Életem

Mikor megszülettem

Ünnep lehetett

Volna

Vagy tavasz, kikelet

Helyett,

Ablakra fagyott lehelet.

Üres szavak vártak idelent,

Jöttem

Mit tehettem volna

Panaszom, ha szólna

Hallaná-e

Isten az égben…

Isten a Földön…

Sötétben tapostam vad utam

Kérdeztem unos-untalan…

Hallgatott.

Magamra maradtam

Lelkem egyre ballagott.

Tört szárnyakkal

Keresztre feszülve

Hunytam le szemeim.

Voltam…

Újra és újra

Itt vagyok, szememből

Sóhajok törnek

Az égre.

Áldott lettem

Végre.

Tehetem, mit kaptam,

Teherként az égben,

Oly régen.

Állok, mint mezőn…

S várom végső,

Örök szemfedőm.