Így múlnak napjaim,
Várakozással telve, vállamon
Megül a csend, a múló idő,
Két szemem töprengő jelenem.
Hétköznapok búja leng,
Dereng homlokom megett
A félhomály, hagyom elfolyni
Gondolatpáráim, tétován.
Mert nem vagyok élő, lelkem
Színe dérbe fúlt pára csak,
De virradat a perc, midőn rám
Veted Nap-hevű mosoly’dat.
Mert Te adsz nekem életet,
Nélküled nincs, ki ír, ébredni
Érted kelek, hangod a hajnal,
Léted szívemnek isteni kenyér.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése