2017. szeptember 19., kedd

Isten léte


Számomra Isten léte tény.
Élő tapasztalat.
Ez még nem felébredés,csupán egy hatalmas áldás. Egy kegy.

A felébredett lény

A felébredett lény ( legyen az emberi vagy más létforma ), önmagában hiteles, nincs szüksége hitelesítésre. A felébredett lényt egy másik felébredett lény, egyszerűen felismeri. A hétköznapi életet élő lényeknek lehetőségük van megérezni a felébredett lény sugárzó, delejesen vonzó energiáját. Ők a felébredett lényt, általában mesternek nevezik, követőjévé válnak. Nem azt mondom, hogy minden mester felébredett. A mester, nem tudja a másik lényt felébreszteni,de tanácsaival, válaszaival segíti a tanítványt célja elérésében. A többi, a tanítványon múlik. 

2017. szeptember 18., hétfő

ha csak egy pillanatra is láttad az Istent,

Életed során, ha csak egy pillanatra is láttad az Istent, megfürödtél fényében, megtapasztaltad a szatori villanását, a hited, bizonyossággá válik. A napi rutinok ugyanúgy megmaradnak, dolgozol, teszed dolgaid, mint addig is. Valami azonban alapjaiban változik meg. Már tudod, merre tartasz, lelki utadon megingathatatlanul ismered a magasabb célt. Innen kezdve léted alapja nem hitre, futóhomokra, hanem kősziklára épül.

Bárkitől és bármiből kaphatunk tanítást

A vallási szervezetekben észrevehető, hogy előtérbe kerülnek az emberi vágyak, a hatalomvágy, a 'ki a jobb' vágya, a hiúság, stb. A vallások, vallási irányzatok sokfélék, mint ahogy az emberek természete is.
A vallási szervezetek, a lelki fejlődés helyett, úgy látom, a szervezeti működéssel van elfoglalva.
Évezredek óta így megy.
Mi a fontos?
A hierarchikus háborúzás, vagy a hazatérés Istenbe?
Ez egyszerű kérdés.
Egyszerű válasszal.
Keressük azok társaságát, akik által előbbre jutunk, lelki téren.
Bárkitől és bármiből kaphatunk tanítást.

Poroszka útján

Poroszka útján ballagott az ősz,
Őszbe hajló halántékán táncolt
Sápadt fényével a búcsúzó nyár.

Kék szemében harmat csillogott, Őt
Látta maga előtt, benne, bárhol
Hadd legyek melletted örökre már.

2017. szeptember 17., vasárnap

A tanítás jelen van

A tanítás jelen van, növényekben és állatokban, a kövekben, Mari nénikben és Józsi bácsikban, nyitott szívvel és elmével észrevehetjük, bárhová és tekintünk, iskolában vagyunk, javunkat szolgálja a teremtett világ minden atomja.

aki a szenvedés csínját-bínját kitanulta

Szerintem, aki a szenvedés csínját-bínját kitanulta már,az a szellemi utak felé fordult. Aki viszont belerokkant a szenvedésekbe, azok visszamerültek a létálom egy mélyebb szintjére,ahol nincs fájdalom.

Mióta megkaptam az élettől

Mióta megkaptam az élettől,amit nagyon szerettem volna, inkább hallgatok, ha kérésről van szó 🙂 Néha jobb nem megkapni,amit nagyon szeretnénk 🙂

Van, aki azt mondja, nem ismeri a szenvedést

Bámulatosan trükkös az emberi elme. A világból,amit látunk, csupán elektromágneses rezgések egy szűk spektruma, az infravörös fényt sem látjuk a szemünkkel, a röntgen sugárzást meg főleg, ahogy a wifi jelet sem. Az emberi elme hajlamos elhitetni, amit nem látunk, az nincs is. Ősi probléma ez. Ebből a nem-látomból hatalmas meglepetések tudnak előugorni és azt mondani: huh!  
Van, aki azt mondja, nem ismeri a szenvedést. Aztán egy nap megtudja ( és ez bizony áldás számára).

A lelki utak: belső utak.

Nézd csak meg a nagyobb vallásokat, melyek jelen vannak, képviseltetik magukat ebben az országban. Több ágra szakadtak az idők folyamán, nagymesterek és vezető egyházfők, néha átformálják a rítusokat, öltözködést, a kapcsolódó irodalmat. Szavakon, szavak fordításán veszekednek, templomi díszítéseken vagy azok nélkülözéséről vitáznak. A különböző ágak, iskolák, egymás tagjait köpködik, üldözik, vagy éppen gyilkolják. Mint a gyerekek.

Jézus azt mondta, légy hasonlatos a gyermekekhez. Nem arra gondolt, hogy lényegtelen dolgokon harapják át egymás torkát.

A lelki utak: belső utak. Kár veszekedni a külsőségeken.
Felesleges. Egy az Isten. A rítus, az öltözködés lehet más, de az alap, a Tan forrása ugyanaz.

kérdezd akár Gautama buddhát

Amikor azt mondom,kérdezd akár Gautama buddhát, nem viccelek. Más formában, időtlenül elérhetőek, a nagy tanítók. A szív ismeri az utat, a lehetőséget. Innen eredhet a szentek oltalmazó erejébe vetett hit is.

Az igazi, a szenvedést feloldó(!) válasz

A szenvedés állapotában, amikor úgy döntesz, ideje felébredni ebből a szenvedésből, keresni kezdjük a kiutat, válaszokat keresünk miértjeinkre. 
Számtalan válasz van kéznél, melyekkel lehet takarózni. Szenvedésünk okának kedvenc felelősei, a másik, mások, az Isten(ek), a Sors, az előre megírt és elrendeltetett események, a karma, a balszerencse. Ugye? 
A szenvedés okát, miértjét megkeresni embert próbáló feladat. Eleinte legtöbb esetben nagyobb fájdalommal jár, mint az aktuális érzés. Az okokat keresve, magunkban kell szembenéznünk önmagunk által elnyomott, megtagadott, elhanyagolt érzéseinkkel, gondolatainkkal, a belőlük megszületett belső démonjainkkal.
Az igazi, a szenvedést feloldó(!) válasz, minden esetben katarzissal jár. Sírás, nevetés, tánc, kitörő öröm, extázis. Tarthat néhány perctől néhány napig.
Fapofával, vagy langyos reakciókkal járó válaszok, csupán mint egy takaró, jól mutatnak, de nem adnak feloldozást, feloldódást.

A szenvedés

A szenvedés, ha lehet azt mondani, szükséges rossz. Miért szenvedsz? Erre az egyszerű kérdésre persze azonnal tudsz valami jó választ adni. A különbség aközött, hogy valóban megértetted szenvedésed okát és a jó válasz között az, hogy az egyiknél az adott szenvedés oldódik, a másik esetben semmi sem történik, csak szenvedsz tovább.

2017. szeptember 15., péntek

Bemutatkozás

" - Bemutatom Viktort!
- Üdvözölöm! Tirtha vagyok...
- Üdvözlöm! Viktornak hívnak. Mit is mondhatnék magamról, ezzel a kérdéssel folyton gondban vagyok. Nincs semmi, ami fontos lenne rólam...beszélgetünk, így majd kialakul egy kép, milyen is vagyok, kialakulhat egy elképzelés rólam, ki is vagyok."

Vissza az alapokhoz

Vissza az alapokhoz, a vallásokban. Ebben a korban bőven elég. Nagyon hamar belelehet zavarosodni. Amikor az alapok megvannak és működnek a mindennapokban, akkor a többi, feltárul,akár egy virág, mikor kinyílik.Akarni kevés. Viszont a szándék arra, hogy jobb embereke legyünk, vagy Istent szolgáljuk, elhozza a tudást,az eszközöket,hogy megtörténjen. Ahogy Lefor Noémi mondta, nem fejben kell élni, azt könnyű. A mindennapi életbe kell integrálni azt,amiben hiszünk, amit megtapasztalunk.

Vendég idézet Titha maharajatól, a hálás életről

'Amikor jól megy sorod, hálás vagy.
Amikor rosszra fordulnak a dolgaid...nos,akkor is legyél hálás. Mert ez is a javad szolgálja. Nincs semmi, ami ne a javad szolgálná.'
Tirtha maharaja

Elhangzott: 2017.09.15. este, Pécs, Napkelet Jógaház

Miért van az, hogy minél többet tudnak emberek, annál önzőbbek?

" - Miért van az, hogy minél többet tudnak emberek, annál önzőbbek?
- Kicsit fordítok a kérdésből elsőre adódó logikusnak tűnő válaszon. 
Aki önző, az keveset tud,ezért igyekszik a másik embert kihasználva, semmibe véve a saját érdekeivel foglalkozni. 
Az önző ember, tudatlan ember."

Sosem vagyok távol

Sosem vagyok távol. 
Aki nyitott szívvel,elmével él, érzi ezt.

2017. szeptember 14., csütörtök

A tanulás folyamatos, nincs olyan, hogy véget ért és csak hanyatt dőlsz egy fotelban. A mesterek is tanulnak, végtelen végig.
Szavaimra tanú a föld.

2017. szeptember 12., kedd

vajon ennyi lenne az élet?

Előbb-utóbb felvetődik a kérdés, vajon ennyi lenne az élet? Születünk, gyermekek majd felnőttek leszünk, házasodunk, gyermekeink születnek, majd megöregszünk, meghalunk.
Választ a kérdéseinkre millió helyen kaphatunk, sokfélét.
Először könyveket olvasunk, internetes cikkekben kutatunk, hallunk másokat, tanítókat, lelkészeket, mestereket.
Csak légy nyitott az ismeretlenre, legyen hited abban, hogy megtörténhet bármi. Olvass, kérdezz, tanulj, figyelj, szemlélődj!
Az életnek egyik legszebb feladata, a tanulás. Tanuljatok! Ne ragadjatok bele mereven nézetekbe,hiedelmekbe, hitekbe.
Járjatok utána magatok, amit hallotok, olvastok, úgy van-e?
Amit megtapasztalsz személyesen, az javadra válik. Előre visz.
Ahogy az elme csendesedik, úgy érkeznek kérdéseitekre a válaszok, épp annyi és épp akkora válasz, amit el tudsz viselni, amit abban a pillanatban képes vagy megérteni.

2017. szeptember 11., hétfő

Lehetőséged van

Látod a híreket, mennyi szenvedés szerte a világban. Tűzvész, hurrikán, háború, éhínség.
Ma is megnézted, ugye? A híreket.
Dühös, szomorú, zavart, szánakozó érzések törnek rád, vagy éppen hidegen hagynak.
Egyvalamiről megfeledkezel közben.
Az,hogy ezt olvasod, azt jelenti, még itt vagy, életben vagy,lehetőséged van megérteni, miért születtél erre a bolygóra.
Lehetőséged van jó, jobb emberé válnod.
Lehetőséged van támogatni a gyengébbet, segíteni valakin, másokon,akik kérik.
Lehetőséged van megváltoznod, hogy pozitív példa legyél a békesség, szeretet, tisztelet terén.

2017. szeptember 10., vasárnap

Szüleim

Mikor a szüleimmel leültem beszélgetni, vagy két éve, akkor annyit mondtam,eleget tettek kötelességeiknek. Tökéletes útra kerültem általuk. Köszönöm!

2017. szeptember 7., csütörtök

akár alkalmazhatod hétköznapjaidon

Útjelző: Nyitottnak lenni nagy áldás. Csak légy nyitott. A tanulni vágyó nyitott, a tanítás bárhonnan jöhet.
Ő: Nemcsak bárhonnan jöhet a tanítás, hanem: minden az. Tanítás!
Útjelző: Ez egy magasabb szint,amiről beszélsz
Ő: A negatív is, mert megmutatja s láttatja hol van az elakadás.. a bölcs egy homokszemben is látja a világot. A mester a hibában is látja a tanítást, amit az tanít
Útjelző: Így van. Akkor, mivel ezt tudod, akár alkalmazhatod hétköznapjaidon.

A tanulni vágyó

A tanulni vágyó nyitott, a tanítás bárhonnan jöhet.

2017. szeptember 5., kedd

A szenvedés oka



A szenvedés oka a vágy, így tanítják jobb helyeken. 
Viszont kiegészítem azzal,a szenvedés oka, hogy az ember, jobban tudja, mire van szüksége és folyamatosan nemet mond az életre, csak mert nem azt kapja, amire vágyik szeszélye és rövidlátása folytán.
Az ember, általában rövidlátó, hisz a következő percet sem látja tisztán. Nem látja, mire fog gondolni, meglepődik, mikor megszólal a telefonja vagy épp kopogtatnak az ajtaján. Döbbent arccal veszi tudomásul,mikor váratlanul ledönti egy infarktus, vagy autójában ülve hirtelen az árokban találja magát.
Nyitottság. Ez a kulcs. Megengedni, hogy megtörténjenek az események, a gondolatok, az érzések. 
Nem azt mondom, hogy csak ülj bambán és nézd,ahogy rád ég a házad. Azt mondom, engedd meg, hogy az élet, megtörténjen. 
A be nem teljesült álmok, az első és sokszor második ránézésre is borzasztó események, melyek érintenek minket, mind visznek egy irányba. Merre? Ki tudhatja. A panaszkodás, mások, a Sors vagy Isten sűrű emlegetése, mint gáncsoló tényező, mind ellenállás, az " én sokkal jobban tudom" lázadó nézőpontja. 
A szenvedés oka, a vágy és a lét szomj. Ez egészül ki napjainkban, az " én sokkal jobban tudom" kivagyiságával.

2017. szeptember 4., hétfő

megszokásaink

Amikor meglátod valamely tulajdonságod,szokásod, zavaró gondolatod,akkor ezek elvesztik erejüket.
Akkor lelepleződnek,mint valami ócska,piti tolvaj és elpárolognak. Azért figyelni kell ám utána, mert hajlamosak visszaosonni, mert megszokásainkhoz tudunk ám ragaszkodni

2017. szeptember 2., szombat

Egy reggel az ifjú szerzetes, megkereste Útjelzőt, mert újabb kérdések furdalták zsenge énjét. Az élet, életek, mint tapasztalások helye és ideje, volt a téma. Az ifjúság nagyon furfangos témákkal tud előállni.
- A számtalan élet, mind-mind időhúzás. Persze lehet tapasztalásnak is nevezni. Mert így jobban hangzik. - szólt Útjelző.
- Szóval... akik csupán hasznos tapasztalásnak mondják életüket, azok csak 'lusták'? - kérdezte Ifjú James, aki fiatal kora ellenére mély bölcsességgel szemlélte a világot.
- Nem. Azok jól begyakorolt panelszöveget nyomnak arra, hogy igazából fingjuk sincs, mit keresnek, de legalább már nem siránkoznak, hanem némi vigaszt találnak önnön fafejűségükre. Azért mondják, az élet egy nagy tapasztalás. A hangsúlytól függ, hogy komolyan gondolják ( fingjuk sincs mit mondanak), átszellemülten mondják ( vigasztalják magukat) vagy szarkasztikusan mondják ( már tudják, hogy ez az élet egy bohócfesztivál).
Egy vers részlet sejlett fel s ezt mormogta orra alatt,a vén Varázs Ló:
"Nincs hová mennem
Nincs hová érkeznem
Rozsdás hajóm
Fekszik az idő
Partján
Elmúlásra várva
Hallgatom
A tenger zúgását"

2017. augusztus 31., csütörtök

Mi a különbség ember és ember között?

Mi a különbség ember és ember között? A világhoz való hozzáállása.
A kurafi vagy a gyilkos lényegiség,nincs sem bőrszínhez, sem földrajzhoz, sem vallási hovatartozáshoz kötve.

Mind meghalunk

Mind meghalunk. Ma fehér emberként halunk, holnap arabként cigányként,zsidóként élünk és halunk. Körbe járnak az életek,a szerepek, születések és halálok. Hova ugrál az ember fel s alá, mikor eljön az ideje, megéli szerepeit.

2017. augusztus 28., hétfő

Vallások,mesterek

A vallások,ebben a korban,óhatatlanul üzleti alapon nyugvó céggé válnak,ahol a mesterek (főpapok), lesznek az igazgatók.
A hívek várják el, hogy a mester adjon ilyen-olyan beavatást,áldást,hókusz-pókuszt, fokozatokat, csinnadrattát. A végeredmény,pedig egy ócska cirkuszi mutatvány lesz.

2017. augusztus 9., szerda

Akkor a halál beállta után is béke van.

A halott ember is érez. Örömöt is, bánatot is. Ráadásul, mivel halott, nincs szeme,amit lehunyhatna, nincs füle,amit befoghatna és nincs kannás bor,amivel tompíthatna. 
Ezért jó még az életben békére lelni. 
Akkor a halál beállta után is béke van.

2017. augusztus 7., hétfő

A fénybe érni

A fénybe érni annyi,mint amikor hazaérsz a sötét éjszakában, látod az otthon fényét az ablakon át és leülni az ajtó előtt,majd ezt mondani: hazaértem. A fénynek is van forrása. A fény kiárad. A Forrásba térek vissza, nem a kiáradt fénybe.

Az elme

Az elme,ha megérted, a legjobb barátod lesz, ha nem,akkor a legnagyobb ellenséged. 
Az elme,egy eszköz. Amint ezt megérted a maga tiszta egyszerűségében, belesimul kezedbe és felszabadul,segíteni fog neked. Addig azonban,mint egy neveletlen gyerek,huncut és csapongó, gáncsoskodó, szeleburdi, felelőtlen és hisztis lesz.

2017. augusztus 2., szerda

a világot megismerni

"- Azt mondják , a világot megismerni csak a világban lehet , tőle elvonultan kevésbé.
- A világ megismerhető,viszont figyelembe érdemes venni,egyetlen élet erre kevés. A jó hír az,hogy egyik élet jön a másik után, így miután emberként alaposan megismertük a világot, legutolsó vágyunk az lesz: elvonulni és megismerni,ami a világon túl van."

2017. július 28., péntek

Ölni?

Harcolni? Úgy érted,fegyverrel ölni másokat? Hisz nem tudod,ölni annyi,mint árnyékokat ütni egy fűzfavesszővel, vagy megkorbácsolni a háborgó tengert.

A nagy vallások,nagyon egyszerűek


A nagy vallások,nagyon egyszerűek. 
Jönnek mennek a mesterek és óhatatlanul is,mivel emberből vannak, hozzátesznek.
Vagy elvesznek.
A vége, évszázadok alatt,egy koktél.
Színes, jól mutat, de semmi értelme,csak berúgni lehet tőle.

más vallási irányvonalak

A fiatalok szeretnek lenézni más vallási irányvonalakat.
Nem látják át,hogy magas szinten, ugyanarról szól mind.
Persze, legfeljebb belépőszinten találkoznak az emberek vallásokkal.
És ennyi elég is nekik.

2017. július 27., csütörtök

Önellátás

Az emberi civilizáció jelen formája roppant sérülékeny. Gondolj bele, egyetlen hétre áram nélkül marad az ország. 
Elektromos áram segítségével jut el az ivóvíz és a földgáz,a csapokhoz,tűzhelyhez, vagy télen fűtési rendszerekhez, központi fűtéshez. Áram nélkül nincs hűtőgép, nincs internet és facebook  sem telefon, a boltokban is tönkremegy a hűtött élelem.
Mit lehet tenni? Aki teheti, tanuljon meg élelmet termelni, kicsiben épp úgy megteszi,egy balkonládában,cserépben,mint a kertben. A víz fontos, ismerd meg módjait,miként juthatsz tiszta vízhez, egyszerűen,folyóból,patakból,ásott kútból. 
Aki teheti,költözzön vidékre,vannak elhagyott falvak,ahol nagyon olcsón vagy akár ingyen is termőföldhöz és egyszerű hajlékhoz juthat az ember. A többi, rajtunk múlik.

2017. július 26., szerda

Amikor szív és elme összhangban van

Húsz éve jártam már a szellemi utat. A fejem akár egy lexikon, megfeleltem bármire, bárkinek, úgy éreztem roppant okos vagyok.
Húsz év után eljött a vizsga ideje.
Úgy hajoltam meg az élet súlya alatt, akár vihar idején a jegenyék, az égre törő fenyőfák. Ágaim letörtek, leveleim lehulltak, éreztem, itt a vég, elpusztulok.
Ekkor értettem meg, egy reggel, ébredés után, hiába az értelem, a tengernyi tudás és tapasztalat, ha a mindennapok viharában nem tudom alkalmazni, végem van.
Amit csupán fejünkben élünk meg tudásként, amire roppant büszkék tudunk lenni, vajon kiállja a gyakorlati élet próbáját?
A szavak könnyűek. Könnyű kimondani és megtanulni őket.
Fontos a gyakorlat. Fontos, a példamutatás. Amikor szív és elme összhangban van, nincs vihar, mely elsodorná többé.

kezdővé válsz

Amint felemelkedsz egy szintre,egy másik szinten kezdővé válsz.

2017. július 24., hétfő

Ekkor ébred rá a tanítvány, az élete, áldással teli.

Nehéz a világot, az internetet, a médiát elborító szemétkupacból kibányászni a kincset. A szíved hangjára hallgass. Ez a legbelső, leghalkabb hang, amely sokszor, talán nem azt mondja, amit szeretnél hallani. Mert kemény munkát, bátorságot és eltökéltséget kívánó tettekre sarkal.
A szellemi út, főleg kezdeti szakaszban, nagyon nehéz, kihívásokkal, fájdalmakkal teli. Lemondásokkal teli. Miért? Mert először, feljön a tudatalattiba lefojtott rengeteg fájdalom, emlék, érzés, megtagadott gondolat, elnyomott lelkiismeret-furdalás, feldolgozatlan események.
Ezekhez társul, vallási irányzatonként valamiféle lemondás, áldozathozatal. Lehet rajta vitatkozni, szükséges-e, ez egyénenként változó,van akit ez előre visz, és van,akiben csak felesleges feszültséget,indulatokat gerjeszt. Idővel, a tapasztalatok és megértések mélyülésével, a lemondás, az áldozat, magától megjelenik, megtörténik. Onnan kezdve kényszer helyett, egyfajta felszabadultság, megkönnyebbülés érzés veszi át a helyét. Ekkor ébred rá a tanítvány, az élete, áldással teli.  

Két dolog van,amire érdemes odafigyelni

Egyetlen mondatba belefér a tan. Mint mindenhol,szeretnek a papok magyarázni 🙂 
A fiatal tanítványok csak meghallgatni,olvasni tudják a hallottakat és mivel fiatalok,lelkesek is,rengeteg féle képpen adják tovább. Kevés tanítvány jut el odáig,hogy megértse, megtapasztalja,amit hall,olvas. 
Ne tévesszen meg a tanító, aki türelmesen magyaráz, újra és újra. Türelme, tapasztalata mögött évszázadok munkája, erőfeszítése áll. Az utóbbi évtizedekben felgyorsult az élet menete, globálissá és azonnalivá vált az információ áramlás, ezzel együtt rengeteg féle vallási irányzat kerül látókörbe. Az érdeklődőknek azt javaslom, tájékozódjanak, olvassanak,kóstolják meg a nekik tetsző irányzatokat.
Két dolog van,amire érdemes odafigyelni.
Az első, és legfontosabb, a tanító, nem pénzért,anyagi javakért teszi a dolgát. Együttérzés vezeti.
A második,aki azt tanítja, hogy emberként elér egy végcélt, ahol hanyatt dőlhet és úgymond élvezheti emberként a világot, a jó nőket,szép ruhákat, menő autókat és az isteni lelki békét egyszerre, az szimplán hazudik.

2017. július 20., csütörtök

Mi szükség van mesterre?

Csengetés hallatszott, kétszer. A postás lesz – ötlött fel benne rögvest, az ajtót kitárva, fehér bagoly topogott a lábtörlőn, csőrében apró levélke, viaszpecséttel. Mint valami Harry Potter regényben.
Ez állt benne:

Tisztelt Kerekszemű!
Meghívjuk Önt, a Kerekasztal Keleti Lovagjainak első gyűlésére.
Aláírás:
Acélkezű király

Na,gondolta,ennek a fele sem tréfa, igyekezett hát eleget tenni a meghívásnak, ki tudja, vajon távolmaradás esetén, átalakul Fejnélküli lovaggá, esetleg lovaggá ütés helyett szimplán lezúzzák egy szívlapáttal. Gatyába rázta magát, felvette szurokfekete, Buddha fejes karkötőjét, majd elindult, a nagy ismeretlenbe. Ment, mendegélt, jó ideje bandukolt, mikor eszébe jutott, ugyan hová is tart? Címzést nem látott a levélen, vajon folyók és völgyek közé, vagy sivatagba vezet-e rögös útja? Hosszú lesz vagy rövid? Vannak-e sárkányok, varázslók, sötét mágusok, kikkel életre-halálra kell küzdeni? Aztán lesz-e mit enni, ha már asztal, ráadásul kerek, mint az ő szeme? Sose látott csak szegletes asztalt, kockás terítővel. Furdalta a kíváncsiság és lassan az éhség is. Így lépdelt tova, az ismeretlen, ködbe burkolt tájon, míg egyszer csak, ott derengett előtte, egy sem ilyen, sem olyan szentély.
Semmi sem jelezte, célba ért volna, mégis, szíve mélyén érezte, ez az. Pont ilyennek nem képzelte.
- Isten hozott, jó lovag! Acélkezű király vagyok.
- Hozott biz’a!
- Jöjj beljebb, foglalj helyet, választhatsz a székek között, megfelelőt. A többiek is jönnek hamarost.
Nézte a puritán környezetet, ősi képek csüngtek a falon, ódon könyvek porosodtak, várván az értő szemek és kezek érintését, eukaliptusz illata szállt, körbe és szerteszét, a szúnyogok legnagyobb bánatára, akik az ablak előtt zokogtak, panaszolva a lét igazságtalanságát.
Szállingóztak a lovagok, titokban talán hópehelynek látták önmaguk, teltek a székek, sűrűvé vált a csend, és ekkor, megjelent az Első lovag. Tekintete, akár az univerzum, békés és végtelen, mozdulataiból szent tisztelet áradt, kezében egy kopott, vaskos könyvet tartott. Felnyitotta, körbenézett hallgatóin, majd olvasni kezdett. Szavai úgy surrantak be a körben ülő lovagok fülén, ahogy kisvasút zakatol az alagútba, megvilágítva a sötétséget. Halkan, szelíden simogattak e szavak, mi tagadás, a hallgatóság buzgósága lassan alvó állapot felé haladt.
Első lovag felnézett könyvéből, tekintete, mondatvégi pontként ragyogott az asztal felett.
- Kérdéstek bizonyára akad tengernyi, kérdezzetek!
Némi fészkelődés, értetlenség és felriadás után, a legfiatalabb, ezt kérdezte:
- Mi szükség van mesterre?
Döbbenet ült ki az arcokra! Hogy mi? Miért? Ez kérdés? Egyáltalán, ki mer ilyet kérdezni?
- Azért van rá szükség, mert kell!
- Igen, és mert így szokás!
- Meg amúgy is, nehogy már ne legyen mestered!
- Mindenkinek van mestere!
Felbolydult méhkashoz hasonlított a terem, remegett a sok falikép, felreppent a por, ódon könyvekről.
Első lovag egyetlen intésére csend lett:
- Ezt máskor megbeszéljük. Mai témánk, az asztal lába és kereksége, bőven eléggé érdekfeszítő.
Kerekszemű, magába mélyedve ült. A kérdésen gondolkozott. Visszaemlékezett fiatalságára, mikor Mélyen Zengő Nagymedve mester óceán tekintetét fürkészve, azt találta neki mondani: ’ Nekem nem lesz mesterem. Önmagam mestere leszek!’ Az óceán végtelenségében derű ébredt.
- Nehéz utad lesz. Látom ezt választottad. Úgy legyen.
Majd évekkel később, látta magát, Fényességes Lótuszlábú mester szemébe nézve, válasz után kutatva, felvette a mester botját, majd dobbantott vele.
- Igaz. – szólt Fényességes Lótuszlábú mester.
Később, éveket gondolkozott azon, mi is volt a kérdés, mi is volt a válasz. Lassan tanult.
Nézte Első lovagot. Fehérlelkű Lótuszléptű mesterre hasonlított.
- Mennyi mester, mindtől tanultam. Válaszolhatnék a kérdésre. Csak vendég vagyok. Annyi tudós között, mi bölcset mondhatnék? Inkább hagyom, történjen, aminek történnie kell.
Az asztaltársaság, elcsitult. Meghozták a vacsorát, szerzetesek egyszerű lakomáját. Kit érdekeltek innen tovább a kérdések, mikor enni is lehet. 

2017. július 18., kedd

Minden lépés

A lélek útján nincsenek kis célok. Minden lépés ezen az úton,nagy jelentőséggel bír.

Az olvasmányok

Örök dilemma,hogy könyvet olvasva főzni is nehéz megtanulni, szellemileg fejlődni pedig nehezebb. 
A mester személye önmagában kilendíti az embert komfortzónájából. 
Az olvasmányok jókora zűrzavart tudnak okozni.

2017. július 17., hétfő

Lélek

Ahogy sétált az utcán, szeme sarkából figyelve, mint érnek a dinnyék, miként kínálják magukat, csábító vörösen, zamatos, édes levükkel bájolva, végül úgy döntött, menjen lépre valaki más. Furcsán festene, hogy holmi dinnyék csábítsák el. Annyira talán nem öregedett meg.
A szunnyadó idő halkan felnevetett álmában, hallotta a vén csataló minden gondolatát. Majd aludt tovább, ráérősen. Kockás vánkosára hajtva fejét. Valamikor az időtlenség fárasztó terhét is ki kell pihenni, ez volt a mottója. Ifjú Tiszteletes, korán kelő lévén, sóhajtozva baktatott, ősz fejét gondok húzták, lábait béklyóba kötötte a világ álomittas valóságszerűsége. Sehogy sem tudta eldönteni, most akkor egy vagy kettő, élet vagy álom, édes a dinnye vagy inkább a barack. Szerette az élet fontos, súlyos kérdéseit, melyekre választ legfeljebb a szél adhatott volna.
- Adjon Isten Napot, Holdat, békességet – köszönt illően Útjelző. Néha összeszedte magát, próbált illedelmes lenni, Yoriko gésa ezt hallván visszavonult szobájába, hogy ne zengjen nevetésétől a ház annyira.
- Persze. Útjelző, az illedelmes! Ha-ha! Inkább az új papucsát viselné, mikor kimegy az utcára!
- Tiszteletem uram! Szép a dinnye! Mivel a szél, csendes napot tart, kérdeznék tőled valamit! Van lelkem?
- Van. Több is. A szibériai sámánok megkülönböztetnek utazólelket, amellyel lehet vándorolni az alsó és felső világ között, és van az állandó lélek, amely őrzi a testet.
-
Honnan tudom, hogy én melyik vagyok?? Leszek?
-
Mindkettő jelen van. Tapasztalat szerint, egy lélek van jelen, amit az elme különállónak kezel.
- Jó lenne felvenni a kapcsolatot a lelkemmel és "kikérdezni" mi volt ez, idáig mert Ő csak tudja, vagy mi várható és ki kik döntik ezt el.
- A mi volt eddig, az könnyű, csak emlékezned kell. A mi lesz, pedig képlékeny. A jövő, folytonosan elágazik, percenkénti döntések alapján.
-Értem, emlékezni "csak" a jelen életemre tudok, de ha volt több arra lennék kíváncsi mit hol rontottam el pld.
- Miért rontottál volna el bármit is?
Általános tévhit, hogy a szenvedésekkel teli élet, el lett rontva.
A vágyak és azokból a kötődések, melyek a szenvedés érzését megidézik.
A szenvedés, súrlódás, mint amikor autóval súrolod az út menti korlátot.
Még, ha szakadékba is esel, utána folytathatod, mint valami hülye játékban.
Nincs elrontott élet. Tanulás van, tapasztalás van. A gyerekek sem szeretnek iskolába járni. Az emberek sem szeretik, hogy korlátok közé vannak szorítva, érzik, hogy valami több és jobb vár rájuk, amit éppen nem kapnak meg. Amíg anyagi vágyakra gondolnak, hogy attól lesz jobb, addig anyagi vágyak után hajszolják magukat. Az anyagi vágyak kielégítése, amikor valamit megkap teljesen belőle az ember, üresség érzéssel járnak, majd talál egy újabb vágyat. Sokan drogokhoz nyúlnak, mert valami örömre vágynak, békére. A drogokkal (alkohol is ide tartozik), könnyű mámort érnek el. Kis időre, és utána jobban szenvednek.
Addig, míg kötődések vannak, ragaszkodások vannak, élethez, tárgyakhoz, személyekhez, addig szenvedés van.
A kötődéseket ledobni egy mozdulattal, csak hülye filmekben és a manapság divatos tévhitek szerint lehetséges.
Mikor az ember, eleget szenvedett, akkor megérik arra, hogy kiutat keressen belőle.
A befelé vezető út is sokáig tartott, a kifelé vezető út sem rövid.
- Végtelen végtelenje.
- Ne csüggedj, Láthatod, vannak, akik kifelé lépdelnek, láthatod, megy ez, mint az ágyba szarás.
-Hát azt még nem csináltam, de ha így haladok, lehet, megérem valamelyik szoci, otthonban vagy elfekvőben.
-Lehet, hogy ott végzed majd valamelyik nevezett műintézményben. A döntés, a tiéd, de vajon ezt akarod? Ha igen, akkor ma is mehetsz, minek halogatni.
Látom, mást akarsz, különben már halott lennél. Inkább vedd észre, korod ellenére mennyire ruganyos vagy, szellemed ép és friss, van humorod, szóval semmi akadálya annak, hogy jól érezd magad, hogy megkeresd elveszettnek hitt lelked, lelki békéd. Elég, ha séta közben hagyod, hogy a borús gondolataid megpihenjenek, aztán észreveheted, egyre többet pihennek. Örömet lelhetsz apróságokban, ha látni akarod, mennyire fiatal vagy, menj csak valamelyik orvosi rendelőbe és hallgasd a többieket. Meglátod majd, a szenvedésed semmi másokéhoz mérten. Kellőképpen öreg vagy már, nincs garancia arra, hogy túléled a mai napod. Vagy aláírtad valahol, hogy x évig élsz? Mutasd meg a szerződést és elhiszem.
Így akarsz elmenni, búsan és komoran, miközben, ha befizetted hiteltörlesztőd, akkor legalább egy hónapig akár békében is lehetnél, a következő határidőig rendezve van az életed, foglalkozhatsz a lelkeddel is.
- Értem. Akkor van lelkem. Ennyi elég is most. Megyek, megkeresem. Mondd, ugye halhatatlan?
- Az. Aztán ha nem találod meg estig, ne izgulj, attól még van, el nem szalad. Az a pillanat szokása, a rohanás. No meg az emberé.
A szél, előkerült, megcsiklandozta kobak fejét a két öregnek. Kacagott, majd fülükbe súgta:

Ki meghalt, visszatér-e?
S ha igen, hol, mikor…
Vajon arcom Ő simítja
Vagy csak az esti szél-e?
Vajon Ő ad meleget,
Vagy égő csipkebokor…

Jó vagy rossz döntések

Azért szerette a hétfőket, mert legalább öt kávé kellett ahhoz, hogy megtalálja szobája ajtaját. No meg azért is, mert a hétvégi bulizásban kimerült félistenek megpihentek, békén hagyták és messze elkerülték az Útvesztő dojo békés szentélyét.
Útjelző, derűsen ücsörgött az udvari lépcsőn, lelkesen köszönt rigónak, békának, csuri madaraknak, próbálta szóra bírni a zümmögő darazsakat, csodabarackot majszolt, magában ősi mantrát dúdolgatott. Megállapította, bizony ez a nap is áldással telt, csodás, pont megfelelő, bármire is.
A világ békéjét, egy kíváncsi tekintet színezte izgalmasabbá.
- Jöjj csak bátran, ma vegetáriánus napot tartok, nem eszlek meg! - Őztekintetű lány lépett elő a csalitosból. Kecses lábain, szinte táncolva libbent, letelepedett a lépcsőre, majd csodabarackért nyúlt.
- Ez az a híres gyümölcs, melytől ezer évig él az ember?
- Bizony ez lenne az. A harmincharmadik mennyországban kaptam, ajándékként. Miután megválaszoltam három, roppant furfangos kérdését Szörnyeteg Lajosnak.
- Mi volt a kérdés? – kérdezte Őzasszony, aki tekintetéről kapta ősi indián nevét.
- Semmiség, gyermekeknek való nyalóka, választásaink jók, avagy rosszak? Erre bárki megfelel, még Zé, a hangya is.
A választás, hogy miként cselekszel, csupán emberi szempontok szerint lehet jó vagy rossz. Az ember, pedig meddig lát? Az orráig sem.
- Minden a mostban dől el. 
- Egyén függő, ki mit választ, mit tart jónak illetve rossznak. Egy pszichopatának nincsenek morális problémái. Sőt, ők a kérdést sem értik, miért kéne problémázni? Másképp dönt egy nő, egy anya, egy családos férfi, egy agglegény, az idealista és másképp a munkamániás. A döntés egyéni, személyre szabott, ki ítélheti meg, jó vagy rossz döntés született? Az ember, magát ítéli meg és el.
- Addig jó, amíg az ember magát ítéli meg az el az nem annyira, de amikor mások ítélik meg vagy a környezete megítélése, elvárása szerint dönt az semmi képpen sem jó.
- Márpedig magát és önmagát alapnak véve, másokat is meg és elítél. A végeredmény régóta látható és tapasztalható a világban.
- Nem úgy értem, hogy önmagát alapnak veszi, hanem képes tisztán látni, megítélni és cselekedni és talán itt kezdődik az önismeret és az önértékelés és egy nagyon jó kis irány a szabadulás felé.
- A szabaduláshoz nagyon nagy segítség az önismeret. Ez akár a kiútkeresés közben is kialakulhat. Az ítélkezés, jelen van, később is. Hasonlít a gyermekbetegségekhez, ahogy érik az ember, kinövi. Először halványodik, majd egyre ritkábbá válik, az érettségben pedig eltűnik, mintha sose lett volna.
- Igen, fantasztikus létállapot, amikor nincs ítélkezés. Amikor mindent és mindenkit csak befogadsz. Az, amikor ténylegesen eltűnik és sosem tér vissza, hmm, hát még nem tapasztaltam meg, de könnyed és jó ízű lehet, mint egy habcsók.
- Habcsókos cuppanóst az orrodra! Legyen szép a napod! – Szörnyeteg Lajos, mint nem várt cunami toppant be a beszélgetés folyamába. Igaz, ritkán volt ennyire vidám, ennyire ellazult. A riadt rigók, gerlék és csurimadarak, gyanakvással figyelték a közeli fenyőfa ágai közül, vajon reggelizett-e a vén fafejű, vagy őket is találós kérdésekkel akarja zaklatni. Mélyen magukban, habcsókokról és csokis kekszről álmodoztak. Az útvesztő dojo-ba betérő vendégek, sosem távoztak éhesen.
- Köszönöm Lajcsi! Neked is legyen a Napod csodaszép! – mosolyodott el Őzasszony.
- Ó, hogy az a… szóval, szép napot neked is Szörnyeteg Uraság! – morgott Útjelző, szíve mélyén oda kívánva kollégáját, ahová szokta.
- Kiszolgáltatott emberek esetében kötelesség döntéseket hozni. A kérdés itt az, hogy kinek !!!  A legkegyetlenebb megoldás mindig az: helyettük, róluk, nélkülük! – Lajos, nevéhez híven, szörnyen akadékoskodó tudott lenni.
- Kegyetlen? Emberi szemmel nézve az. Mert mit lát a lét összefüggéseiből az ember? Az ítélkezés mentesség állapota, befogadás helyett azt mondom, megengedés.
Sok probléma abból adódik, hogy az ember, igyekszik legyőzni a másikat (embert, állatot, természetet, érzéseket, gondolatokat).
Meleg van? Már megint? Lehetne hidegebb!
Hideg van? Lehetne melegebb?
Eső esik? Miért esik? Ne essen!
Az ítéletmentességben: hó hullik, hagyom. Meleg van, hagyom.
Útjelző, párduc kék tekintetét Őzasszonyra emelte, szinte csak neki, hozzá intézte, versbe foglalt szavait.

Hó esik,
Hagyom,
Pelyhei
Olvadnak,
Őszi avaron.


Könnyeim
Hullnak,
Hagyom
Eltűnök
Őszi hajnalon.

2017. július 16., vasárnap

Pihenés

Vasárnap jött, megint,
kihalt utcákon magával
játszik a szél, a nap,
narancsra festi keleten
kék egét, jókedvében
a virradat.
Nézd! A felhők alatt,
múlik perc, pillanat,
jöttment életünk,
hogy szalad…
Pihenni vágyik
kockás vánkosán
az idő, az emlék,
ül csendben,
egy kopott padon
halkan figyelem őt,
hagyom.

2017. július 14., péntek

Vallásokról

Sosem jártam buddhista iskolába, nem olvastam szent iratokat.

Jézus szavaiból ennyit értek:
Szeresd a másikat,mint önmagad.
Szeresd az Istent.

A Krisna tudatból ennyit értek:
szeresd az Istent és ő is szeret téged.

A buddhizmusból ennyit értek:
minden buddha (isten) , minden belőle árad ki és áramlik vissza.

A Tan, végtelenül egyszerű. Az atomok is egyszerűek,mégis mennyire bonyolult formákat alkotnak. Az alap, viszont mindenhol ugyanabból a néhány részecskéből ( energiaformából) áll.
Így van ez a vallásokkal is. Azonos a Forrás,ahonnan kiáradtak,sokan, sokfélét tettek hozzá, így kuszává és nehezen érthetővé lettek.
A Forráshoz kell visszatérni. Egyszerű ez.

Szenvedésről

Szenvedés van.
Nem más okoz szenvedést,hanem saját magam 🙂
A többi,púder szöveg

Az élet,a te döntésed

Újabb nap virradt, mely éppúgy magában hordozta a csodák lehetőségét, mint a szürke hétköznapokét. Az ég kék, a fű zöld, a levegő kellemesen hűvösnek bizonyult, hetek óta tartó forróság enyhült ezen a reggelen, a madarak áhítattal figyeltek, szinte el sem hitték, eljött a pillanatnyi megkönnyebbülés napja. Kávé illat kerengett körbe-körbe, La Morte kockás takarójában divatbemutatót tartott a tükörnek, Útjelző a végtelen csokis keksz tudat áldott állapotában pihente rövid-hosszú életének viharait.
Az idilli órát, Ifjú Tiszteletes tette szebbé, megjelenésével, érdeklődésével és kérdéseivel.
- Jó reggelt adjon Isten! Tiszteletem uram! Mit szól hozzá, mennyi kevés pénzből kell megélni? 
- Adjon az Isten szépet, jót, jobbat és áldás hulljon rád! Bizony, amit adnak, annak is elveszik a nagy részét. Tapasztalom a bőrömön.
- Szerintem sajnos ebben nem vagy egyedül. –sóhajtozott Ifjú Tiszteletes. 
- Így van. Tudod, amikor az ember élete fordulóponthoz ér, elveszíti anyagi javait, kilátásait a jövőt illetően, úgy érzi, kirabolták, becsapták, halálra ítélték, akkor bizony, ha jól számolom, négy választása lehet. 
1. Börtönbe kerül, mert az anyagi világgal való kötődése folytán eszét veszti a tehetetlen dühtől.
2. Megőrül, elmeosztályra kerül, mert kárt tesz magában, másokban, eszét veszti.
3. Meghal, önmagától vagy dühéből adódó betegségből kifolyólag.
4. Felemelkedett lénnyé válsz, aki kicsusszan az anyagi világ bilincsei közül.
- Értem… neked könnyű…
- Nehéz út vezetett idáig, mondani ezt könnyű, bizony, végig mentem, ha csak érintőlegesen is a lehetőségeken, borotva élen táncoltam. Már nem harcolok. Hátralévő életem békében és harmóniában fogom tölteni. Mert így döntöttem.
- Úgy legyen! 
- Csak egyéni döntés kérdése. Ezt nevezik, sorsunk kovácsolásának.
- Én az üllőt már csak ülőkének használom!
- El sem hinnéd, mennyire könnyebb az élet, mióta ez van. Mivel nem tudnak már jobban megszívatni, nem tudnak fogást találni rajtam, könnyebb a levegővétel, könnyebb a lépés, békések az éjszakák, a nappalok.
- De jó is annak, aki szorongás és stressz nélkül tud élni a problémákon nem, rágódik, kár, hogy nekem nem ilyen a természetem-próbáltam változtatni, rajta de a lelkiismeretem nem hagy nyugodni nem tudok a dolgokon egyszerűen "csak" átlépni.
- Nehéz út vezetett idáig, és nehéz az út többi része is. Szép életem van. Áldott életem van.
- Nem én döntöttem el, hogy a VILÁGRA jöjjek, nem én döntöm, el mikor döglök meg és sajna nem én döntöm el, hogy miként élhetem le ezt a nyomorult életet…- hördült fel Ifjú Tiszteletes. Szemei vérben forogtak, szikrát szórtak, szobájuk sarkában fejvesztve menekültek a pókok, ekkora indulat láttán.
- Te döntöd el, hogy éled meg az életed. Ez a te döntésed.
- Csúsztatás!!! Nem tudom, mert a körülmények nem olyanok pld: hiába akarok dugni, ha nincs, kit hiába keresek, nem találok, tehát nem én döntöm el...
- A megélésről beszélek. A belsőről, amit léleknek is nevezhetsz. A látásmódodról. Te döntöd el, ez vagy az, miképpen hathat rád, miként reagálsz rá. Mit tanulsz, elfogadod vagy elutasítod a világot, amely körbevesz.
- Értem, ez így is van! 
Ifjú Tiszteletes, Útjelző és La Morte, mosolyogva nézték, ahogy a Nap felkúszik a kék égre. Kezükben forró, friss kávé gőzölgött, gyömbéres kekszet mártogattak belé, hallgattak. Mit is mondhattak volna. A vulkán is, miután kitör, csendben füstölög tovább, majd idővel termékennyé válik, oldalában árnyas fák nőnek, ahol kései vándorok lelnek menedéket.

2017. július 13., csütörtök

Te döntöd el,hogy éled meg az életed. Ez a te döntésed.

2017. július 11., kedd

Vágyak és varázslatok

Nyártündér úgy gondolta, elég volt a naptejek illatából, a tóparti pecsenyesütők olajsercegéséből, ráadásul idejét sem tudta, mikor kapott utoljára szabadságot, hogy nyaralni menjen. Némi irigységgel bámulta a vízpartokon aszalódó embereket, akik hőgutát kapva lelkesen beszéltek nyári élményeikről, légkondicionált munkahelyeiken, eső áztatta őszi nappalokon, unalmasan csordogáló téli hétvégéken. Ő is szeretett volna mesélni testvéreinek, Ősz asszonynak, Tél apónak, Tavasz lánynak. Unta, hogy folyton kívánságokkal keresik meg, mióta a kívánságteljesítő dzsinnek nyugdíjba vonultak, a történelem ismert és ismeretlen istenei pedig leragadtak nagyképernyős színes tévéjük elé.
- Az istenek sem a régiek, bezzeg nekünk, évszakok szellemeinek sose jár semmi, csak a szánk. Persze, mehetek síelni vagy szüreti mulatságokba, de nyaralni? Sehol egy szakszervezet, valaki, aki megértene, megvigasztalna, esetleg helyettesítene, elég lenne két hétre…- így morfondírozott magában, bánata heves zokogásba fulladt, az emberek pedig csak azt látták, újabb zivatar villámai hasítják tűzifává a gyümölcsösöket, eső mossa el nagy nehezen tönkretett termőföldjeiket, valamint Józsi bácsit, akinek így ért véget hosszú élete, egy sárlavina alatt.
Nyártündér magába roskadva ücsörgött bárányfelhői társaságában, mikor egy torzonborz, vöröses hajú szent jelent meg előtte. Szemüvege párásan mosolygott, tekintete huncutul táncolt, hümmögő kacagása csiklandozta a kék eget.
- Ööö… jó napot adjon isten! A Rokont keresem, jó helyen járok?
- Hát te meg ki a jóságos mennydörgős ménkű vagy? Embernek tűnsz, de bizony mondom, csak azért mert fejed gömbölyű, lábad szegletes, még lehetsz akármi is!
- Tanárúrnak hívnak messze földön, úgy hírlik, a Rokon annyira jól érzi magát, éppen kékre festi az eget, gondoltam itt megtalálom.
- Itt ugyan nincsen, kár volt erre jönnöd, hacsak nem helyettesíteni szeretnél két hétre…
- Jó estét gyerekek! Kék az ég, a fű zöld, fejem kerek,lehetek immár Kerekfejű Hülyegyerek! Trallala! Trallala! – hallatszott messziről.  – Na mizu?
Nyártündér és Tanárúr egyszerre kezdte mondani a magáét, a nagy zsivajra előkerült Sátánné Őnagysága, valamint Szeleburdi Pillangólány.
Volt nagy örömködés, dáridó, még Nyártündér is feledte középsúlyos depresszióját, meggysör került elő, fakupából itták, szakállról, mézédes ajkakról és ki nem mondható helyekről is folyt, csordogált, bordóra színezve bőrt, földet, asztalterítőt.
Sátánné Őnagysága, sör oldotta nyelve akadozva bár, de forogni kezdett, leginkább bepörgött helikopterhez lett hasonlatos:
- Vágyom rá, az én Uramra, az én pajkos, őrült tekintetű ifjú Sátánomra… de vajon a vágy, melyet üldöz az egyház, a szomszéd, nyolcan nyolc guru és tizenhat apáca is, az vajon szabad-e?
- Szabad. – hangzott a válasz, Kerekszemű egyszerűen ráborította korsójából a drága nedűt, majd így folytatta:
- Nincs tiltva. A vágy, természetes. Amint el akarod nyomni, pusztítani, ellened fordul. Vágyakozásod tárgya lehet akár az Urad is, ha ellenállsz, bizony elbuksz. Ellenállás nélkül, szintén elbuksz. Látod a sört magadon folyni? Most arra vágysz, hogy visszavágj ezért, én arra vágyom, hogy testedről nyalogassam. Engedve vágyunknak mindketten vesztésre állunk. Hol a kiút ebből? Lásd meg igazi Önvalódat, merülj el benne és a vágyak, hipp-hopp, szertefoszlanak.
- Nahát! – kiáltott fel az időközben befutó Bodzavirágillatú Tündérleány. – Szoktam figyelni, talán az Önvalót látom, de elmerülni, legfeljebb a fürdőkád dús habjaiban merek egyelőre. Ez valami varázslat, ugye? Létezik varázslat?
- Létezik – hangzott duóban, mert Tanárúr sem bírta szó nélkül sokáig, igaz, nála órákat jelenlett egy-egy pillanat, mintha nem is ember, hanem élő szent lett volna. Talán így is van. Sose látták leszállni a miskolci villamosról, egyszerűen csak megjelent, hol nappal, hol éjjel, de sosem a kettő közt.
- Varázslat létezik. Az ember jobb, ha nyugton marad. Legyen bár a varázslat színe fekete vagy fehér, visszahat alkalmazójára. A varázslat alkalmazása, hullámokat vet, akár a vízbe dobott kő. Nagyobbat, kisebbet, változást okoz így is, úgy is. A nagy hullámok, képesek falakat bontani, áttörni, az erőszak azonban ugyanúgy visszaüt a küldőjére, ahogy az áldás is visszatér. Oda-vissza, szüntelen, míg az egyik fél meg nem unja a folytonos postázást, vagy amíg maga az univerzum un bele, hogy postahivatalnak nézik.
- Bizony, komolyan kell venni a mágiát, a vicceknek van saját helyük, a mágia viszont nem vicc – dörmögött pohara fedezékéből Tanárúr, tudta, nehéz megmondani elsőre, ki a mágus, így pohara mögött némi védelmet remélt felfedezni.
Nyártündér a sokadik sörét kortyolgatta, hallgatagon hallgatta csöpp társasága zöldségnek tűnő beszélgetését, magában fél szemmel kutatta Önvalóját, másik szemével a távoli utat nézte, hátha mégis, jön a váltás, két hétre. De csak egy kósza válltáska rugdosta a port, maga előtt.
- Tudod nyártündér, az a bajod, hogy folyton vágyakozol valamire. Hűsebb nyarakra, ja, bocs, vicceltem…
- Persze! Vicceltél mi? Arról bégetnek kedves bárányfelhőim, hogy sosem viccelsz, amikor pedig igen, akkor sem.
- Szóval, a vágyakozás mit hozott neked? Látod? Jégcseppes esőket, cikázó villámokat és migrént. Megéri? Na, ugye. Mit lehet tenni, vajon mit… megvan! Semmit. A küzdelem éppúgy semmis, mint a semmit tevés.
- Szépen vigasztalsz, mondhatom, folytasd csak így tovább, majd jól megsértődök, oszt maradok még egy hónapot, aszalt fejed kiakasztom egy szegre!
- Lassabban Tünde Asszonyság, messze még a vége, hogy reményteljest mondjak, közben szaladnom kell, viszlát, de megsúgom, sosincs cél, sosincs vég, melyet elérhetne! Vágyai legyűrik, ellenkezzen csak, szenvedjen bármennyit, sosem lesz enyhülés.
- Ó te megveszekedett kurafi! Elkaplak! Megaszallak! Állj meg! Állj… Áhh, menj csak… valami zacc csak van abban, amit mondtál.
- Van bizony – mosolygott Tanárúr, miközben áttetszővé válva elderengett. Körbenézve, üres korsók pihentek szerteszét, Szeleburdi kacagása és Bodzavirágillat bodzaillata lengett a térben, körbe-körbe. Utoljára még Sátánné Őnagyságának fekete haja lebbent egyet, majd csak a kék ég végtelenje maradt. Nyártündér, pillanatra magába pillantott… Kósza bárányfelhők meséltek róla később, a napról, mikor a hullámok, lecsendesedve belesimultak a végtelen égbe. 

2017. július 10., hétfő

A szabadság

Az emberléttel együtt jár a vágyakozás. Amikor végre ráébred,hogy a vágyaknak sosincs vége, akkor keresni kezdi a kiutat. Ekkor jönnek képbe a szellemi ösvények. Sok-sok keresgélés és praktika után, az ember fia ráébred, a vágyakat lehetetlen leküzdeni. Rájön,hogy a szabadság,csak illúzió,mézesmadzag, egy átverés. A vágyak csúcsa. 
Ami ez után jön,az vagy egy hatalmas bukta  vagy a felébredés és kiszabadulás az ember létből.

Az igazi szabadság

Az igazi szabadság az,mikor bármit megtehetnél, de nincs én,aki megtenné, és nincs,aki vágyna erre.

2017. július 9., vasárnap

A tudás

A " nem tudok semmit": illúzió.
A " mindent tudok": illúzió.
A tudást sokan összetévesztik azzal,mikor a fejed egy lexikon,vagy könyvtár.
A tudás: egyszerűen látás, rálátás,megértés.

2017. július 7., péntek

A szellemi felébredés...megéri?

A szellemi felébredés nagyon kényelmetlen dolog,mert utána:
-nem hat rád a reklám
-hidegen hagy a propaganda
-nem lehet átmosni az agyad
-nem akarsz többé vagyont felhalmozni
Szóval,nagyon nehéz ügy. Inkább ülj a TV előtt,szívd magadba az univerzális tudást komoly és jószándékú politikusoktól,fogadd meg tanácsait a veled maximálisan együttérző bankároknak,legyen hited a sajtóban és TV hírekben leadott jelentésekben,bízz abban,hogy igenis,húsz év múlva is lesz nyugdíjad. Törekedj arra,hogy minden héten hasznos tagja legyél a társadalomnak,vegyél sok-sok akciós árut,évente cseréld le mobiltelefonod,dolgozz napi 12 órát,hogy mindezt megtehesd.
Tehát,ha mégis úgy döntesz,a szellemi felébredés útját választod,tudd,a társadalom szemében ez leszel:
-bolond
-különc
-ostoba
-lázadó
Vajon megéri? :)

2017. július 5., szerda

Düh

Előfordul,hogy dühös leszel,valamire,valakire,valamiért. 
A gond nem abban van,hogy kis időre dühös leszel. A gond ott kezdődik,amikor ártasz vele a másiknak ( és így önmagadnak is). A többi, csak púder szöveg.