2015. november 15., vasárnap

Oldani vágyom



Kóbor Cicó, nyalogatta magát. Szőrét, farkát és seggét, egymás után, szépen, kellő gyönyörűsséggel. Azon törte fejét közben, vajon ha három nyelve lenne, mekkora mennyországgá válna élete. Mindenből többet. Még többet! Figyelme egyszerre járt érzéki nyalogatásán, a fejében előbukkanó cicalányok kecses alakján, extázisba forduló dorombolásán, a reggelire kapott virsliken, Útjelző becéző szavain, illatán, érintésének borzongató boldogságán…
Cicó észrevette figyelme kalandozását, visszarendeződött a jelenbe.
Vajon a macskabeszéd beszűkít? Pedig minden pillanatot élvezni szeretnék, közelségeket, látványokat, illatokat, érintéseket és a vad szexet, a rock and rollt, a csokis kekszet, mindent, egyszerre, ide most azonnal! Máris!
Őrület! Mi történik? Mi ez?
Útjelző! Hogy tegyelek a füstre, te szikkadt agyú vén pojáca! Hol vagy, mikor Cicónak hisztizhetnéke támad?  Gyere már le személyes nirvánádból!
Ajjaj! Miket mondok! Most, vajon ne beszéljek hozzá? Megsértettem…Mit tegyek…
Mit tegyek, hogy figyelmem szétterjeszthessem mindenre és mindenkire..
Útjelző hallotta Cicó szavait, átérezte érzelmeit, a sértődés szót gyorsan kikereste az idegen szavak szótárában, s csak ezután lépett Cicó színe elé.
- Szia Te vén bolhafészek- köszönt illedelmesen.
- Na végre, előkerültél! Hol voltál eddig? Tán múzeumban álltál a népművészeti agyagedények között? He?! Na mindegy is, ha már itt vagy, adhatnál enni, simogass meg, utána felelhetsz kérdéseimre! Ezért tartalak téged, ha nem tudnád!
Útjelzőnek szeme sem rebbent. A macskák, bizony, már csak ilyenek.
- Miért akarsz egyszerre mindenhol lenni és egyszerre sehol lenni?
- Azért! Mert! Ide nekem a világot!
- Mit kezdenél vele? Jézusnak sem kellett. Ő pedig aztán tudott valamit. Vagy nem. Mindegy.
- Én Cicó vagyok, nem pedig egy szakállas fickó, ódon, moly szagú könyvekből!
- Cicó! Te már megint bedőltél az ócska propagandának. Igazi fogyasztó lettél. Bizonyára hiszel a fenntartható fejlődésben és a cicák isteni mivoltában, az egy-igaz-és oszthatatlan miau-ban, a péntek 13-ban, valamint a szent egészőrben is.
- Ja! Jól látod!
- Akkor miért engem kérdezel? Minden, amit tudnod kell, megtalálhatod a TV-ben, a rádióban, az újságokban. Amit tőlem hallhatsz, az sem új, hisz régóta, bárki megtalálhatja a kövek alatt, fák lombsusogásában, szívek dobbanásában, a szerelemben feloldódva.
- Szent sonka és bőregér!
- Igen Cicó. Döbbenet.
- Én most hülye vagyok, Útjelző?
- Nem. Csupán elvakítottak a látszatfények, játékegerek berregése, kiforgatott szavak zsongása, az értelem útvesztőjében tántorogtál, részegen.
- Józanodni vágyom…
- Volt egy költő, tőle idézek neked:
Oldani vágyom és oldódni vágyom.
Üdvözíteni vágyom és üdvözülni vágyom.
Nemzeni vágyom és megfoganni vágyom.
Dalolni vágyom és dalláválni vágyom.
Mind táncoljatok!
Ékesíteni vágyom és ékeskedni vágyom.
Lámpád vagyok, ha látsz engem.
Ajtód vagyok, ha zörgetsz rajtam.
Ki látod, mit teszek, hallgasd el a munkám.”

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése