizni kell!
-          - Ő őriz minket.
-          - Oda-vissza nem?
-          - Nem. Az ember, csapongó, feledékeny. A belül izzó Nap, azonban örök.
-          Hacsak nem oltják ki fájdalmak, kudarcok, csalódások, a könnyek… vagy nem oltják ki?
-          Senki sem olthatja ki. Az ember megfeledkezhet róla a fájdalmai által, azokra figyelve. Az ember, nagy okossága folytán hajlamos a maga kis világában istent játszani, aztán sírdogál, hogy nem lett szép a teremtés.  
-          - Akkor mit tehetnék, ha tényleg nem az? Csak át kéne engednem magam annak a sodrásnak, ami így is - úgy is magával visz? Ahelyett, hogy magam akarom a sorsomat irányítani?
-          - Amíg magunk akarunk irányítani sorsot, életfolyamot, mintha csak a folyók folyásirányát akarnánk megfordítani. A gondok ott kezdődnek, hogy azt tanították nekünk: egyszer élünk és kész, ennyi volt. A teremtésben nincs olyan idő, amit mi ismerni vélünk, múlt - jelen - jövő. Minden történés egyszerre jelen van, akár csak, mint valószínűség (jövő), a múlt pedig a jelennel együtt folytonos. Az ember, elméletileg erre a pár évtizedre lát, amit életének nevez. Az élet, ennél sokkal hosszabb, sokkal több rétűbb. A hosszú, nagyon hosszú életfolyamnak csak piciny szeletét látjuk. Az embernek nincs befolyása egy percre sem, nem hogy egy életálomnyi időre. Ami nekünk fájdalmas, csalódás, könnyek tengere, az csupán az általunk akart (!) valóság be nem teljesülése.
Mit tud tenni az ember? Vagy elfogadja, hogy „Legyen meg a te akaratod!” és ekkor csökkennek fájdalmai, elcsendesednek kavargó gondolatai…
-          - Elfogadni!
-          - Vagy pedig harcol, küzd, és a végén: meghal. Mint bárki más, fájdalmak, szenvedések és könnyek között. Ami ennél is rosszabb, akár hisz benne, akár nem hisz, van folytatás, más formában, más testben, más névvel és emlékezet nélkül, tettei következményeinek gyümölcseit learatja. Ez a törvény.
-          - Ezt mind elméletben, az eszemmel tudom, de abban a parányi, hangyányi kis emberlétben nehéz felfognom a távlatot. Csak a most-béli fájdalmat érzékelem, mert az ért el hozzám.

-          Az ésszel felfogás és megértés megadja a lehetőségét ennek: Igen! Elfogadom, sőt! Megengedem, hogy így legyen!

mennybe távozunk

ketten maradtunk
lépteink nesztelenek
mennybe távozunk

betakar a csend

csak állok némán
szavaim nem születnek
betakar a csend

2017. november 20., hétfő

Megváltás

-          - Mit tehetek azért, hogy az emberiségnek jobb legyen? Mit tegyek, hogy felnyissam a szemüket, lássák végre, a világ mennyire igazságtalan, manipulálják őket!

-          - Először is nézd meg magad, az utad, az életed. Azt tedd rendbe, önmagadban. Magad változol így. Azt mondják, egy ember viselkedése, személyisége nem változtatható meg, vagy ha igen, hatalmas nehézségek árán.
A belső változáshoz, egy kicsit meg kell halni. Nem szó szerint, de az élet, mikor elérkezik érésed ideje, segít majd. Hogyan? Kinek - kinek szüksége, érettsége és ereje szerint. Sosem kapsz nehezebb feladatot, mint amelyet elbírsz viselni, amit kezelni ne tudnál. A te döntésed, hogy mikor addigi életed összeomlik, megszűnik a munkahelyed, a végrehajtó megfoszt tulajdonaidtól életed végéig kitartóan, szeretted elhagy téged, súlyos betegség súlyt, meghal a kutyád, stb., hogy ezen események hatására - melyek bár látszólag borzalmasak, mégis a javadat szolgálják - , mit teszel. Megőrülsz, vagy szó szerint belehalsz, esetleg észreveszed, mi is az igazán fontos életedben (eléred a felébredést az életálomból).
Számtalan segítséget kapsz még ahhoz, hogy felébredj. Új ismerősöket, új eszméket, tanokat, ismeretlen jótevőket, és önmagad új emberként való felismerését.
Mint láthatod, ezen az úton, bár több ember és egyéb létező is segíti lépteid, magadnak kell egyedül döntéseket hoznod, járnod. Senki más helyetted nem léphet, se előre, se hátra. A megváltást, önmagadnak kell kijárnod. Nincs kollektív megváltás. Aki azt hiszi, majd jön valaki és helyettük megoldja önmaga belső problémáit, gátjait, az álomvilágban (életálomban) él. Legyen az élet bármely területe, mely megoldásra szorul, észreveheted, az egyes emberek alkotják, teremtik a problémák lehetőségét, táptalaját, az egyes emberek egyenként bólintanak rá: így legyen. A megoldás is egyenként történhet. Ahogy egyetlen gyufa is felgyújthat egy egész házat, így egyetlen ember is tűzbe hozhatja a környezetét. A megváltást azonban, egyenként, egyénileg kell kérni és egyénileg kell megteremteni. 

Kezdők prédikálása

-          - Igyekszem nap, mint nap mondani a családtagjaimnak, mennyire csodálatos is az Isten, de nem értik. Hiába hivatkozom a könyvekre, írásokra, a logikára, semmi eredménye. Mit tegyek?

-         - Szavakkal csupán történeteket mondunk, mesélünk, a szavak önmagukban, legyenek bár élesek, cifrák, hosszúak, avagy rövidek, betűk élettelen halmazai. Az ember maga ad nekik jelentést, tartalmat, bensőségességet. Szavakat olvasva, saját gondolati, tapasztalati, érzelmi szűrőin engedi át a mondanivalót, így értelmezi, ad neki fontosságot.
Szavakat hallva, azonban, a beszélő lényéből áradó lényegiség ad a mondatoknak súlyt, jelentést, értelmet, érzelmet. Hiába tudsz szépen beszélni, tanítani, prédikálni, ha belül üres vagy, tartalmatlan, akkor szavaid is súlytalanul hullnak a porba.
Ami fontos a tanítás során, a saját életet, személyiséged, belső lényegiséged példája, példa mutatása. A gyermek sem szavaid alapján fejlődik, hanem példamutatásod által. A legnehezebb, közeli szeretteink felé a példamutatás, hiszen emlékeik alapján látnak minket. Lehetsz bármekkora szent, édesanyád szemében kisgyermek maradsz, feleséged / férjed szemében egy hétköznapi ember maradsz, gyermeked szemében anya / apa maradsz. Mégis, lelkük mélyén képesek átérezni a benned zajló változásokat, bármely irányban. Igazán ritka eset, hogy közeli szeretted megértse a benned zajló ismereti-tapasztalati átalakulást, emberből Önvalóvá. Vedd észre, hogy példamutatásod fontosabb a szavaknál. A szavak, csak ezt követően jönnek a sorban. 

Akinek szívében fellobban a szeretet lángja

Akinek szívében fellobban a szeretet lángja, hasonlatossá válik a meleg kályhához.
Hideg, rideg napokon, ahogy az emberek a forró kályha köré gyűlnek, átmelengetik átfagyott, gémberedett tagjaikat, úgy gyűlnek a szívében szeretettel lángoló ember köré.
A szeretetről éppen ezért nem elég beszélni, azt mondani: ’ Tudom, tudom… így van… bennem szeretet van…’ Ezek csupán szavak, melyek közönyösen hullnak alá a mindennapok szürkeségében.
Szeretettel a szívedben, egyszerűen, csendben ontod a lélek meleget, az arra érzékenyek, pedig köréd gyűlnek. 

2017. november 18., szombat

A tenger hullámai

A tenger hullámai jönnek, mennek. Szüntelen, egyetlen nap sem kivétel. Azelőtt is jöttek, hogy megérkeztél volna, az után is mennek, hogy távoztál. 
Kisebb és nagyobb hullámok váltják egymást. 
A hangulat is így hullámzik. 
Az élet eseményei is így váltják egymást.
Élet és halál, születés és újjászületés, így váltja egymást. 
Belégzés, kilégzés, így váltja egymást.
Mit lehet tenni? Harcolni ellene? Engedni?
Akár harcolsz, akár engeded, a létezés kineveti erőfeszítésed.
Egy virág előtt leborulnak az istenek.
Érted?

Személyes példa az élet áldássáról

Idén gerincsérvvel kissé padlóra kerültem, három hétig járni sem tudtam, majd mankóval, négy hónapig lógott a levegőben a lebénulás lehetősége. Mégis, a nagy fájdalmak idején ( az elején ), döbbentem rá, mekkora áldás, hogy ha így is, de ráébredhettem, mi a fontos az életben. Hiszen a fájdalmak közepette, átértékelhettem addigi életem, tévedéseim, hibáim, gyengéim. 
Megértettem, bármi is történik, legyen az látszólag éppen sorscsapás, kegyetlen élethelyzet, az is áldás, hiszen valamit megmutat,valamire rámutat, gyengeségeinkre, vagy épp arra, mégis erősek vagyunk, hisz az élet egyéb helyzeteiben is talpon maradtunk, nem lettünk alkoholisták, drogosok, önpusztítók. Minden fájdalom és szenvedés ellenére képesek vagyunk meglátni a jót, a szépet. Ez áldás.
Azóta, ezt mondom, ha kérdezik ,mi újság velem? És így szólnak mások: Úristen! Te szegény!
Így felelek: Szép életem van. Áldott életem van.
És mióta így látom,legyek bár szegény,vagy egészségileg a régi 80%-a, akkor is, az életem áldott és szép. Így érzem,így látom.
És erre emlékszem,mikor új és újabb szenvedés, sorscsapás jön elém, melegen üdvözölve.

Az ember, képes felismerni

Az ember, nagy okossága folytán hajlamos a maga kis világában istent játszani, aztán sírdogál,hogy nem lett szép a teremtés.
Az ember, képes felismerni, megtalálni szívében az örök lakót, minden ok okát, teremtőjét, vigaszát.

2017. november 17., péntek

együtt ballagunk

együtt ballagunk
hallgatásunk elkísér
csendünk: teremtés

A rajongás útja

Kissé feszengve ült le, egy székkel odébb. Hagyta, mások vegyék körbe a mestert. Nézte bögrényi teáját, illatát elemezte, próbálta kitalálni, miből főzhették? Valamiféle gyógynövény pára csiklandozta orrcimpáját, igyekezett jobban belemerülni a kék bögrébe. Bizony, hihetetlen, de kissé zavarban volt.
Vesztére felnézett egy pillanatra, a mester ezt a pillanatot választotta, rámutatott a hozzá legközelebbi székre, szótlanul rámutatott. ’ Ülj közelebb! Ülj ide mellém!’
Izgatottan, örömmel foglalt helyett mellette, hatalmas megtiszteltetésnek érezte. Ott ülhet, jobbján, közvetlen. Micsoda aura, térerő, mégis mennyire lágy, nyugtató. Ellazult lassan. Baráti beszélgetés épült fel a csendből, hallgatta mások szavait. Értőn figyelt, átengedte szűrőin a hallottakat, olykor hümmögött magában, ez így van, ez is jó, na ezzel azért vitába szállnék, és néha az is eszébe jutott, vajon mi lenne, ha végre magam is szólnék? Vajon túl erős lenne? Esetleg túl gyenge? Vajon fontos, vagy hagyjam inkább, megértik-e?
A rajongásról kerültek elő mondatok, vélemények, ekkor önkéntelenül áramlottak szavai, felhőként burkolva be a hallgatóságot, néma csend lett úrrá az asztal körül.
- Csukott szemmel rajongva sehová sem jutsz, nyitott szemmel rajongva, a felébredés útján végig haladsz. 

Nyitott szemmel

Csak most látom, milyen szép szemed,
mikor kezemhez ér, a kezed,
nyitott szemmel rajongom érted,
érzem, szíved mélyén tudod, hogy érted.

Míg nem láttalak, hiányod fel se fogtam,
mióta megláttalak, éjszakákon, nappalokon át sírok,
félek, egy nap elsétálsz a Nap sugár fövenyén.
Követni foglak, de addig is, annyi idő eltelik,
Félek! Mi lesz velem, nélküled,
ki veti rám szemei izzását, ki hallgat,
míg bolond szavaim egybe fűzöm,
mint valami hóbortos, kockás takarót…

Most jó itt, most jó Veled,
most érzem magamon átható tekinteted,
most meleg van, hozzád vackolok reszketeg,
most élek, mellettem vagy, nem ér utol, a rettenet. 

benne merülök

nyitott szemekkel
áradó rajongással
benne merülök

2017. november 16., csütörtök

Fenékig

Osztottam jót, rosszat, kellemest,
szenvedést, halált, simogatást,
most, mint kölcsön adott tetteket,
azt visszakapom kamatosan,
kamatot, bár nem kértem soha,
ad bőven, a sors, az istenek,
emelt fővel állok, jöjjön hát
a méregpohár, kiiszom mind.

2017. november 15., szerda

Az egó

Az egó nem vergődik, nem maga a Sátán, az eredendő bűn és nem olyasmi, amit meg kéne tagadni, ölni, szüntetni. 
Az egó szörnyetegként való azonosítása, egy alap tévedés, hibás megállapítás és mint a matematikából ismert tény, egyetlen hiba a műveletek sorában, rossz végeredményt ad. 
Az egó, csupán egy eszköz, ami a mindennapi életben szükséges, az életálom használatához. 
A szenvedés oka a vágy és a létszomj. Ennyi a mondat. 
Jó régen hangzott el, valaki lát benne egót?

ajkamról a dal

ajkamról a dal
neked lebben, mint szellő
körbeölellek
szavakkal, érintéssel
lelked szavára
dobban szívem, neveddel
alszom, ébredek

/ imajo versforma / 

követem lépted

múlandóságból
örökkévalóságba
követem lépted

vezess át engem

vezess át engem
élet és halál völgyén
félek egyedül 

mormolom imám

mormolom imám
sötétségből vezess a
világosságra

kóbor cica hallgatja

kóbor cica hallgatja,
ahogy zengetem mantrám
szemei kerekednek
áldás számára

/ dodoitsu versforma / 

2017. november 14., kedd

Az emberből lehet egy Jézus, egy Buddha.

Azt mondják, Jézus szenvedett a keresztfán. Megható...
Jézus tudta, hogy Ő kicsoda, mi a feladata és tudta, milyen halál vár rá és tudta, mi lesz utána...
Az ember, életében, sok-sok évet szenved, nem tudja kicsoda önmaga és nem tudja, miként hal meg s mikor, mi lesz vele halála után. 
Jézus, inkább egy állapot, egy ikon, jelkép. Nevezhetnénk nirvánának is, Buddhának is. 
Az emberből lehet egy Jézus, egy Buddha. 
Ennyi a történet lényege.

Az ébredés

Az ébredés, nem végcél és nem statikus állapot. 
Az ébredés: kezdet.

Ez a boldogsághoz vezető első lépés

Légy mindig csak olyan,amilyen épp vagy. Légy vidám, szomorú, bármilyen, légy mindig csak olyan, amilyen éppen vagy. Ez a boldogsághoz vezető első lépés.

élet és halál

élet és halál
könyvét lapozom, nézem,
bár ne tehetném 

belefáradtam

belefáradtam
harcaimat letettem
csend ölel körbe

Meguntad

Meguntad arcom, lényegem,
testem, szavaim, tekintetem,
meguntad társaságom, hitem,
csak azt mondd meg utoljára,
emléked, ha magammal viszem,
kevesebb leszel-e általa(m)?

2017. november 13., hétfő

Haiku párbaj

Simon Zsófi:
 Kötényem lebben
Virágszirmok röptével
Önmagát áldja

Én:
Kötényed ócska
áldása súlytalan, mű,
ébredj fel végre

Simon Zsófi:
Gyógyul a hited
Vissza-vissza fordulva
Sóvá merevedsz

Én: 
vissza sohasem
előre néha talán 

felfelé mindig

Simon Zsófi:
Ébredés ábránd
Lázadó vágy - szülemény
Súlyos eredet

Én:
Felébredsz mondom
pusztába kiáltott szó
ráérek, ráérsz

Szabó Sándor:
Igyatok kávét
Menjetek dolgotokra
Minek a faszság? 

Simon Zsófi:
Viszkető szavak
Csatározni vonulnak
Kávéillattal

Mikó Péter:
Versengő sorok
Egymásra válaszolva
Ha iku, ha nem


Japán vesztes lesz
Haiku olimpián
Magyar arany lesz

koldusod vagyok

sapkám levetem
áldás hull bele bőven
koldusod vagyok 

Csended szerelem

halk vagy ma
kedves

csupán csend
van bennem

csended
szerelem


/ rengaj versforma / 

csodád őrizném

betakarom hűs
csendtakarómmal álmod
csodád őrizem


élet hullámok

élet hullámok
felkavarják napjaim
iszapos tavát

2017. november 12., vasárnap

Ott állt mellette

Ment, előre, hegynek felfelé
levegője jócskán fogytán volt,
szemeit az égre vetette,
kék volt, kéken fénylett, derengett
előtte az út végtelenje
egyenesen nyúlt egyre feljebb
csak vitte, vitte az akarat
a szándék, levegője fogytán,
lábából az erő szivárgott
megérezte, ott állt, mellette. 

délre költözök

hideg, rideg tél
melegre vágyom, fázom,
délre költözök

együtt lépsz velem

hálatelt szívvel
mormolom áldott neved,
együtt lépsz velem

ő a támaszom

úttalan úton
botot adott az Isten
ő a támaszom

A nyár messze van

A nyár messze van

Annyi álmom van még, vinnélek magammal,
zsebemben, mellettem kézen fogva, szívembe zárva,
annyi csodája van a világnak, mit mutatnék neked,
láthatnánk együtt, kik és hogyan festik kékre az eget,
annyi tavasz, nyár vár miránk, együtt, ha hisszük,
testünk-lelkünk egybe együtt, napfényben fürösztjük…
de a nyár messze van s bár élek még majd-e világban,
ki tudja, vajon te is élsz-e majd? 

Az emberek nagy része azt látja

Az emberek nagy része azt látja a másik emberben, amit rávetít a saját elképzelésiből.

Mindig süt a Nap

Mindig süt a Nap. A bánat megtanít odafigyelni a valóban fontos dologra, a Napnak fényére. Mert napi életünk során, csak a tükröződésre figyelünk, a látszatokra, szép szavakra, csillogó tekintetekre. Az élet, ezen látszatok között elpereg, mint a marokban tartott finom homok, életünk homokórája hasztalan pereg, ha nem a Nap fényére figyelünk.

2017. november 10., péntek

szívedben lakik

szívedben lakik
hiába keresed Őt
itt vagy ott, bárhol
szüntelen látom
kávéval kínálom őt
csak kacag rajtam

szívemben látom

szívemben látom
sosem vagyok nélküle
magánytalanság

Az igazságot



Az igazságot, az embernek magának kell felfedeznie, különben súlytalan marad.

Kiállok

Kiállok, a pusztába kiáltok,
szavaim, kinek füle van,
engedje be,
engedje ki,
szavaim, kinek szeme van,
lássa meg,
vagy ne lássa,
szavaim, kinek szíve van,
dobbanjon
hallva a tanítást!

Jöjj La Morte

Jöjj La Morte
légy kedvesem
terítsd reám
csontruhád,
kockás takaród
alatt melengess
izzon közöttünk
túlvilági vágy!


Aki mindent tud

Vajon hol találok olyan embert, aki mindent tud?!
- Nincs olyan ember, aki mindent tudni képes. Hajszolni lehet a tudást, könyvek tengerén áthaladva, előadásról előadásra szaladva, mesterek lótuszlábainál ülve, hasznos ugyan, de minden kérdésre választ együtt sem találsz. Az emberi élet hossza véges, az emberi értelem befogadó képessége véges, miként is lehetne benne minden, mi létrejött és létre jön ezután?
Egyedül Ő tud mindent. Tőle, általa lehet megismerni a választ, bár kérdéseid sora végtelen, sosem érsz a végére. Pihenj meg lábainál, és maradj csendben. Szívedben találod akkor a választ, ott találod Őt, aki mindent tud. 

Mindig!

Nincs nap, melyen ne gondolnék Rád! Szívemben élsz, sosem hagysz magamra! 

2017. november 9., csütörtök

Az anyagi világról

Az anyagi világ (máyá vagy lílá, kinek, hogy tetszik), az óind tanítások szerint illuzórikus, nem-valós, álomszerű, csupán gondolati konstrukció. A későbbi kultúrák ebből az óindnek tartott nézetből vették át az anyagi világról szóló nézeteket, melyek azóta lényegében alig változtak.
A szellemi úton járó emberekkel beszélve, hosszú évek alatt nagyon sokszor tapasztalom, hogy az anyagi világról, univerzumról, lekicsinylő hangsúllyal beszélnek. Mintha valami szánalmas, csökött, nélkülözni való dolog lenne az anyag, az anyagi világ, az anyagi világhoz kapcsolódó érzések, vágyak.
Olvasható ez a fajta hozzáállás jógik, szentek, mesterek értekezéseiben is. Innen egyenes út vezet a tanítványok milliószor millió szívéhez, ahol gyökeret verve, ily módon, alattomos, szinte észrevehetetlen csapdába sétálnak.
Az anyagi világ, a máyá, bár valóban megtévesztő, kápráztató, álomba ringató, mégis, törvényesen létezik, helye van, joga van fennmaradni, joga van megtéveszteni, hiszen ez a dolga, ez a természete, önmagában sem negatív, sem pozitív oldala nincsen. Amikor a lelkes tanítvány, valamely téves nézetből kifolyólag megtagadja a máyá (lílá) létezését, támadja létezését, elfordul tőle, akkor bizony korlátozza önnön megismerését, az Isten megismerését, a világ teljességének megismerését.
Mintha, csak ránézve embertársunkra, annak csupán belső szerveit akarnánk megtekinteni, megismerni, külső takaróját, kinézetét, fizimiskáját letagadnánk, megtagadnánk, undorodva elfordulnánk felőle. Milyen megismerés születhet így egy másik emberről? Milyen megismerés születhet így a világuniverzumról, az isteni műről? Milyen megismerés születhet így a végtelenről, ha korlátozzuk végtelenségét?

kalácsom megsült

kalácsom megsült
együtt esszük vidáman
Én és az Isten

Hozzám mindig kegyesek az istenek.

"- Hozzám mindig kegyesek az istenek.
- Miért? 
- Azt ők tudják.
- Lesznek is?
- Ők tudják "

csodára várva

csodára várva
imafűzért morzsolok
rám vár a csoda

megváltás helyett

megváltás helyett
kalácsot kérj Istentől
hamarabb kapod

A cél: egy

Valamikor azt mondtam,a lázadók jutnak el Istenhez. Íme a példa rá.
Könnyű szabott, előregyártott rendszerekbe belekényelmesedni.
Mind egy irányba megyünk, más utakon és más eszközökkel, de a cél: egy.