2017. november 18., szombat

Személyes példa az élet áldássáról

Idén gerincsérvvel kissé padlóra kerültem, három hétig járni sem tudtam, majd mankóval, négy hónapig lógott a levegőben a lebénulás lehetősége. Mégis, a nagy fájdalmak idején ( az elején ), döbbentem rá, mekkora áldás, hogy ha így is, de ráébredhettem, mi a fontos az életben. Hiszen a fájdalmak közepette, átértékelhettem addigi életem, tévedéseim, hibáim, gyengéim. 
Megértettem, bármi is történik, legyen az látszólag éppen sorscsapás, kegyetlen élethelyzet, az is áldás, hiszen valamit megmutat,valamire rámutat, gyengeségeinkre, vagy épp arra, mégis erősek vagyunk, hisz az élet egyéb helyzeteiben is talpon maradtunk, nem lettünk alkoholisták, drogosok, önpusztítók. Minden fájdalom és szenvedés ellenére képesek vagyunk meglátni a jót, a szépet. Ez áldás.
Azóta, ezt mondom, ha kérdezik ,mi újság velem? És így szólnak mások: Úristen! Te szegény!
Így felelek: Szép életem van. Áldott életem van.
És mióta így látom,legyek bár szegény,vagy egészségileg a régi 80%-a, akkor is, az életem áldott és szép. Így érzem,így látom.
És erre emlékszem,mikor új és újabb szenvedés, sorscsapás jön elém, melegen üdvözölve.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése