Útjelző,ma hódolt kedvenc hóbortjának: búvárkodott.
Már épp arra gondolt,na ez a nap sem hoz semmi újat,semmi fergetegeset,semmi apró-hétköznapi csodát,mikor összefutott a Lélekbúvárral.
Útjelző,úgy tett,mint máskor is,derűs szemekkel vizslatta az embert,és látta rajta,hogy bizony az emberek felhői annyira szürkék,mint az ég felhői,s belül az emberekben ugyanúgy hullanak az esőcseppek,mint az égből odakint. Azt is látta,amit nem akart,de hát épp ezért lehetett ő az Útjelző...
Hoppsza,már is benne volt Lélekbúvár lélekóceánjában,mélyen elmerült benne és fényt vitt a mélységekbe,barlangokba,elfeledett emlékroncsokba,s melegedett a fenéken izzó lélekvulkán tüzénél.
Rég merült az ember lélekóceánjában ennyire mélyre.
Mielőtt visszatért volna,ott hagyta üzenetét,a lélektenger mélyén:
-A önismeret hasznára válik az embernek,menj és tanítsd meg őket,önmaguk ismerésére.-írta az óceán fenékhomokjába szavait Útjelző.
Lélekbúvár kissé zavartan állt és csak arra emlékezett,valaki megérintette a lelkét.
Már épp arra gondolt,na ez a nap sem hoz semmi újat,semmi fergetegeset,semmi apró-hétköznapi csodát,mikor összefutott a Lélekbúvárral.
Útjelző,úgy tett,mint máskor is,derűs szemekkel vizslatta az embert,és látta rajta,hogy bizony az emberek felhői annyira szürkék,mint az ég felhői,s belül az emberekben ugyanúgy hullanak az esőcseppek,mint az égből odakint. Azt is látta,amit nem akart,de hát épp ezért lehetett ő az Útjelző...
Hoppsza,már is benne volt Lélekbúvár lélekóceánjában,mélyen elmerült benne és fényt vitt a mélységekbe,barlangokba,elfeledett emlékroncsokba,s melegedett a fenéken izzó lélekvulkán tüzénél.
Rég merült az ember lélekóceánjában ennyire mélyre.
Mielőtt visszatért volna,ott hagyta üzenetét,a lélektenger mélyén:
-A önismeret hasznára válik az embernek,menj és tanítsd meg őket,önmaguk ismerésére.-írta az óceán fenékhomokjába szavait Útjelző.
Lélekbúvár kissé zavartan állt és csak arra emlékezett,valaki megérintette a lelkét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése