Távoli tájakon,múló köveken,
Lépteim nyomot hagynak
A holt idő szellem tengerén.
Jártam kósza bárány fellegeken,
Fényét csodáltam a Holdnak,
Míg nem maradt más, csak remény…
Álmaim várnak túl a Mecseken,
Illatát érzem a jövendő nyárnak,
Otthonra lelünk egymásban,te meg én.
Rád találtam,újra, a végtelen
Élet boldog napjai várnak,
Neked adom teljességem Szívecském!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése