2014. november 23., vasárnap

Negyvenhárom éve már

Negyvenhárom éve már,
Hogy reggelente, pír
És mosoly ül ki
Arcára a kelő Napnak.

Gondolataim elragadnak
Bénán ülök, bambulok,
Töprengve kérdem én
Mire ez a temérdek év?

Mennyi haszna lett
Annak, hogy Isten barma
Lettem, lyukas zsebű poéta,
Tar fejű pojáca.

Üres kezeimből kifolynak
Negyvenhárom év könnyei,
Talán a föld örül,
Hogy kedvemre lehet…

Jut eszembe,utálom a telet
Mind a negyvenhármat,
Egyformán, vigye ördög!
Megszámítom, akár ingyen is…

Mire vittem,súgd meg.
Ki tudod a választ,,
S ha nem, sebaj, elmegyek,
Életfáról nem tépek több levelet.

Negyvenhárom éve már,
Hogy estelente, ezüst mosoly
Ragyog fel az esti Holdon,

Mint látja bús fejemet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése