Ajkának zamata lettem

Éretten csüngtem
az életnek terebélyes fáján
élveztem napfényt, tavaszt,
lágy, böjti szellőt, téli havat,
áldott cseppjeit az esőnek,
rigó füttyöt, hajnal harmatát,
örömben teltek napjaim,
majd jött az Isten
leszakajtott, megízlelt.
Ki voltam, érett gyümölcs,
boldog emlékezés csupán,
kezének melegében,
ajkának zamata lettem.