Rá vicsorított a fájdalom, rutinosan, zsigerből.
Kerek szemekkel nézte, próbálta megérteni, jó ez így neki?
A fájdalomnak?
A fájdalom, ránézett. Majd csak a tekintete maradt még kis ideig a levegőben,ahogy Kerekszeműre függesztette.
Végre,valaki megszólította, felé fordult, őszinte érdeklődést tanúsított iránta.
Végre, vissza térhetett oda,ahonnan jött.
SZOMORÚSÁG
11 éve
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése