Magányom nappali éjjelében
Felnézek,ó egek!
Mi végre ennyi kín!
Mit vétettem Ellened!
Büntess,ha gondolod,
Mérd rám haragod, dühöd…
Én némán állok majd,
Rettentő kínok között.
Várok, egyre várok,
Csak hallgatom
A téli szelet,
Vágyom, hogy békéd,
Magamban megleled.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése