Az anyagi világról

Az anyagi világ (máyá vagy lílá, kinek, hogy tetszik), az óind tanítások szerint illuzórikus, nem-valós, álomszerű, csupán gondolati konstrukció. A későbbi kultúrák ebből az óindnek tartott nézetből vették át az anyagi világról szóló nézeteket, melyek azóta lényegében alig változtak.
A szellemi úton járó emberekkel beszélve, hosszú évek alatt nagyon sokszor tapasztalom, hogy az anyagi világról, univerzumról, lekicsinylő hangsúllyal beszélnek. Mintha valami szánalmas, csökött, nélkülözni való dolog lenne az anyag, az anyagi világ, az anyagi világhoz kapcsolódó érzések, vágyak.
Olvasható ez a fajta hozzáállás jógik, szentek, mesterek értekezéseiben is. Innen egyenes út vezet a tanítványok milliószor millió szívéhez, ahol gyökeret verve, ily módon, alattomos, szinte észrevehetetlen csapdába sétálnak.
Az anyagi világ, a máyá, bár valóban megtévesztő, kápráztató, álomba ringató, mégis, törvényesen létezik, helye van, joga van fennmaradni, joga van megtéveszteni, hiszen ez a dolga, ez a természete, önmagában sem negatív, sem pozitív oldala nincsen. Amikor a lelkes tanítvány, valamely téves nézetből kifolyólag megtagadja a máyá (lílá) létezését, támadja létezését, elfordul tőle, akkor bizony korlátozza önnön megismerését, az Isten megismerését, a világ teljességének megismerését.
Mintha, csak ránézve embertársunkra, annak csupán belső szerveit akarnánk megtekinteni, megismerni, külső takaróját, kinézetét, fizimiskáját letagadnánk, megtagadnánk, undorodva elfordulnánk felőle. Milyen megismerés születhet így egy másik emberről? Milyen megismerés születhet így a világuniverzumról, az isteni műről? Milyen megismerés születhet így a végtelenről, ha korlátozzuk végtelenségét?