2015. november 11., szerda

Útjelző és Csöppcica



Útjelző és Csöppcica,vidáman bandukolt a négyszögletű kerek erdőben. Útjelző szokásához híven vidáman szemlélte az unalmas tájat,magában kacarászva és dalolgatva,hogy trallala-trallala prity-prety-prüty...mint Micimackó szokott,mikor a 100 holdas pagonyban bolyong...
Csöppcica mindenre kíváncsi volt,fiatal lévén,ifjú emberként,minden fűszál alá benézett,hátha talál varázslatot valamelyik alatt.
Alig fél órája voltak úton,mikor Csöppcica,bizonyára valamiféle mágikus fű hatására ezt kérdezte:
-Merre megyünk?
-A közeli faluba.
-És onnan haza megyünk? Máris? Most indultunk!-Csöppcica gondolkodása nagyon fiatalos és kaotikus volt.
-Persze,hazamegyünk. Hová is mennénk? Hisz már akkor hazaindultunk,mikor kiléptünk az otthon kapuján. Mert minden út haza vezet,az első lépés az Úton,már a hazafelé vezető lépés. Aki megszületik,az már halott és újszülött,egyszerre. Nincs Út mely valahová is vezetne,nincsenek lépések,melyek előre vinnének,minden egyszerre itt van,most van,bármi,amit látsz,csupán illúzió...-Útjelző néha arra gondolt,nem árt,ha egy ifjú lélek,mint Csöppcica is,hallhatja a Tant.
-Te hülye vagy.-Állapította meg Csöppcica.
Útjelző boldog volt,mert valaki végre észrevette,mennyire mély a Tanítás.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése