Kissé feszengve ült le, egy székkel odébb. Hagyta, mások
vegyék körbe a mestert. Nézte bögrényi teáját, illatát elemezte, próbálta
kitalálni, miből főzhették? Valamiféle gyógynövény pára csiklandozta
orrcimpáját, igyekezett jobban belemerülni a kék bögrébe. Bizony, hihetetlen,
de kissé zavarban volt.
Vesztére felnézett egy pillanatra, a mester ezt a pillanatot választotta, rámutatott a hozzá legközelebbi székre, szótlanul rámutatott. ’ Ülj közelebb! Ülj ide mellém!’
Izgatottan, örömmel foglalt helyett mellette, hatalmas megtiszteltetésnek érezte. Ott ülhet, jobbján, közvetlen. Micsoda aura, térerő, mégis mennyire lágy, nyugtató. Ellazult lassan. Baráti beszélgetés épült fel a csendből, hallgatta mások szavait. Értőn figyelt, átengedte szűrőin a hallottakat, olykor hümmögött magában, ez így van, ez is jó, na ezzel azért vitába szállnék, és néha az is eszébe jutott, vajon mi lenne, ha végre magam is szólnék? Vajon túl erős lenne? Esetleg túl gyenge? Vajon fontos, vagy hagyjam inkább, megértik-e?
A rajongásról kerültek elő mondatok, vélemények, ekkor önkéntelenül áramlottak szavai, felhőként burkolva be a hallgatóságot, néma csend lett úrrá az asztal körül.
- Csukott szemmel rajongva sehová sem jutsz, nyitott szemmel rajongva, a felébredés útján végig haladsz.
Vesztére felnézett egy pillanatra, a mester ezt a pillanatot választotta, rámutatott a hozzá legközelebbi székre, szótlanul rámutatott. ’ Ülj közelebb! Ülj ide mellém!’
Izgatottan, örömmel foglalt helyett mellette, hatalmas megtiszteltetésnek érezte. Ott ülhet, jobbján, közvetlen. Micsoda aura, térerő, mégis mennyire lágy, nyugtató. Ellazult lassan. Baráti beszélgetés épült fel a csendből, hallgatta mások szavait. Értőn figyelt, átengedte szűrőin a hallottakat, olykor hümmögött magában, ez így van, ez is jó, na ezzel azért vitába szállnék, és néha az is eszébe jutott, vajon mi lenne, ha végre magam is szólnék? Vajon túl erős lenne? Esetleg túl gyenge? Vajon fontos, vagy hagyjam inkább, megértik-e?
A rajongásról kerültek elő mondatok, vélemények, ekkor önkéntelenül áramlottak szavai, felhőként burkolva be a hallgatóságot, néma csend lett úrrá az asztal körül.
- Csukott szemmel rajongva sehová sem jutsz, nyitott szemmel rajongva, a felébredés útján végig haladsz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése