Tiszta Szeretet Gyöngyei

A piacon sétált, megállt olykor, kezében lassan morzsolódtak a 27 szemes mala szemek. Tudata egy pontba sűrűsödőtt, elméje barátjaként figyelte a világ történéseit, az életlevegő egyenletesen áramlott testének dimenziói közt, a Nap fénye lágyan hatolt át minden sejtjén, érzésén és gondolatán, a békés Földanya mosolyogva simult lábai alá, szilárdan megtartva őt.
Csoda-e, ha a démoni világ képviselői irigykedve nézték. A legkíváncsibb mohó érdeklődéssel, de tisztes, biztonságos távolból, ugrásra készen megszólította:
- Mid van? Lássuk csak mi az?! Kabala? Szerencsehozó talizmán?
Szemei gúvadtak, szájából folyt a nyál, tenyere karom formán görbült.
- Ugyan...egyik sem. - felelte. Mit is mondhatott volna. Ami kezében volt, erősebb bárminél, ami megfogható a multiverzumban. A Tiszta Szeretet gyöngyeit érintette.

- Mi szép?

- Mester!
- Igen?!
- Esik az eső, szürke fellegek takarják a kék eget! Ősz szele bújik kabátom alá!
- Látod mennyire szép?
- Mi szép? A szürke fellegek? A könnyként hulló esőcseppek, színes lombok, netán a forró kávé gőzőlgő derűje?
- Ő. Őt láthatod mindenütt.