Vándor vagyok, létem felhők felett,
Időkön túli tájakon, nyom nélkül vezet,
S ki voltam egykoron, ki tudja már,
Mögöttem a tájat ellepi, bús homály.
Sok éven át nem láttam, csak árnyakat,
Harcoltam végig, borongós évszázadokat,
Most megleltem békém, otthonom,
Nyugalmam kiárad, szétterül folyópartokon.
Ki voltam s lettem, harcosból szerzetes,
Túllépve formákon, neveken, a szív repes,
Szellőként száll belőlem boldog suttogás,
Csak Te vagy nekem, Katám, senki más.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése