2014. november 28., péntek

Életem ennyi

Életem ennyi
Egy pohár kávé, tejjel,

Épp elég mára

Kávé gőzölög

Kávé gőzölög
Asztalomnál megpihen
Kaszás barátom 

Kályhám melege

Kályhám melege
Kacéran hívogatja
Átfagyott lelkem

Tüzemet őrzöm

Tüzemet őrzöm
Hogy a Halál ne fázzon

Mikor rám talál

Mindenem megvan

Mindenem megvan
Mindenem nincsen, élek
Mert nem halok meg


Eljött a tél

Eljött a tél
Eljött, mert jönnie
Kellett
De ki várta?
Mondd
A halál szele
Mikor meglegyint
Emlékezel-e
Az összes
Elmúló nyárra
Álmaidra
Vágyaidra
Széttett lábú
Rongy kurvákra
Anyádra
Apádra
A sápatag, torz
Világra…

Elmész egyszer,
Elmentél már
Többször is
Kérted-e?
Mondd
Az élet vize
Mi körbevett
S ahonnan
Megszöktél
Előle,
Kibújtál belőle,
Birkaként jöttél
Száraz legelőkre
Virágot bontottál-e
Vagy csak kóró
Maradtál
Mert kellett

Hiába…

Csattogó fejsze

Csattogó fejsze
Hangja akár a halál

Halk suttogása

2014. november 23., vasárnap

Negyvenhárom éve már

Negyvenhárom éve már,
Hogy reggelente, pír
És mosoly ül ki
Arcára a kelő Napnak.

Gondolataim elragadnak
Bénán ülök, bambulok,
Töprengve kérdem én
Mire ez a temérdek év?

Mennyi haszna lett
Annak, hogy Isten barma
Lettem, lyukas zsebű poéta,
Tar fejű pojáca.

Üres kezeimből kifolynak
Negyvenhárom év könnyei,
Talán a föld örül,
Hogy kedvemre lehet…

Jut eszembe,utálom a telet
Mind a negyvenhármat,
Egyformán, vigye ördög!
Megszámítom, akár ingyen is…

Mire vittem,súgd meg.
Ki tudod a választ,,
S ha nem, sebaj, elmegyek,
Életfáról nem tépek több levelet.

Negyvenhárom éve már,
Hogy estelente, ezüst mosoly
Ragyog fel az esti Holdon,

Mint látja bús fejemet.

2014. november 21., péntek

Részeg döglegyek

Részeg döglegyek
Vidáman hányják össze

Döglött halfejem

2014. november 7., péntek

Mint kopott kabátot

Ősz halántékom
Visszaköszön
Lábamról a cipő
Rég elkopott
Bejártam minden
Utat, teret s
Pihenni kéne
Végre
Hálatelt szemekkel
Nézni utoljára
Az égre
Életem, mint kopott

Kabátot, levetem

Addig

Míg ifjú vagy
Addig légy merész
Hadd, hogy más legyen
Balga, szolga, avagy szajha
Sorsod legyen önfeledt
Üzekedés, röpke öröm
Bármi, csak néma nem
Mikor végre eljön
Néma éjed bús kora
Emlékezz a tűzre
Mikor sírköved
Megkopva áll, moha
Dísszel, jeltelen
Késő lesz álmodnod
Emlékek nélkül

Esztelen.

2014. november 5., szerda

Csábít, simogat

Csábít, simogat,
Holdfénnyel kápráztat el

Az éji folyó

November éjjel

November éjjel
Fák mögött mosolyog rám

A kíváncsi Hold

Folyó menti fák

Folyó menti fák
Alatt, téli szúnyogok

Véremet isszák

2014. november 3., hétfő

Hinni szeretnék

Hinni szeretnék
De hitem szertefoszlott

Mikor nappal lett

Kérdések

Ki meghalt, visszatér-e?
S ha igen, hol, mikor…
Vajon arcom Ő simítja
Vagy csak az esti szél-e?
Vajon Ő ad meleget

Vagy égő csipkebokor…