Oly sok éve már, ébren vagyok,
Mögöttem fáradtan nyújtóznak
Áttetsző álomköntösben, az évszázadok,
Csend honol otthonom küszöbén.
Annyi év után, szemem nyitva már,
Gyémántfény ragyogás, ölelés,
Fehér fátylad mögött szemeidben a nyár,
Kezünk összefonódik a végtelenben.
Oly sokáig vártál s vártalak,
Most együtt állunk ünnepi díszben,
A szentlőrinci ősöreg fák alatt,
Áldott pillanat! Áldott pillanat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése