Női viszonyok

Sápadt novemberi fényben fürdött, a színes levelekbe burkolt őszi táj. Távoli kutyaugatás, kamionok zúgása, álmos méhek döngicsélése festette kékre a csend szavait.

Álmodott a világ, álmodtak a fák, a kövek, letették hegedűjüket a kabócák, aznap vérmentes napot tartottak a piócák.

Az udvari dézsában forró víz bugyogott, pára cicák lengedeztek, fázós galambok lesték, ugyan mit élvez Útjelző, egy kád, forró vízben? 
Kóbor Cicó fülét billegette, félig lehunyt szemhéja alól éberen bambulta a valóság álomszerűségét. Idilli hangulat ereszkedett a tájra, mint köd szokott, mikor olyanja van.

A létezés, önnön tökéletességében szunnyadt, Isten az égben újságot olvasott.
Yoriko, szokásához híven nem bírt magával, muszáj volt szólnia:

- Már megint bejöttél a sáros cipőddel, győzök utánad takarítani!
Útjelző hallgatott. Mit is mondhatott volna, bölcs ember volt, tudta, bármit mond, felhasználható ellene.
- Megint csak áztatod a segged egy kád melegvízben! Ez a híres buddhaság? Hahaha! Én legalább valami hasznosat csinálok! Az ebédet hajlandó vagy végre megfőzni?
Útjelző halkan sóhajtott. Isten az égben, elmorzsolt egy könnycseppet szeme sarkából, szíve mélyén már hatvanhatszor megbánta, hogy Útjelző ennyire könnyű feladatot kapott.
Miután Yoriko elviharzott a szemetes lapáttal, Cicó kinyitotta szemét.
- Te Útjelző! Véletlenül, úgy nagyjából, esetleg, nem lenne könnyebb egyedül?
- Ajjaj Cicó! Könnyen beszélsz. Te kandúr vagy, nem értheted.
- Mit nem érthetek? Nézz rám, ott alszok, ahol a fejem leteszem, ott eszek, ahol enni adnak, azt a cicalányt kapom meg, amelyik hagyja magát, gondom-bajom szegre akasztom.
- Hűha! Nahát! Ha ezt tudom, inkább Cicónak születek- Útjelző jól szórakozott barátjának szavain.
- Most rajtam nevetsz?
- Inkább magamon. Mióta az eszem tudom, mindenhol azt láttam, a férfiak nőt választanak társaságnak maguk mellé, ezért-azért. Követtem a szokásokat, ezt láttam, ezt tanultam.
- Útjelző! Te már megint álmodozol, mint egy vén hülye! Miért nem lehet egyenesen beszélni?
- Cicó, az egyenes beszéd nagyon jó, nagyon hatásos, de vajon ki érti meg? Tudd meg, a kapcsolatokban az egyenes beszéd, két eseményhez vezet. Váláshoz vagy szívtájéki szúráshoz.
- Óóóó…aztán miért?
- Mert az emberek pillangók, és virágok, méhecskék, és minden csupa virágpor, illat, szépség, csodálat, gyönyörűség…
- Szóval mindenki mindekit meg akar dugni. Ezt akartad mondani?
- Hahaha! Ezt.
Isten, az égben hegyezte fülét, tetszett neki a szöveg. Úgy érezte, valahol mélyen érinti őt is a téma. Egy Angyal sétált arra, sültkolbászt majszolt, mustárral. A párbeszéd hallatán, kissé más szemmel figyelt ételére. Érdekesnek találta felmerülő gondolatait, a kolbásszal együtt ki is dobta őket. Így szólt:
- Aranyosak vagytok, mint az óvodás gyerekek, akik a papás-mamás játékról beszélgetnek. De a fő kérdésre mi a válasz? Mi a szép? Ezt nem tudták elmagyarázni nekem. Szókratész, elég jól elmondja, hogy a szépség belülről jön, szubjektív, a megfigyelőtől, szemlélőtől függ.
- Hűha! Nahát! – lelkendezett Útjelző. - Mekkora szöveg! Szókratész biztos egész nap a face oldalát böngészte, ahelyett, hogy átélte volna a szépséget.
- Miből, gondolod, hogy nem élte át, meg a szépséget?
- Mert szakállas volt. És görög. A görög kaja kissé unalmas. Így miképp is láthatta volna meg? No, meg biztos nős volt...
- Ne légy már ennyire karcos, te vén hülye, a feministák majd ízekre szednek, keresztre feszítenek, és megesznek, minta szilveszteri malacot szokás- intette fegyelemre Cicó, az ő barátját.
Léleklátó a kerti bokrok alatt hallgatózott, magában jókat nevetett és nagyokat szippantott a levegőt átitató boldogság hormonokból.
Birman kisasszony kerek szemekkel hallgatott eddig. Úgy érezte, itt valahol kutya van elásva. Föl is tette a nap legjobb kérdését:
- Na! Mondd meg mi az, ami egyszerre logikus is és logikátlan? Vagy kapd be! Ezt vedd üzenetnek a szüfrazsett mozgalom nevében! – itt már nem bírta röhögés nélkül…
- A logika jó arra, hogy megértsd, ha megnyomod a gombot, kapsz libacombot.

Egyszerű kérdésedre,a mi egyszerre logikus és logikátlan,az a válasz: az ég kék, a fű zöld, mégis csokis kekszet eszel.

Isten az égben leesett székéről, Cicónak égnek állt a farka, a kád forró víz rázendített a boci-boci tarka című mondókára…