A költő arra jár, merre sok madár
Találja fészkét, az út két oldalán,
Kőóriások közt kavicsos, hajdanán
Erre volt ifjú egyszer, a költő és ő.
Ő is lépeget s emlékez régi perceket,
Régvolt békekor elmúlt árnyakat,
Nedves szemében újabb könny fakad
S gondol rá, ott volt ő s a költő.
De mindez nincs ma már, hej
Ott van ma sok vadmadár,fészkük
Olyan, mint hajdan volt beszédük
Nekik, mikor ott volt ő s a költő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése