Mindig arra gondolok,
Nevetnek-e a közömbös csillagok,
Hogy oly messze vagy tőlem,
Mint éjjeltől a nappalok,
Hogy nem látlak
A madárhangos ébredéssel
Te nem jössz felém,
Hogy fogd a két kezem,
S titokban azzal vétkezem,
Gondolatban ezerszer elszököm,
Álmomban hozzád költözöm.
Holott csak rab vagyok,
De lelkem galambszabad,
S mint szőlőt a karó,
Támogat minden szavad
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése