Bimba-upanisad

Bimba-upanisad

Invokáció                      

Mert most tükör* által homályosan látunk, akkor pedig színről-színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, a mint én is megismertettem.**

Óm, béke, béke, béke!




*  Tükör: Bimba (szanszkrit)
**Korinthusbeliekhez írt I. levél 13.12.



Első fejezet

1. Így szólott a tanítvány és így felelt rá Ő:
- Bárcsak újra a múlt télben élhetnék.
- Fedezd fel az öröm forrását magadban. Egyszerűbb.

- A hely, az emberek, a szerepem, a szerelmem, a fájdalmam. Ő. 

- Ezek a dolgok, csupán színes papír fecnik.

2. Az életből, egyetlen kiút van, felfelé. A pokol mélyén is, a legsötétebb Tartaroszban is, a Mennyország kapujára lelsz, és viszont is igaz.

3. Szíved halk szavát kövesd, így leled meg a mestert, ki megfelelő számodra, aki tanácsot ad, eligazít, rámutat. De helyetted nem lépi az utad.

4. Egyhegyűvé kell válni a tudatnak, hogy megtörténhessen az ébredés.

Az ébredés: meghalni az életben, feltámadni Istenben (a Fényben, Forrásban), majd az élet folyik tovább.

Nagyon nehéz.

Nagy hit kell hozzá. Nagy bizalom. Nagy elszántság.

5. Mint egy nagycsalád, melynek tagjai szerteszéledtek a világok között, keressük egymást, megtaláljuk egymást. 

Így kerülünk a Mester közelébe.

A Mesterig hosszú út vezet. A Mestertől azonban sokkal rövidebb az út, Istenhez.

6. A guru, felelős a tanítványáért. Csak az igazat mondhatja neki, bármivel is járjon. Csak azt taníthatja neki, amit ő maga is vall, cselekszik, tapasztal és tapasztalt. Bármivel is járjon. Még ha összes tanítványa hátat fordít is neki, egy gurunak az igazság ösvényét kell járnia, tisztán, egyértelműen, mert a guru is tanítvány. 

Mester és tanítványa egymás tükörképei.

7. A főbb vallásokon belül van egy belső, régebben titkosnak nevezett út.

A nagy többségnek ott a külsőség, a rítusok, ahogy az illik. Ők a csónakázók, akik ellebegnek a víz tetején, miközben szörnyek lesnek rájuk a mélyben.

A belső út gyakorlói, lemerülnek a mélységbe, és aki lemerült, sosem ér vissza, hanem új életre lel. Beavatást kap, legyőzi a szörnyeket, de az otthagyott világban többé nincs helye.

8. A vallások, ebben a korban, óhatatlanul üzleti alapon nyugvó céggé válnak, ahol a mesterek (főpapok), lesznek az igazgatók.

A hívek várják el, hogy a mester adjon ilyen-olyan beavatást, áldást, hókusz-pókuszt, fokozatokat, csinnadrattát. A végeredmény, pedig egy ócska cirkuszi mutatvány lesz.

9. Igazi válaszokat a Forrásból lehet meríteni.

Amikor szomjas az ember, nem olthatja szomját könyvekben olvasható, a vízről szóló leírásokkal. Akkor megkeresi a forrást. Először csermelyt, patakot, folyót lel, de hol a legtisztább a víz? A forrásnál.

10. A mester rávetette átható, mindent látó tekintetét:

- Veszélyes magasra jutni.

Második fejezet

1. Így szólott a tanítvány és így felelt rá Ő:
- Mikor nem kell megszületni?

- Amikor felébred álmából a lélek és végre megérti, ideje hazatérni.

- Jó tettekkel ezt nem lehet elérni. Jámbor tettekkel...

- Isten nem korrumpálható jámbor tettekkel, szertartásokkal, áldozatokkal.

2. A tanítás jelen van, növényekben és állatokban, a kövekben, Mari nénikben és Józsi bácsikban, nyitott szívvel és elmével észrevehetjük, bárhová és tekintünk, iskolában vagyunk, javunkat szolgálja a teremtett világ minden atomja.

3. Amikor azt mondom, kérdezd akár Gautama Buddhát, nem viccelek. Más formában, időtlenül elérhetőek, a nagy tanítók. A szív ismeri az utat, a lehetőséget. Innen eredhet a szentek oltalmazó erejébe vetett hit is.

4. A Nirvána, nem egy végcél, egy beérkezés, valójában nem tudjuk, mi van utána, benne. Maga a szó: nirvána, azt jelenti: erdő nélküli, más fordításban: kijutni az erdőből.

5. Kijutni az erdőből, csupán tisztábban látni, azt, ami van. De nem azt jelenti, hogy ne lehetne vissza vagy előre menni.

6. Másokra figyelni hasznos. Magadra, magadba, a belső folyamataidra figyelni, pedig előre vivő.

7. Ahol az ember lelki életet él, az a hely, szent hellyé alakul.

8. Mi a különbség ember és ember között? A világhoz való hozzáállása.

A kurafi vagy a gyilkos lényegiség, nincs sem bőrszínhez, sem földrajzhoz, sem vallási hovatartozáshoz kötve.

9. Mind meghalunk. Ma fehér emberként halunk, holnap arabként cigányként, zsidóként élünk és halunk. Körbe járnak az életek, a szerepek, születések és halálok. Hova ugrál az ember fel s alá, mikor eljön az ideje, megéli szerepeit.

Harmadik fejezet

1. Így szólott a tanítvány és így felelt rá Ő:
- Mi tehát a szabad akarat? Mi a végső cél?
- Mi a szabad akarat? Ennyi: élőlényként megszületni.

A forma is szabad, a vágyakhoz szabott.

2. A lélek útján nincsenek kis célok. Minden lépés ezen az úton, nagy jelentőséggel bír.

3. Az ember szeret minden mögött valami rendkívülit, mély értelműt vagy éppen magasan szárnyalót keresni. 

Miután végigmegy útjának bonyolult, magas és mély részein, ráébred a dolgok lehetetlen egyszerűségére.

4. Az igazi szabadság az, mikor bármit megtehetnél, de nincs én, aki megtenné, és nincs, aki vágyna erre.

5. Úgy érünk, mint a gyümölcsök.

Ezt jelenti az: Ráér. 

Minden gyümölcs a maga idejében érik be, akkor adja ki igazi zamatát.

Negyedik fejezet

1. Így szólott a tanítvány és így felelt rá Ő:
- A meditáció, az egyetlen lehetőség? Mi a végső titok?
- A meditáció gyakorlásával hová jutsz el? A kapu nélküli kapuig. Továbblépéshez, nos, egyetlen dolgot kell letenned: magadat.

2. Amint felemelkedsz egy szintre, egy másik szinten kezdővé válsz.

3. Mint virágra a nyári zápor, úgy hull szüntelen az áldás, a Létezés Örök Forrásából. Rád is, rá is, kivétel nélkül.

4. Gondolaton és érzéseken túl, a testen és az életálmon túl, a tudatalatti sötétségen és démonokon túl, túl az énen és túl a megfogalmazhatón, ott van, aki vagy, az Önvaló.

Bármit látsz, csupán árnyék, az élet és a halál egyaránt. Valóságosnak tűnő energia, de semmi több. Az Önvaló figyelmének ereje félresöpör minden illuzórikust.

Erre emlékezz:

A valótlanból vezess a valóságosba.

A sötétségből vezess a világosságba.

A múlandóságból vezess az örökkévalóságba.***

5. Sosem vagyok távol. 

Aki nyitott szívvel, elmével él, érzi ezt.

6. Itt találsz, ha kellek, ha segíthetek, ha hallgathatlak. 

A terebélyes tölgy alatt árnyékra lelsz, megpihenhetsz, de a tölgy árnyékát haza nem viheted.

7. Szemeiben elmerültem,

Szemeiben a végtelen nyílt,

Énem döbbenten omlott össze,

valahányszor szemeibe néztem


*** Brhadáranjaka-upanisad 1.3.28.