2010. június 29., kedd

Álmunk valóra válik

Álmunk valóra válik,

A nap közel,

Isten s ember előtt,

Lelkem átölel,

Lelked átölel.

Utunk, szívünk örökre egybeforr,

Ujjong a násznép, örvend a jelenkor!

Boldog istenek az égben,

Lépteink nyomán tengernyi virág,

Szárnyalunk nászunk mezején,

Örvend ki lát,

Szemekben meghatottság

Tündöklik,

S álomba ringat a világ.

2010. június 25., péntek

Életem, sorsom

Két hete már, hogy küzdök,

A sötéttel,

Csak hull, ostromol rendületlenül,

Egyre lejjebb, egyre feljebb,

Az éjjel

Mállik vállamról a gond,

Szellemem szárnyal,

Napra napom felderül,

Elmerül,

Életem, sorsom: talány.

Bizonytalannál jobb,

A biztos halál.

2010. június 22., kedd

Szabó Lőrinc: Pillanatok




Mióta tegnap megcsókoltalak
s te sóváran (de csak egy pillanatra,
mert máris tiltakoztál!) remegő
térdeid közt hagytad a térdemet:
folyton elém rajzol a hála, folyton
előttem állsz, utcán és munka közben
folyton beléd ütközöm: hátracsukló
fejedet látom, kigyúlt arcodat,
csukott szemedet s a kínzó gyönyörvágy
gyönyörű mosolyát az ajkadon.
Ilyenkor egy-egy pillanatra én is
lehúnyom a szemem és szédülök:
érzem közeled, arcom arcod édes
vonalaiban fürdik, kezemet
sütik forró kebleid, újra csókolsz,
s én rémülten ébredek: óh, hisz ez
már őrület – s mégis oly jólesik
beléd veszteni magamat: egész
tested körülömöl és én boldogan
nyargalok szét lobogó ereidben.

2010. június 16., szerda

Rózsaszín-szürke levél


-->
A magánnyal járom néma táncomat,
Két kezed már csak álmomban símogat,
Mosolyod tündöklik a keleti égen,
Ajkadról nevem már nem száll el
Halvány szerényen bimbódzva örökzöld lombokat,
Emléked képe csak múltba hívogat:
Gondolj néha rám, ha tőled messze lennék,
Mert e kép, csupán néma szép emlék,
Ő volt ki most csak álmodban látogat,
S a papírra nem rajzol többé nekem virágokat,
Papírt se küld, melyre írna lanyha vigaszt,
A tánc közben fon körbe, e mélabús tavasz.

Az idő felett

A folyóparton állok én, duzzadó keblem

Mögött, ifjúságom betakarja a remény,

A közömbös tömeg folyama egyedül

Rohan, menekül önmaga s mások elől.

Reményvesztett arcukon az idő által

Szabdalt redőkön fájdalom tükrődzik,

Némán nevetnek a parton álló, néhány

Mosolygós arcú, felhőtlen angyalon.

Mindennap vasárnap

Mindennap vasárnap, oh már

Emlékünk múlt dala száll,

S ha mindennek vége szakad,

Ismerősként üdvözöl engem

a Halál.

Felcsillanó fénysugár

Dermedt magányban ázó nappalok,

A sötétben szunnyadó fény vagyok,

Fázósan, vacogva várom a hajnalt,

Hogy felragyogjak, akár az új napok.

Névsor

E négy sor, legyen névsor,

Én, magam és énmagam,

Megyünk bús hallgatagan,

Megyünk az elmúlás felé.

Messziről jöttem s messzire megyek

Messziről jöttem s messzire megyek,

A miértekre nincs felelet,

Üldözöm magam és életem,

Üldöz engem a félelem.

Nem mondták miért s nem mondták hogyan,

Elmentek felettem, elmentek boldogan,

S most elmegyek én is, jó éjszakát,

Számomra sosem lesz, csak volt a világ.

Sziklák emléke őrizem

A költő arra jár, merre sok madár

Találja fészkét, az út két oldalán,

Kőóriások közt kavicsos, hajdanán

Erre volt ifjú egyszer, a költő és ő.

Ő is lépeget s emlékez régi perceket,

Régvolt békekor elmúlt árnyakat,

Nedves szemében újabb könny fakad

S gondol rá, ott volt ő s a költő.

De mindez nincs ma már, hej

Ott van ma sok vadmadár,fészkük

Olyan, mint hajdan volt beszédük

Nekik, mikor ott volt ő s a költő.

Edward Estlin Cummings:Magamban hordom a szívedet

Magamban hordom a szívedet,
a szívemben hordom.
Mindig itt van velem.

Bárhová megyek, mindig kell nekem.
És akármit teszek, bármi lesz,
Te ott leszel, kedvesem.

A sors nem riaszt,

mert Te vagy a sors nekem.
Nem kell világ ennél szebb,
mert Te vagy a világ, igen.

Tóth Árpád: Igézve álltam...

Igézve álltam, soká, csöndesen,
És percek mentek, ezredévek jöttek
-
Egyszerre csak megfogtad a kezem,

S alélt pilláim lassan felvetődtek,
És éreztem: szivembe visszatér

És zuhogó, mély zenével ered meg,

Mint zsibbadt erek útjain a vér,

A földi érzés: mennyire szeretlek!

Balázs Fecó: Érints meg...

Megint elment a nap,
ahogy mindig szokott.
Nem túl sok van már,
amit még itt hagyott.
Ami félig van kész, az ma félig marad.
Engedd, hogy a dolgok
most nélkülünk változzanak.

Egy felhőn ülünk fenn a város fölött.
Távolról néztük, ahogy átöltözött.
Indulhatunk. Itt már tudjuk, milyen.
Rád bízom, merre.
Ne ez a bolygó legyen.

Érints meg még egyszer, lassan.
Úgy alszom el.
Legyen függöny mögött a világ.
Érints meg még egyszer, lassan,
érzékenyen,
és kívánj jó éjszakát.

Ki mondja meg, vajon meddig lehet,
hogy minden nap,
mindenhol erős legyek?
A csönd volna jó.
Kicsit könnyebb napok.
Ne kérdezz semmit, ha látod,
hogy fáradt vagyok.

Érints meg még egyszer, lassan.
Úgy alszom el.
Legyen függöny mögött a világ.
Érints meg még egyszer, lassan,
érzékenyen,
és kívánj jó éjszakát.

Elment a nap,
ahogy mindig szokott.
De túl sok van már,
amit még itt hagyott.
Ami félig van kész,
az ma félig marad.
Engedd, hogy a dolgok
most nélkülünk változzanak.

/Balázs Fecó/


2010. június 14., hétfő

A Világ tükre

Erőt merítek a homályból,

A világ múlt érzéseiből,

Fényből áradó szövedék

Pillanatok áradásaiból.

Személytelen erőt.

Tükörként fénylek, beszívom

A régvolt árnyakat,

Létem végtelenül szétterül

Az időtlenség tértelen síkjain.

A Világ tükre lettem,

Forrás, tó-tenger, folyó-patak,

Áradás.

Áldás a fény felé,

Homály fényű álmodás,

Harcom feladva, ember már

Nem vagyok,

Küzdöttek értem ördögök,

Küzdöttek értem angyalok.

A Világ tükre vagyok.

Átal estem éjjelen, túlragyogtam nappalon,

Megállt a pillanat,

A köddé vált idő, már nem szalad.

Az Út nyitva áll, nem választhatok,

Nincs mélység, nincs magasság,

A Világ tükre vagyok.

2010. június 10., csütörtök

Cicák vigyázták

Cicák vigyázták

Ebédemnek illatát

Megosztom velük

Az ég könnyei

Az ég könnyei

Siratják a tegnapok

Poros lépteit

Álom az élet

Álom az élet

Tarka szárnyú pillangó

Holnap láthatlak

Álmos napjaink

Álmos napjaink

Harccal dúlt tettei mind

Múltunk gyümölcse

Álmaid őrzöm

Álmaid őrzöm,

Lelkemnek takarója

Átölel Téged

Ágyamon fekve

Ágyamon fekve

Pihe-puha érintés

Rólad álmodom

A város fénye

A város fénye

Kúszik a Duna felett

Hajók ringanak

A tavasz hangja

A tavasz hangja

Megérintett legbelül

Beszéltem Vele

A honfoglalás

A honfoglalás

Teljessé lett, ettem e

Táj gombáiból

Reviczky Krisztina: Lélek-tavasz

Apró csodákká szeretnék
porladni ujjaid alatt.
Halvány semmiségek
közt heverni, rajtad
megpihenni, mint
egy nemes gondolat,
egy fennakadt pihe
a fán, egy fáradt-szőke
hajszál a pulóvered ujján.

Kovács Erika: Jó volna...

...ha elmondhatnám,
hogy néha
nem akarok mást,
csak csendesen szeretni,
meztelen lelkedhez bújni
és a bennünk felsíró sebeket
szótlan, de borzongásig ölelni,
szívverésed mellemen érezni
és túlcsordulni gyönyört érintve
tenyeredben

Jó volna néha
csak úgy lenni
veled

lélegzet-visszafojtva
csendben

2010. június 8., kedd

Veled álmodom

Veled álmodom, Veled ébredem,

Az élet egy Veled, életed egy velem,

Fogom két kezed, fogod két kezem,

Az öröklét csak Veled szép,

Akarom, örökké így legyen,

Veled álmodom, Veled ébredem.

Új élet kezdődik

Magam mögött hagyom

Elmúlt életeim, a várost,

Az időt, szürke házakat,

Vár a táj, hova vágyom.


Homokként repíti szét

Századok porát a szél,

Vár Kedvesem,megyek,

Fogom csöpp kezét.

Tündér dallamod

Éltető ölelésedben ringatózom

Csendesen, olvadok bársony

Puha teljességed lágy ölén,

Hozzád bújok s mint tiszta csermely

Csobogása, andalít tündér dallamod.

Túláradó érzéseim folyama

Túláradó érzéseim folyama

Árad, sodor, Hozzád repít,

Rólad szólnak a fények,

Lágy szellőben kezed érint.

Tudom, vársz nagyon

Arcomon könnyek, mint esőcseppek,

Múló tél viseltes nyomait mossák,

Hosszú téli bánat felhői mennek,

Tudom, vársz nagyon, sietek Hozzád…

Téged látlak

Téged látlak, Téged áldlak,

Fűben, fában, égben, ébren,

Közelben és messzeségben,

Álmaimban, édes létben,

Gyöngy kacajod tűzhevében,

Könnyeimnek tengerében,

Ajándék vagy, égi áldás,

Isten óvó tenyerében.

Te vagy minden gondolatom

Te vagy minden gondolatom,

Téged látlak, belülről, a szemhéjamon.

Szemeiddel látom a világot,

a világ, Te magad vagy.

Távoli helyeken

Távoli helyeken, idegen ég alatt,

Látom elmúlni a tél árnyait.

Ébren vagyok az álmodók között,

Évszázadok emléke,mint sár,cipőmre ragadt.


Távoli helyeken, idegen ég alatt,

Látom eljönni a tavasz fényeit.

Álmodom az életet,tündér fényeket,

Egy öröklét élet szálain,közös jövőnk halad.

Szunnyadó reggelek küszöbén

Szunnyadó reggelek küszöbén

Virág álmokat küld a hajnali

Fény, ablakom alatt

Táncol a szivárvány.

Szívembe bújsz

Szívembe bújsz,

Szívedbe bújok,

Így öleljük egymást,

Örök időkig!

Szamszára

Változó díszletek mögött,

Túl,a múló idő ködös

Igézetén,mozdulatlan állunk,

Létezésünk végtelen partjain.

S mi előttem áll még

Angyali kéz érintése simítja

Homlokom barázda ősz ráncait,

Nyolc évszázadnyi szenvedés,

Akasztja szegre rozsdás láncait.


Ódon puszták, zord hegyek illata,

Vad csaták emléke messze él,

Ősöreg szívem életfáján zölden

Virít az új kezdet, fényes remény.


Mázsányi súly az idők terhe,

Mögöttem tengernyi lélekhatár,

S mi előttem áll még, a végtelen,

Oltalmat nyújtó, otthonmelegű nyár.

S élete lettem én

Új életem kezdetén

Hamvaiba porladt az Én.

Kísértetváros álmos utcáin

Csak az Ember él.

Szemébe néztem apámnak

Ki volt…

Élő tekintetem tükrözte holt.

Jajszavuk messze már,

Szemükben sivár gyász, halál,

Kedvesem Haza vár,

Vele vagyok Egy, ki él,

Tőle fakad az élet,

S élete lettem én.

Próbatétel

Álljon meg Uram!

Szólt egy hajléktalan,

Majd engedélyt kérvén

Közelebb jönni, mesélvén

Rövid életét, aprót kért,

Kapott, bennem a miért

Kurta kérdése maradt,

Vajon emberrel vívtam hadat,

Vagy ismeretlen s pajkos

Istenek próbálták a harcost?

Oly régóta vártalak

Oly régóta vártalak,

Keletről nyugatra sodortak

A múló évszázadok.

Lelkünk selyemfonala

Sértetlen maradt,jöttél

Velem, jöttem Veled,

Lépteink az egyetlen hosszú

Álom lépteit figyelik,

Cseresznyevirágzástól augusztusi

Nyárutóig, egybeforrva,

Az idők végezetéig,

Egyek vagyunk immár.

Neked adom teljességem

Távoli tájakon,múló köveken,

Lépteim nyomot hagynak

A holt idő szellem tengerén.


Jártam kósza bárány fellegeken,

Fényét csodáltam a Holdnak,

Míg nem maradt más, csak remény…


Álmaim várnak túl a Mecseken,

Illatát érzem a jövendő nyárnak,

Otthonra lelünk egymásban,te meg én.


Rád találtam,újra, a végtelen

Élet boldog napjai várnak,

Neked adom teljességem Szívecském!

Minden virág Érted nyílik

Minden virág Érted nyílik,

Néked ontja illatát,

Érted jön fel a hajnali Nap,

Rólad zeng ódát a világ.

Magam választotta utam

Magam választotta utam,

Harc, küzdelem, messzeség,

A test a mélyben megpihen,

A lélek égi tűzben ég.

Lelkemben a versek Rólad szólnak

Lelkemben a versek Rólad szólnak,

Születnek, Feléd szállnak szüntelen,

Gyermekeim ők, szívem virágai,

Csokorba kötve, a hajnal fényei,

Tündöklő glóriaként övezik

Szerelmünk dalos magasságait.

Kedvesemhez bújok

Álmos, esős nap, csepereg,

Napok óta hull,

Tisztára mossa az ég

Könnye a tájat, ázott

Verebek tollukat borzolják,

Kedvesemhez bújok meleg

Szobában, boldogok vagyunk.

Jövő szálakat fonogatok

Jövő szálakat fonogatok, dolgozgatok,

Életünk selyemfonalaiból, készül

Nászi fátyol, kis ruha, öltönyöm,

Illatos délutánokon, tovaszáll a könny.


Gondolatom tettre váltom, álmodom,

Új életünk képeiből, lészen

Gyermekkacaj, boldog óra, csóközön,

Veled lenni, kéz a kézben, oh, öröm!

Holdfényes ég alatt

Holdfényes ég alatt

Napfényes föld felett

Angyalok kórusa

Szirének éneke

Két kezed bársonya

Két szemed élete

Simogat, átölel

Szép szavad ringat el

Álmodón, kedvesen

Jöjj velem, lépj velem

Holdfényes ég alatt

Napfényes föld felett

Ezer arccal

Ezer arccal köszönt

A tavasz ablakom alatt

Bólogat a cseresznyevirág,

Boldog jövőnk útján együtt

Megyünk, míg világ a világ.

Első pécsi lépteim

Hosszú vajúdás után újra

Gyermek lettem, átölel a

Város, melengetőn ringatja

Harcban edzett lelkem.


Dalos tavaszi fák illata

Kísérte első pécsi lépteim,

Hazaértem végre, emlékeim

Boldog képei születésre várnak.

Derűs hajnalokat rigófütty

Derűs hajnalokat rigófütty

Kísér, melletted ébredek,

Boldog mosollyal arcodon,

Így indulnak a reggelek.


Végre együtt álmodunk,

Egy helyen, pécsi ég alatt,

Csodaország pille mezején,

Léptünk immár együtt halad.

Cicás gyermekvers

Szőrös, bundás istenségek

Cicabőrben, körém gyűlnek,

Népszerű vagyok, hogy lehet?

Ebédemhez húst szeletelek.

Az est hangjai hozzám érnek

Az est hangjai hozzám érnek,

Körbevesznek, átölelnek,

Suttogásuk, csobogásuk,

Szerelmes érintés.


Téged látlak éjszakában,

Angyalszárnyak sóhajában,

Hold fényében,udvarában,

Közös jövőnk dalol.

Végtelen időkig

Házamból kilépve, hóvirág dalol,

A tavaszban élő fények érintése,

Világok éneke, lágy szellők

Csobogása, mind-mind Téged idéz.


Védistenek körében, tündérek kara

Zengi himnuszát az eljövendő nyárnak,

Hófehér ruhádon csillog az ártatlanság,

Egyek vagyunk, végtelen időkig.