Nyitott szemmel

Csak most látom, milyen szép szemed,
mikor kezemhez ér, a kezed,
nyitott szemmel rajongom érted,
érzem, szíved mélyén tudod, hogy érted.

Míg nem láttalak, hiányod fel se fogtam,
mióta megláttalak, éjszakákon, nappalokon át sírok,
félek, egy nap elsétálsz a Nap sugár fövenyén.
Követni foglak, de addig is, annyi idő eltelik,
Félek! Mi lesz velem, nélküled,
ki veti rám szemei izzását, ki hallgat,
míg bolond szavaim egybe fűzöm,
mint valami hóbortos, kockás takarót…

Most jó itt, most jó Veled,
most érzem magamon átható tekinteted,
most meleg van, hozzád vackolok reszketeg,
most élek, mellettem vagy, nem ér utol, a rettenet.