Negyvenhárom éve már

Negyvenhárom éve már,

Hogy reggelente, pír

És mosoly ül ki

Arcára a kelő Napnak.

Gondolataim elragadnak

Bénán ülök, bambulok,

Töprengve kérdem én

Mire ez a temérdek év?

Mennyi haszna lett

Annak, hogy Isten barma

Lettem, lyukas zsebű poéta,

Tar fejű pojáca.

Üres kezeimből kifolynak

Negyvenhárom év könnyei,

Talán a föld örül,

Hogy kedvemre lehet…

Jut eszembe,utálom a telet

Mind a negyvenhármat,

Egyformán, vigye ördög!

Megszámítom, akár ingyen is…

Mire vittem,súgd meg.

Ki tudod a választ,,

S ha nem, sebaj, elmegyek,

Életfáról nem tépek több levelet.

Negyvenhárom éve már,

Hogy estelente, ezüst mosoly

Ragyog fel az esti Holdon,

Mint látja bús fejemet.