2015. október 31., szombat

Lépteim nyoma



Lépteim nyoma
Hangosabb ezer szónál
Gyere, jöjj velem

Ködös november



Csendes léptekkel
Osont szívembe reggel
Ködös november

Halloween



Köd lepte reggel
Halloween lámpása
Utolsót lobban

Gyertya és virág



Gyertya és virág
Sírokon hamvadnak el
Sorra kerülünk

Egyszer magam is



Egyszer magam is
Oly halott leszek, mint te,
Panaszunk nem lesz

Halottaim



Halottaim mind
Eltűntek, fent ragyognak
Égi csillagként

2015. október 29., csütörtök

Ablakban ülve



Ablakban ülve
Cicám azt nézi, vajon
Mit keresek itt

Cicám lelkébe



Cicám lelkébe
Nézve megláttam önnön
Lelkem szépségét

Velem szemben ül



Velem szemben ül
Kóbor cicám, mi ketten
Tudjuk a semmit

Halottak sírján



Halottak sírján
Halott virágok ontják
Halott illatuk

2015. október 28., szerda

Gyertyák füstje



Gyertyák füstje leng
Holtak szellemét érzi
Élők tömege

2015. október 27., kedd

Ősz lengedez



Ősz lengedez
Zengi énekét
Fűrész és madár
Hűlő vizeket
Nem dicsér sirály
Varjú dallamok
Barmolják egünk
Mit a nyár adott
Kamrába zárva
Sírunk a múló
Idő körébe
Zárva, temetők
Csendjében félünk
Vajon mennyit ér
Létünk, gyertyáknak
Illatát viszi
A szél, őszünkkel
Bánatunk, velünk
Együtt, véget ér

2015. október 26., hétfő

Őszi ég fázik



Őszi ég fázik
Felhőpaplant terített
Rám és magára

Ködbe burkolva



Ködbe burkolva
Ki ismerné fel bennem
„Én” tükörképét?

2015. október 23., péntek

Mi más mutatná



Mi más mutatná
Meg az élet értelmét
Mint egy sütemény

Múló nap végén



Múló nap végén
Bearanyozza létem
Egy tál sütemény

Létem




Létem, ha álom
Úgy dicsérem teremtőm
Mert pitét adott


Egy almás pite



Egy almás pite
Is lehet tanítója
Öreg Buddháknak

Pitét majszolva



Pitét majszolva
Újabb versek születnek
Édes álmomról

Minden gond elszáll



Minden gond elszáll
Egy tál pite a világ
Nevetve eszem

2015. október 21., szerda

Temetők csendjét



Temetők csendjét
Évente egyszer űzi
Élők moraja

Halott virágok



Halott virágok
Halott illatát érzik
Vajon a holtak?

Engem megkímélt az élet



Engem megkímélt az élet
Letépte arcom,
Összetörte álmaim,
Szemembe nevetett,
Sárba taposott,
Ízekre szedett,
Feledésbe küldött,
Megedzett, csiszolt,
Izzított és vízbe mártott,
Kalapált, formázott,
Jaj szavamra jajjal felelt.
Már nem panaszkodom
Elengedtem minden
Támaszom, bánatom,
Közhelyeim, terveim,
Ma erre, holnap arra
Vezetnek lépteim,
Felnőttem a gyerek létre,
Gügyögök kerek szemekkel,
Kinyílok, ontom illatom,
Akár a virágok.

2015. október 16., péntek

Isten veled



Látom, ahogy a bús idő
Nélkülem szalad tova
Tavaszok és őszök
Másokat köszöntenek
Vajon mondtam már
Isten veletek?

Felettem elszaladt
Mögöttem elmaradt
Múltam, jövőm, jelenem
Semmim sem maradt.

Üres kezeimből
Homokként szóródnak
A szavak

Homokórám
Fejre állva
Árva
Én

Isten veled

Messze vagy



Távoli tűz mellett láttalak
Ültünk, hallgattunk, reméltünk,
Éltünk,
Mire vágytunk…
Kire vártunk…
Múló idő ködében
Szerteszálltunk
Ide, oda,
Helyünk
Sose találtuk,
Mint űzött
Nyomorultjai
A létnek
Vének lettünk
Szegények
Boldog boldogtalanok
Néha jó,
Hogy messze vagy…

Poros utakon



Nézem a múló időt
Öregebb nem leszek
Rég eltűntem
Szivárvány hidak alatt
Merre vagy?

Szótlan szavaim
Sótlanul hullanak
Ki értené meg
Poros utakon tisztán
Vajon ki maradt?

2015. október 15., csütörtök

Tűz lobog



Tűz lobog
Szív dobog
Meleget ont
Konokon
Ütemre jár
Meg nem áll.
Hamuvá
Lobban
Utolsót dobban
Míg körbe kószál
Az ódon idő
Egyre fogy
Lét kereke
Forog, forog
Meginog, összerogy.
Ifjúságod messze már
Az út végén
Tudod ki vár?...
Nem tudhatod
Lelkedben
Tűz lobog
Szív dobog
Életed, ha volt is,
Összerogy, megáll,
Utad végén, csendesen
Rád vár, a halál.

2015. október 14., szerda

Boldogan várom



Léptem nyomát elfedi az idő,
A por, a növekvő fű, madarak
Tolla, esők cseppjei…
Talán ott leszek bennük,
Mikor elmegyek,
A széllel én simogatom
Meg könnyektől ázott
Arcodat…
Megöregedtem, mennem
Kéne már, de csak mondom
Semmire sem jó szavaim…
Ülnél ölemben hallgatva
Reszketeg öregember
Szavaim, vagy legyintenél:
Mit beszél a bolond!
Csak szavakat suttogok
S boldogan várom
Utolsó reggelem.

2015. október 13., kedd

Az empata siralma



Egy vagyok veled
Amit érzel, érzem én is
Ahogy látsz, látok én is
Ki tudja, hol vagyok,
Ki mondja meg, ki vagyok,
Hallgatsz, s én hallgatok.
Szólásra nyílik ajkad,
Szózatod vagyok.
Reményed remélem
Éltedet megélem…
Hallgatok
Van szavam?
Van-e lelkem,
Életregényem
Mit magaménak
Mondhatok?
Én, a sors fura
Lénye,
Egy átkozott
Empata vagyok.