Azon mélázom, kiért
Hullnak hópihék
SZOMORÚSÁG
10 éve
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Saját versek, kamaszként írt versek ( 20 évvel ezelőtt,ami azóta évről évre több ), kedvenc versekből egy kisebb válogatás, egyperces novellák-tanmesék, haikuk és egyéb japán versformák, valamint Útjelző mondatai, illetve a Bimba ( Tükör ) - upanisad, amely a tanítás mély, titkosnak mondott részét tartalmazza, megértése érett lelkületet kíván.
Saját bloglista
Rendszeres olvasók
Címkék
- 20 évvel ezelőtt (12)
- A Fény harcosának útja (124)
- Bimba-upanisad (1)
- Gyermekvers (1)
- Haiku gyöngyök (747)
- Kedvenc verseim (24)
- Kedvesemnek (41)
- Útjelző mondatok (273)
- Útjelző történetek (143)
Blogarchívum
-
►
2018
(93)
- ► szeptember (2)
-
►
2017
(360)
- ► szeptember (33)
-
►
2015
(306)
- ► szeptember (10)
-
▼
2014
(248)
-
▼
december
(24)
- Hajnali fényben
- Tüzemet
- Új év érkezett
- Buta kisegér
- Öreg életem
- Megugat minden
- Orrom nem dugom
- Tűz meleg mellett
- Reggel óta
- Hólepel alatt
- Két ünnep közt
- Lábak nyomait
- Öregemberre
- Téli udvaron
- Tél van kint
- Télnek zenéje
- Kócos vénember
- Téli hajnalon
- Téli reggelen
- Kiálltás
- Várakozás
- Mivé lettem
- Életem
- Ima
- ► szeptember (28)
-
▼
december
(24)
Magamról
- Musa no Hikari
- Siklós, Baranya, Hungary
- "Aki, s ami vagyok, láthatatlan, lényem, valóm érinthetetlen, a messzeségem korláttalan, élek a tisztaszívűekben." Verseim egyszerűen megszületnek.Érzem, születésük pillanatát, látom növekvésüket s mikor itt az idő, egyszerűen csak írok, írok. Nem vagyok költő, legmélyebb érzéseim születnek világra írásaimban. Verseim 2009 telétől keletkeznek, s ha csak egy embert is megérintenek, boldog vagyok. Múzsám a feleségem, nélküle sosem lettem volna,az aki vagyok, nélküle sosem láttak volna napvilágot verseim.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése