Hívd fel Istent

Esett. Úgy hullottak cseppjei, mint isten könnyei, az emberiségért. Szürke fellegek, melyek máskor annyira hangulatossá tették a nappalokat, most koszos paplanként takarták az ég kékjét. Cicó, vén csontjaiban érezte, lassan kifut az időből, anélkül, hogy tudná a végső választ az életre, a világra, meg mindenre. Mi lesz így vele? Szikkadt agyú zen mesterek szavai visszhangoztak benne, álmában Lao-ce szólt hozzá, naponta megölelte Jézust, szebb napokon Krisna lábainál szunyókált, mégis, a nagy kérdésre, sehogy sem jött válasz.
Kezdett haragossá válni, tehetetlen dühében.
- Na, persze, mesterek és bölcs tanítók, mind elmehet oda, ahová gondolom! Ennyit érnek! Évek óta hallgatom őket, mégis oly buta vagyok, mint egy útszéli tök.  
Útjelző, mivel mindenhol jelen volt, és mégis, sehol sem, úgy döntött, megkérdezi vén, bolhás barátját, ugyan mi a fene van vele? Ennyi év tanulás, meditáció és jóga után illő lenne kissé bölcsnek lenni, ha másért nem, a poén kedvéért.
- Mit beszélsz Cicó, mint valami házi macska?
- Csak morgok a bajszom alatt. Talán az eső teszi, de segg hülye vagyok. Talán, ez a karmám.
- Fogadd el. Ha karma, akkor azt, ha sors, akkor azt, ha tényleg hülye vagy, akkor azt.
- Nincs ezzel bajom, csak tudod, az idő…az folyik,egyre fogy, vén csont lettem, rengeteget tanultam és hol vagyok hozzád képest?
- Kivel van bajod Cicó?
- Az idővel, a karmával, az istenekkel, a szikkadt agyú zen mesterekkel, a tanításokkal, a hulló falevelekkel, Mari nénivel, a döglött oroszlánokkal…
- Úristen! Nahát!
- Hát ez az! Látod, mennyi baj van a világgal?
- Mondd csak te bolhafészek, ki ideges mindezek miatt?
- Öööö….én…
- No, és láttál már karmát? A sasén kívül?
- Nem…
- Sorsot?
- Nem…
- Akkor meg mit panaszkodsz? Kire panaszkodsz? De tudod, van gyógyír a bajodra.
- Juhé! Mondd Útjelző és ígérem, leborulok előtted!
- Leborulás ellen majd jól felrúglak, hát ezt tanultad tőlem?  Na jól van, megmondom: hívd fel istent telefonon, és panaszkodj neki. Isten szereti a Cicókat, szívesen meghallgatna téged.
- De nem tudom a számát!
- Akkor tárcsázz véletlenszerűen. Előbb-utóbb, átirányítanak hozzá.
- Azt nem lehetne, hogy Ő, az Isten hívjon fel engem?
- Tudod Cicó, Isten, egy csóró. Nincs pénz a telefonján…sőt, még telefonja sincs. A múltkor hozzá vágta valakihez, aki panaszkodott rá.
- Milyen Isten ez, Útjelző?
- Milyen, milyen? Amilyen a világod, olyan.
Hallgatásba burkolóztak mindketten. Isten lenézett az égből. Elsírta magát. Könnyei hullta, akár az eső cseppjei. Pityegett a telefonja.