2017. december 3., vasárnap

Bizony, nincs új a nap alatt. Mint fent, úgy lent.

Advent első vasárnapján korán reggel hópelyhek hulltak, szállingóztak, kacagtak önfeledten, titokban macskabajuszra vágytak érkezni, de a hársfák ellen sem volt kifogásuk. A meleg szobából téliesnek, mondhatni decemberinek tűnt a kinti időjárás, az otthonok párás ablakai mögött néhol az emberség lángja is pislákolt. Ezt látva döntött úgy a jóisten, hogy még sem tart idén karácsony előtt világvégét.
La Morte cseppent sem bánta, hiszen egy világvége azért rengeteg vesződséggel, túlórával jár, és ugyan ki fizetné ki neki a plusz munkaórákat? Vagy hol válthatná be jussát? Kit kínálhatna utána forró kávéval, gyömbéres keksszel, kivel beszélgethetne hosszan, míg kézen fogva sétál a túlvilági aktuális barátjával a mogorva Kharónhoz? A vén révész, még nyugdíjasan is lelkesen szállította inkább csak oda, az áttetsző szürkévé fakult lelkeket, mihez is kezdett volna, munka híján? Élete során számtalan lelket megismert, úgymond neki is, La Morte-nak is tágas baráti, ügyfél és ismeretségi köre volt, erős lobbi erőt képviselve a Mindenhatónál. A Jóisten, persze nem kötötte a többiek orrára, valójában csak újabb ürügyet sikerült találnia világvége ellen, néhány igaz ember személyében. Jobban belegondolva, decemberben kinek van kedve végtelenségig végitélkezni és sorban csak azt mondani: pokolra, pokolra, őt is, ha tucatjával tárgyalja is a hasonló ügyeket, mikor jut legközelebb net közelbe, hogy kedvenc filmjeit nézze?
Bizony, nincs új a nap alatt. Mint fent, úgy lent. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése