A folyóparton állok én, duzzadó keblem
Mögött, ifjúságom betakarja a remény,
A közömbös tömeg folyama egyedül
Rohan, menekül önmaga s mások elől.
Reményvesztett arcukon az idő által
Szabdalt redőkön fájdalom tükrődzik,
Némán nevetnek a parton álló, néhány
Mosolygós arcú, felhőtlen angyalon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése