Kezdők prédikálása

-          - Igyekszem nap, mint nap mondani a családtagjaimnak, mennyire csodálatos is az Isten, de nem értik. Hiába hivatkozom a könyvekre, írásokra, a logikára, semmi eredménye. Mit tegyek?

-         - Szavakkal csupán történeteket mondunk, mesélünk, a szavak önmagukban, legyenek bár élesek, cifrák, hosszúak, avagy rövidek, betűk élettelen halmazai. Az ember maga ad nekik jelentést, tartalmat, bensőségességet. Szavakat olvasva, saját gondolati, tapasztalati, érzelmi szűrőin engedi át a mondanivalót, így értelmezi, ad neki fontosságot.
Szavakat hallva, azonban, a beszélő lényéből áradó lényegiség ad a mondatoknak súlyt, jelentést, értelmet, érzelmet. Hiába tudsz szépen beszélni, tanítani, prédikálni, ha belül üres vagy, tartalmatlan, akkor szavaid is súlytalanul hullnak a porba.
Ami fontos a tanítás során, a saját életet, személyiséged, belső lényegiséged példája, példa mutatása. A gyermek sem szavaid alapján fejlődik, hanem példamutatásod által. A legnehezebb, közeli szeretteink felé a példamutatás, hiszen emlékeik alapján látnak minket. Lehetsz bármekkora szent, édesanyád szemében kisgyermek maradsz, feleséged / férjed szemében egy hétköznapi ember maradsz, gyermeked szemében anya / apa maradsz. Mégis, lelkük mélyén képesek átérezni a benned zajló változásokat, bármely irányban. Igazán ritka eset, hogy közeli szeretted megértse a benned zajló ismereti-tapasztalati átalakulást, emberből Önvalóvá. Vedd észre, hogy példamutatásod fontosabb a szavaknál. A szavak, csak ezt követően jönnek a sorban.