Útjelző. Szekigurumaki és Léleklátó

Mikor a valóság falhoz állít,akkor a mesék,a szövegek, semmit sem segítenek- kezdte mondandóját Útjelző, amikor a szeme láttára kapott fel egy gilisztát fecske uraság, a szomszéd bokor porhanyóan nedves földjéről…
Útjelző hümmögött, majd folytatta:
-A valóság, őrület. Őrültnek látnak az emberek, egy őrült világban,melyben a valóság,egy közös megegyezésen alapuló álom.- Útjelző maga sem hitte, hogy már megint ennyit tud beszélni, anélkül,hogy mondana is valamit.

- Értem, hogy az ébresztgetés immár játék, mert tudod semmi sem igaz, csak álom..

De az alvók ragaszkodnak alvásukhoz, s kézzel, lábbal megpróbálnak harcolni az ellen, aki ébren járva álmát, belenyúl pihenésükbe. – felelte Léleklátó, aki civilben átlagembernek álcázta magát, holott ott fityegett mellkasán, jól láthatóan, névtáblája: „Léleklátó, megvilágosodás ügyi vizsgabiztos”.
- Tisztázzuk az elején, miről van szó. Szavakon csüngenek az éretlen gyümölcsök.
A felébredés, mindössze annyi, lehull az érett gyümölcs. – halkan mondta ezt Útjelző, nehogy megzavarja gilisztával hadakozó fecskéjét, amelynek csupán ürügy volt gilisztája,a hallgatózásra. A fecskék roppant okos lények, mivel tudnak repülni…

-Úgy vélem, aki megébredt az tudja, nincs szenvedés. De míg mások ezt nem tudják, addig ők szenvednek. Ha tanító vagy, azt szolgálod, hogy felzárkóztasd a szenvedőket a te "szabadságodhoz"- szólt Léleklátó, szavaiból taposóaknák hulltak Útjelző elé, aki ezt roppant szórakoztatónak találta.

-Lépteim hangja
Messze száll az Ég alatt
Ellobban a láng

Idézte a roppant udvarias,gyengéd, léleksimogató Gurumaki  mester szavait Útjelző. E szavakat hallva mind megvilágosodtak az akna csapdák, Léleklátó így kiáltott:
-Ügyes vagy!!! Még még még még!
-Hülye vagy! – kiáltotta Gurumaki és huncut mosollyal, kortyolgatta közben zaccos kávéját.
-Estével együtt
Ereszkedett le a csend
Ide ült mellém

szólt Útjelző, magában azon kuncogva,a fecskék,nem kapirgálnak giliszták után kutatva.